Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
Tisztelt Ünnepeltek, Kedves Ünneplők!
Fél ezredévvel ezelőtt élt költőnk, Balassi Bálint emlékének adózva adjuk át Kulcsár Ferencnek, az ötszáz évvel későbbi utódnak a Balassi-kardot, amit a költőelőd is csak végszükségben használt.
Hiszen a költő fegyvere a szó. A kard ennek a fegyvernek csupán jelképe, nem a harc eszköze. Balassi kardja a jelkép eszköze, a költő sokszor sújtó szavának átértelmezése.
Nem attól kell félnünk, hogy ez a kard ölhet.
Jogot és érdeket védeni vér nélkül is lehet.
Rettegésre okunk akkor van, ha már a költő szava is súlytalan.
Még nem tartunk itt, de hogy ne is juthassunk erre az alantas szintre, ezért kerül ezúttal a Balassi kard-jelkép Kulcsár Ferenc kezébe.
Róla már tudjuk, hogy „független köztársaságként” kérte felvételét az ENSZ-be, hogy önmaga szuverén állampolgára lehessen. Végre azt tehesse, ami az ő joga:
„Ne papolják / szurony-komolyan, hogy én mit akarok, / eldöntöm egyedül, abszolút hatalom, / ki voltam, ki leszek, ki vagyok.”
A kard-jelkép most Kulcsár Ferenc kezébe kerül – szavai súlyának és a bennük rejlő óhajunknak megtestesítőjeként.
Forgasd fortéllyal a kardot és vágj oda a szavaddal, ahová kell.
Éltesse az Isten, közkatonából lett generálisunkat.