Gyengült a felvidéki magyarság identitása

A Magyar Koalíció Pártjának Országos Tanácsa 2010. június 19-i ülése rendkívüli kongresszus összehívásáról döntött, melyre július 10-én kerül sor Dunaszerdahelyen. Ezen új elnökséget és új elnököt választanak a lemondását benyújtott testület helyére. Mik lehetnek az MKP feladatai a szlovákiai parlamenti választások eredményének ismerete tükrében?  Erről adott interjút a Kossuth rádiónak Duray Miklós, aki a volt elnökségben a stratégiai alelnöki tisztséget töltötte be.

Ön szerint mire szavazott a szlovákiai magyarság június 12-én?
– Nem értek egyet azokkal az elemzőkkel, akik ebből az eredményből azt próbálják kimagyarázni, hogy megváltozott a felvidéki magyarság hangulata, magatartása, identitása, és most inkább a kettős identitás felé hajlik el. Ez – elnézést kérve a politikai elemzőktől – baromság. Ez nem azt jelenti, hogy nincs gond a felvidéki magyarság egy részének az identitásával, de tudatosítsuk azt, hogy ha a kilencvenes évek elején nem volt ilyen gond (mert valóban nem volt), akkor most hirtelen miért lett? Azért, mert elmúlt 15 év? Én, sajnos, azt látom, hogy azoknak a tevékenysége, akik a felvidéki magyar politikában részt vesznek – beleértve főleg a Most politikusait és az MKP politikusainak egy részét is – az, amely tönkreverte a felvidéki magyarság identitását. Minden jövőbeli célt leromboltunk! Csak a napi élettel foglalkoztunk, csak azzal, hogy legyen vízvezeték és kanalizáció, és hogy néhány jól menő vállalkozó még gazdagabbá váljon. Azzal foglalkoztunk, hogyan lehet behozni magyarországi nagyvállalkozókat Szlovákiába, akik aztán a szlovákiai magyarság ellen fordultak, mert olyan dolgokat támogatnak, amivel nem a magyar identitást erősítik. Úgy látom, ebben van az igazi gond, nem pedig a felvidéki magyarság magatartásának a megváltozásában.

Stratégiai alelnökként többet tehetett volna a hosszú távú stratégiai célok megfogalmazásáért és kimondásáért? Ezért is nevezik Önt a kialakult helyzet egyik felelősének? Miért vállalja a felelősséget?
– Nem állítom, hogy ebben nincs felelősségem. A felelősségem abban van, hogy elfogadtam azokat az állapotokat, melyek uralkodóvá váltak az MKP-ban. Ezen a téren nem voltam elég határozott, nem mondtam először ellent.

Bárdos Gyula volt kampányfőnök úgy nyilatkozott, hogy most már bánja, hogy számára idegen és vitatható döntésekkor nem csapott az asztalra… Ki az, aki miatt többen is nem csaptak az asztalra?
– Ez a következő elnökség megválasztása után kiderül. Annak összetétele talán megadja erre a választ, de az is lehet, hogy nem. Örülök annak, hogy az MKP Stratégiai Tanácsa nagyon jól működött. Egy széleskörű felvidéki magyar nemzetstratégiát dolgoztunk ki, beleértve a gazdasági, az oktatási, a családi, a közigazgatási és a nyelvi stratégiákat. Mindezt kidolgoztuk, de az MKP-nak ez nem kellett.

Kinek nem kellett?
– Az MKP elnökének és elnökségének. Megtárgyalni sem volt hajlandó.

Akkor az MKP-n belül is vannak olyan kommunikációs és működési zavarok, amelyek végül is egy óriási pofonhoz, a parlamentből való kieséshez vezettek…
– Az az állapot, hogy kiestünk a parlamentből, szerintem visszavezethető 2006-2007-ig. Nem néztünk szembe a nyolcéves kormányzati tevékenységünkkel, nem mertük őszintén bevallani, hogy mit tettünk rosszul, és mit tettünk jól. A mai napig nem mondtuk el – pedig el kellett volna –, hogy ha már bekövetkezett az elnökváltás az MKP-ban, az miért is történt. Tehát most az MKP politikája jutott csődbe, melyben benne van Bugár politikája, és Csákyé is.

Ez az időszak arra is jó, hogy szembenézzenek a hibákkal. Ha önt kérdeznék, mit mondana arra a kérdésre, hogy merre induljon el a párt?
– Régen megfogalmaztam, és egyszer sikerült kikényszerítenem a pártban egy országos vezetőségi vitát is – még Bugár idején – a párt irányultságáról. Az én meggyőződésem – és azt hiszem, ebben elég sokan osztoznak – , hogy tudatosítani kell, hogy az MKP nem országos, hanem regionális párt. És pont azzal a régióval foglalkoztunk legkevesebbet, ahol a választóink élnek. Ez évek óta napirenden lévő kérdés az MKP-ban. Senki sem mondhatja, hogy újdonság lenne. De hiába beszélünk és tudjuk az elméletet, ha a gyakorlatban elhanyagoljuk a regionális társadalmi és gazdaságpolitikát, és nem szentelünk figyelmet a helyi önkormányzatoknak. Az MKP-nak 8-9 éve nincs önkormányzati politikája, és a régiókban sem jelenik meg. Ha nem lennének megyei önkormányzatok, amelyeknek a saját érdekünkben is valamit teljesíteniük kell, akkor a régiókban az MKP tevékenysége nulla lenne.

Most ha van fontos feladat, az a helyhatósági választásokra való felkészülés. Nyilván a rendkívüli kongresszusnak az lesz a legfőbb feladata, hogy konszolidálja a pártot.
– Félek, hogy a rendkívüli kongresszus erre nem lesz eléggé alkalmas. Tulajdonképpen egy feladatot fog tudni elvégezni, új elnökséget és új elnököt választani. Ha a kongresszus egy jó elnökséget és jó elnököt választ, aki egy évig – a teljes tisztújításig – jól tudja vezetni a pártot, akkor teljesítette a feladatát.

Az MKP tehát egy válságmenedzsert keres? Lát itt ilyen embert? Ön is egyetért azzal, hogy fiatalítani kell?
– A fiatalítással egyetértek, viszont ebben az egy éves időszakban fontos, hogy milyen tapasztalattal rendelkezik az elnök, illetve az elnökségbe választott személyek. Ilyen helyzetben a pártnak olyan emberekre van szüksége, akik a „tenyerükből olvassák” az egész pártot, azaz mindent ismernek. Az új elnöknek mindenképpen olyannak kell lennie, akinek jelentős tapasztalatai vannak a regionális politikában, a helyi önkormányzati politikában, és már bizonyított is. Csak akkor van hitele, ha ismerik a nevét. Ez alatt az egy év alatt nem lehet improvizálni, a kísérletezés korszaka a teljes tisztújítás után következhet be.

(Haják Szabó Mária rádióinterjújának szöveges változata)