A gombaszögi tábor nem Gombaszögön volt

Az egyszerű halandónak, ha nem lenne magához való dzsípí-esze, és úgy akart volna tavaly és ebben az évben vagy három-négy évvel ezelőtt is eltalálni a gombaszögi táborba, hogy beütötte gépkocsijának fedélzeti GPS-ébe Gombaszögöt, akkor soha sem talált volna célba.

Gombaszög, nyári táborozásként igazából egyszeri történet, amit 1928-ban, a losonci Mi Lapunk majd a Vetés folyóirat körül csoportosuló fiatal felvidéki értelmiség, a regős mozgalom a cserkészek és a Szent György kör tagjai szerveztek. Ebben a gombaszögi táborban alakult meg a Sarló-mozgalom. Tagjainak egy része baloldali volt, ami önmagában semmi mást nem jelentett, mint szociális érzékenységet, egy része azonban kemény kommunistává vált. Ez utóbbi miatt szűnt meg röviddel megalakulása után. Azóta elfelejtkeztünk volna erről a rövid történetről, amennyiben a hivatalos felvidéki magyar közélet az 1950-es évektől nem ezt a hagyományt ápolta volna. De ezt kellett ápolnia. A kommunista politikai rendszerben csak arra a múltra lehetett kötődni, ami a kommunizmussal volt rokonítható.
Gombaszögön 1928-ban vált ideológiailag értelmezhetővé a felvidékiség/szlovenskóiság, addig elsősorban a Felvidék a Trianonban elszakított északi terület magyarságát jelentette. Az ideologikus megközelítés miatt hasonlít az 1928-as esemény az 1989-90-es felvidéki magyar „pluralista” politika kialakulására, mert a kommunista politikai rendszer bukásával egy csapásra többpártivá lettünk és ideológiákba kezdtünk kapaszkodni, noha ez társadalmilag megalapozatlan volt. Gombaszög ezért rossz, talán a legrosszabb üzenet a felvidéki (szlovenszkói, szlovákiai) magyar közélet számára – nem követendő példa.

Annál jobb üzenet, hogy a nyári tábor, amit az előbb említett ok miatt gömbaszöginek neveznek, már évek óta Krasznahorka-váralján kerül megrendezésre, ami oszlatja Gombaszög korábbi árnyékát.
Ennek ellenére a tavalyi, a 2013. év jelentette az újabb válságot, mert a „gombaszögi tábor” – különböző befolyások okán – addig abba az irányba húzott, amit ma liberálisnak bélyegeznek, de amit inkább szabadosnak lehetne nevezni vagy parttalannak.

A tavalyi ellentétet a VIA NOVA ICS (Új Út Ifjúsági Csoport) martosi tábora a MARTFESZT váltotta ki, amit nem a szervezők okoztak. Ők csak egy konzervatívabb és nemzetileg elkötelezettebb rendezvényt álmodtak meg. A kirobbant ellentét oka az volt, hogy egy hülye valaki rávette a fiatalokat, hogy a táborukat „ellentáborként” ugyanabban az időben szervezzék, amikor a „gombaszögi” zajlik. A következménye az elvárt lett: a két csapat egymásnak szegült. Ezt a szembenállást annyiban sikerült mérsékelni 2014-ben, hogy a két rendezvény egy hét különbséggel került megrendezésre. A szembenállás hullámai azonban nem teljesen csitultak el.

Érdekes fejleményként kell kezelni, hogy 2014-től a „gombaszög” névvel magát fémjelző tábor szervezői az 1965-ben kezdődő Nyári Ifjúsági Találkozók (ők helytelenül Tábornak nevezik) hagyományát ápoló szerveződésnek tekintik magukat. Ennek a gyökértábornak akkor három szervezője volt: az Ady Endre Diákkör nevében Duka Zólyomi Árpád, az Új Nemzedék Ifjúsági Klub nevében Varga Levente és a József Attila Ifjúsági Klub nevében jómagam. Csakhogy az 1965-ben elterjedő csehszlovákiai magyar ifjúsági mozgalom, még ha verbálisan meg is említette a gombaszögi hagyományt, inkább hátát borzongatva tartotta tőle magát távol, lévén az kommunista hagyomány – ez volt az egyik oka, hogy a NYIT-ek helyszínéül minden évben Felvidék más-más tájegységét választottuk.

A 2014. évi Krasznahorka-váraljai tábor szervezői, közöttük az 1957-ben alakult prágai Ady Endre Diákkör, az 1964-ben alakult pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub, egy lélegzetnyivel később létrejött nyitrai Juhász Gyula Ifjúsági Klub majd a brünni Kazinczi Ferenc Diákkör nem gombaszögi hagyományt követtek, hanem az akkori új kibontakozás lehetőségét ragadták meg és pártpolitikától függetlenül szerveződtek. Talán érdemes lenne ennek a hagyománynak az üzenetei szempontjából is értelmezni a múltat, kivetítve az 1990 után kialakult állapotra. Az 1928-as gombaszögi tábornak az előzményei voltak értékesek. A következményei inkább rombolták a felvidéki magyar közösséget.
A Krasznahorka-várlajai tábornak 2014-ben azért is volt jó az üzenete, mert igyekezett feledtetni az egy évvel korábban kialakult feszültséget. A táborozók között voltak a MARTFESZT szervezői is. Ugyanaz a plébános volt az egyik szolgálattevő a vasárnapi ökumenikus istentiszteleten, aki a martosi táborban szólt a fiatalokhoz. Pártsemleges volt, de nem politikamentes és nem volt nemzet semleges.

A krasznahorkai tábor zárónapját képletesen és valóságosan is az összefogás jellemezte. A 2012-ben leégett vár körbeölelésével nemcsak a vár helyreállításában bekövetkezett késedelemre hívták fel a figyelmet a szervezők, hanem arra is, hogy van közös ügy, amit látványossá és tartalmassá is tudunk tenni. Kitűnő ötlet volt a várat körbeölelő élőlánc. Jó lenne, ha üzenetként ez gyűrűzne be a felvidéki magyar közgondolkodásba, hogy ne csak beszéljünk, de mozduljunk is. Ismét a szülőföld eltartó és megtartó ereje legyen a legfőbb célunk.

Nagy érdeklődéssel várom a 2015. év Martfesztjét és krasznahorkai táborát, várom a közös kisugárzásukat és üzenetüket.