Húsz év múlva

(Megjelent a Magyar Fórum 2013/2-es, janu§r 10-i számában)
Csehszlovákia szétválása előtt az állami vagyon nagy része került át helyi és külföldi gazdasági csoportokhoz
„Csehszlovákia kettéosztása 1992-ben szükségszerű volt, mert az akkori szövetségi államban felgyülemlett belpolitikai feszültség tovább már tarthatatlanná vált” – állapította meg a cseh és a szlovák miniszterelnök,

akik Csehszlovákia felbomlásának 20. évfordulója alkalmából Brnóban a cseh közszolgálati televízió vitaműsorában beszélgettek. Duray Miklós visszaemlékezésében pedig kifejti, hogy a Charta 77 egyetlen egy magyar kérdésben sem mert a szlovákok nélkül nyilatkozni, így az a kísérlet, hogy együtt lépjenek fel a demokratikus erők, azok, akik reformokat akarnak, kútba esett.

Ön megfogalmazója volt annak a magyar képviselői indítványnak a prágai szövetségi gyűlésben, amelynek elfogadása lehetővé tette volna Csehszlovákia átalakítását egy többrétű, három (cseh-, morva-, szlovák-) szövetségi köztársaságból és kisebbségi autonómiákból álló állammá. Valóban szükségszerű volt 20 évvel ezelőtt a szétválás, ahogy a miniszterelnök urak gondolják? – kérdezem Duray Miklóstól, Szövetség a Közös Célokért elnökétől.

–Szerintem elkerülhetetlen volt Csehszlovákia felbomlása, és mindenki, aki abban az időben úgy ítélte meg a helyzetet, hogy az egység megmenthető, rosszul gondolkodott. Már az 1980-as évek közepén lehetett érezni, hogy a felszín alatt olyan feszültségek lappanganak, amelyek miatt Csehszlovákia megszűnhet a kommunista politikai rendszert megváltozása után. Jól tudtuk, hogy míg a szovjet érdekszférába tartozik Csehszlovákia, addig nem szűnhet meg. A ’80-as években szlovák területen olyan erős volt a nemzeti nyomás, hogy az államrendőrségen a szlovák másként gondolkodóknak, demokratáknak azt mondták: önök a szlovák nemzet tagjai, ezért ne tartsanak kapcsolatot magyar másként gondolkodókkal. A cseh területen a Charta 77 szóvivői országos kérdésekben csak akkor mertek nyilatkozni, ha szlovák részről is rábólintottak az adott ügyre. Azért nem kerülhetett sor a Charta 77-nek a Bős-Nagymaros ügyében történő állásfoglalására, mert a szlovákok nem értettek egyet azzal, hogy ennek a nagy dunai építkezésnek a környezetvédelmi veszélyére felhívják a figyelmet. A Charta 77 egyetlen egy magyar kérdésben sem mert a szlovákok nélkül nyilatkozni, így az a kísérlet, hogy együtt lépjenek fel a demokratikus erők, azok, akik reformokat akarnak, kútba esett. Már akkor is egyértelmű volt, hogy Csehszlovákia napjai meg vannak számlálva.

Annak mekkora esélye volt, hogy Csehszlovákiából egy három szövetségi köztársaságból és kisebbségi autonómiákból álló állam jöjjön létre?

–Valóban területi és perszonális autonómiával kiegészített önigazgatási rendszert is szerettünk volna és a kollektív jogok elismerését. Azt mi is tudtuk, hogy erre semmi esély nincs, viszont politikai mulasztást követtünk volna el, ha nem nyújtjuk be ezt a javaslatot. A másik célunk azt volt, hogy ne jöhessen létre olyan parlamenti egység, ami lehetőséget teremtett volna népszavazás kiírására. 1992-ben a legtöbb ellenzéki erő azon a véleményen volt, hogy népszavazást kell kiírni az ország sorsáról. Ezt mi akkor elleneztük. Személyem szerint engem nagyon komoly bírálatok értek azért , mert azt mondták, az önálló Szlovákiát akarom.

Meciar azt nyilatkozta, hogy azt kellett megakadályoznia, hogy a szétválás népszavazás útján valósuljon meg, az az ország ugyanis, amelyik úgy dönt, hogy kilép az államszövetségből, lemond a vagyonról is annak javára, aki marad.

–Mindez lehetséges következmény lett volna, de Mečiar véleménye mögött az rejtőzik, hogy ő sem bízott abban, hogy a népszavazás megerősítené azt a politikai szándékot, hogy Csehszlovákia megszűnjön. Senki sem volt abban biztos, hogy Szlovákiában a népszavazás igazolta volna a szlovák politikusoknak az önállóság iránti vágyát. Érdekes volt, hogy akkoriban szinte az összes szlovák politikus függetlenség párti volt, de ezt nem merték kimondani, mert a nemzetközi tőke, és az amerikai biztonságpolitikai érdekek nem támogatták Csehszlovákia megszűnését. És ez a dolog osztotta meg a szlovákiai belpolitikát, és ezért vált Meciar fekete báránnyá, mert ő egyértelművé tette, hogy az önálló Szlovákiát akarja. Többek közt ő azért számkivetettje a politikai életnek, mert szembe ment a nemzetközi elvárással.

Radičová szerint olyanok döntöttek a szétválásról, akiknek nem is volt erre felhatalmazásuk. A volt miniszterelnök asszonynak meggyőződése, hogy az olyan fontos kérdésben, mint az államjogi berendezkedés, népszavazást kellett volna tartani, hiszen egyedül az SNS programjában volt benne a szétválás.

–Az igaz, hogy egyedül az SNS, a szlovák nemzetiek akarták deklaráltan a szétválást. De azért azt megkérdezném Radičovától, hogy vajon Csehszlovákia létrejöttéről kik döntöttek? A politikusok, és nem a nép. A megszűnés ugyanolyan körülmények közt történt, mint a megszületés. Trianon idején az akkor Észak-Magyarországon élő szlovákoknak fogalmuk sem volt arról, hogy milyen döntéseket hoznak a fejük fölött.

Egy felmérés szerint a Szlovák Köztársaság megalakulását csak a szlovákok 58 százaléka értékeli pozitívan, Csehszlovákia 20 évvel ezelőtti szétesését ma is csak a 45 százalékuk helyesli. Nosztalgiázásról lehet szó, vagy arról, amit Fico is mondott, hogy az önálló Szlovákia legnagyobb mínusza az állami vagyon szétosztása volt.

–Az állami vagyon szétosztása körül folytak viták, de szerintem a folyamat rendezetten zajlott. A problémát az okozhatta, hogy még a szétválás előtt elindult a privatizáció, és nagyon sok állami vagyon került át helyi és külföldi gazdasági csoportok kezébe. Ezek már nem kerülhettek szóba, amikor vagyonmegosztásról volt szó.

A felvidéki magyarokat magyarságukban több sértés érte az elmúlt 20 évben, mint az 1992 előtti két évtizedben? Hiszen 1992-ben egy nemzetállam alakult ki.

–A csehszlovák nemzet fogalma annyira abszurd, hogy ezt még ön is elfeledte. Bizony: Csehszlovákia nemzetállamként jött létre, éppen ezért fogalmazták meg a sohasem létezett csehszlovák nemzet létét, hogy ellensúlyozzák az országban lévő német és magyar tömegeket. Az alapeszme nemzetállam volt, de tény, hogy a jelenlegi szlovák alkotmány, ha nem is nemzetállamként, de a szlovák nemzet akaratából létrejött államalakulatként fogalmazza meg Szlovákiát. Visszatekintve: 1989-től 1993-ig tartott a csehszlovák-korszaknak a magyarok számára legjobb időszaka, mert sokkal nagyobb politikai mozgásterünk volt. El tudtunk érni, hogy a valamikori magyar földek egy része az 1948-as földtörvény értelmében visszakerülhessen az eredeti tulajdonoshoz. Ezt a szlovák parlamentben nem tudtuk volna véghez vinni. Személy szerint a prágai parlamentben jól éreztem magam, szinte olyan volt, mintha demokráciában élnék. Nagyon sok jó, őszinte cseh kollegám volt, aki felszólalt a magyarok védelmében. Azzal, hogy megszűnt Csehszlovákia, a szlovák politika csak magyarellenessé vált, mert értelmét vesztették a csehek elleni kirohanások.

Tehát a 20 éves Szlovákiát ünneplik egyesek. Mikor is jött létre maga a szlovák nyelv?

–A XVIII. század végén tevékenykedett Anton Bernolák római katolikus plébános, aki létrehozta az első szlovák „irodalmi nyelvet” annak érdekében, hogy az észak-magyarországi szláv törzsek megértsék egymást. Ők ugyanis különböző nyelveket beszéltek, amiket ma nyelvjárásnak tekintenek. A Kassától észak-keletre élő szlovákok az ukránhoz és a lengyelhez hasonló nyelvet beszéltek, míg a Pozsonytól északra és nyugatra élők főleg dél-morvát. Amíg létre nem jött a nyelvi egység, ezek a törzsek nem is értették meg egymást. Ami természetes is, hiszen ezek a törzsek nem is kommunikáltak egymással több száz éven keresztül. Azért sem lehetett nemzeti egység, mert nem létezett szlovák nemzet sem. Az állami lét huszadik évfordulójának ünneplése kishitűség. 1861-ben a Turóc megyei Szent-Mártonban, június 6-án és 7-én a Szlovák Nemzeti Gyűlés elfogadta a Szlovákok Nemzeti Memorandumát, aminek szellemi atyja Stefan Marko Daxner, Gömör megyei evangélikus értelmiségi, aki szlovák nemzetének elkötelezetten gondolkodó ember volt, és soha sem vonta kétségbe a Szent-istváni Magyarország területi integritását. Ha én szlovák lennék, a nemzetet ünnepelném, hiszen az korábban, a 17. század első felében alakult ki. Országrészként valóban 1861-ben fogalmazta meg önmagát a szlovák nemzet, saját lakóterületét is megjelölve. A Magyar Államtól és Országtól azonban csak 1920-ban szakadt el, Csehszlovákiaként, ami egy új jogi helyzetet teremtett. Állami és országi önállóságát tekintve azonban mégsem 1993. január elseje a meghatározó időpont. Inkább 1938. október 6. a szlovák autonómia létrejötte, (vagy talán 1916. a pittsburghi egyezmény?), valamint 1939. március 15.-e az első önálló Szlovák Állam létrejötte.

Medveczky Attila