Rendszerváltoztatás – harminc év távlatából

Duray Miklós, Deutsch Tamás és Berényi József • Fotó: ma7.sk

A Gombaszögi Nyári Tábor harmadik napján illusztris vendégek érkeztek a ma7 médiacsalád sátrába. Munkatársunk, Somogyi Szilárd moderálása mellett Deutsch Tamás, Berényi József és Duray Miklós idézték vissza a harminc évvel ezelőtti eseményeket, a rendszerváltás időszakát, ki-ki saját tapasztalatai, élményei szerint. A közönség egy rendkívül izgalmas, személyes anekdotákkal és humoros történetekkel tarkított kerekasztal-beszélgetés tanúja lehetett ezen a napsütéssel és esővel vegyes nyári délutánon.

Duray Miklós, a Szövetség a Közös Célokért (SZKC) vezetője kezdte a visszaemlékezések sorát. Fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy 1989. november 17. egy puszta dátum, a rendszerváltás origójának nevezni nem lehet, az sokkal korábbra datálható. Az egykori pártalapító a hatvanas évek, különösen 1968 reformmozgalmaiban látja a csehszlovák rendszerváltás eredőjét, ezen kívül két dátumot emelt ki, a hetvenes évek közepét, a Helsinki folyamat indulását, illetve 1985-öt, Gorbacsov első titkári kinevezésének időpontját.

A Fidesz-KDNP frissen megválasztott EP-delegáció vezetője, Deutsch Tamás a rendszerváltoztatás legfontosabb napjának az 1990-es március-áprilisi első szabad választások időpontját tartja. Nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a rendszerváltozás kifejezés egyfajta passzív elszenvedésre utal, sokkal helyesebb lenne a rendszerváltoztatás kifejezés használata, hiszen aktív alakítói voltunk az akkori eseményeknek, a szocialista blokk bukásának. “A rendszerváltoztatás legnagyszerűbb nemzeti kincsünk adta vissza, a nemzeti függetlenségünket!” – jelentette ki Deutsch.

Rég volt, szép volt?

Berényi József gimnazista élményeivel elevenítette fel a rendszerváltoztatás korát. Tizenhat évesen szembesült először igazán a rendszer brutalitásával, egy elcsattant rendőri pofon nyomán. Mikor hírt kaptak róla, hogy 89-ben Prágában verik a diákokat, egyetemistaként fogtak neki a hallgatóság megszervezésének, később aztán így kerültek kapcsolatba az akkori Fidesz-szel is, amitől rengeteg tanultak a módszertani kérdésekről.

Az 1968-as események jelentősége kapcsán Duray kihangsúlyozta, az augusztusi szovjet intervenció előtt világos lehetőség nyílt arra, hogy a diktatúra gátjait lerombolják, látszott a fény az alagút végén. Ezt a fényt takarták el a bevonuló szovjet tankok.

A magyarországi négyigenes népszavazás idején lehetett először érezni, hogy visszafordíthatatlanul megdőlt a szocialista rendszer – emlékezett vissza Deutsch Tamás az akkori időkre, nemcsak gyakorlatilag, de közjogi értelemben is elbukott a kommunista államberendezkedés. Berényi József ugyanezt az érzést Václav Havel köztársasági elnökké választásának kapcsán érezte először. Szerinte a normalizáció időszaka a hazai rendszerellenes értelmiség nagy részét megviselte, éppen ezért sokáig passzívan álltak a formálódó 89-es reformtörekvésekhez. Deutsch Tamás elmondta, a nyolcvanas évek közepétől kezdve a Bibó szakkollégiumnak remek lengyel kapcsolatai voltak, közösen álltak ki a Prágában tüntető diákmozgalmak mellett. Deutsch Kerényi Györggyel együtt utazott a csehszlovák fővárosba, hogy részt vegyen a tüntetéseken. A demonstráció után Deutsch Tamás is lefogták a rendőrök, bíróság elé állították, és örökre kitiltották Csehszlovákia területéről. Apró érdekesség, hogy Václav Havel végül személyesen adta át neki a döntés eltörléséről szóló nyilatkozatot. Deutsch Tamás fontosnak tartotta kiemelni, pártpolitikai meggyőződéstől függetlenül az emberek nagy része pozitívan értékeli a 89-es változásokat, erre pedig büszkének kell lenni.

Nyertesek és vesztesek

Somogyi Szilárd kérdésére, miszerint az akkori elvárások fényében hogyan értékelik a mai politikai berendezkedést, Berényi József úgy reagált, sok tekintetben nagy veszteségeket szenvedtünk el. “Nem tartozunk a rendszerváltozás nyertesei közé!” – jelentette ki Berényi. A fogyasztói társadalom, a munkaerő állandó mozgása szétverte a tradicionális kisvárosi, falusi környezetet. Ez nagy tragédiája a 89 utáni időszaknak – vélekedett Berényi.

Deutsch Tamás ugyanakkor fontosnak tartotta leszögezni, a magyarság Kárpát-medencei helyzete a trianoni diktátum óta soha nem volt ilyen jó. Sikerült fontos dolgokat kiharcolni, eredményes, győztes vállalkozásként könyvelhetjük el a 89-es folyamatokat – vélekedett az EP-képviselő. Csalódás ugyanakkor, hogy Deutsch szerint elmaradt a kommunista, posztkommunista erők totális veresége, hiszen a rendszerváltást követő második választásokon sikerült is kormányra kerülniük, hosszabb idő kellett ahhoz, hogy meg tudjunk szabadulni a diktatúra szellemi terhétől.

Duray egész egyszerűen politikai rendszer változását tartja ’89 legfontosabb örökségének, ugyanakkor az elmúlt harminc évben soha nem látott lelki, szellemi züllésen ment át a társadalom. Asszimiláció, népszaporulat, nyelvi kopás – sorolta a problémákat az egykori Együttélés rendszerváltó politikusa, majd Duray azzal folytatta, az emberekből kikopott a szolidaritásra való hajlam, a politikai megosztottság sokkal erőteljesebb, mint a szocialista államhatalom idején.

A beszélgetés második fele már a társadalomelméleti kérdések területére tévedt, amikor Duray és Deutsch között élénk véleménykülönbség alakult ki az utcai politizálás és a demokráciagyakorlás kérdésében. Deutsch szerint igenis szükség van arra, hogy ha kell, a polgárok az utcán, nyilvánosan fejezzék ki politikai akaratukat, míg Duray amellett érvelt, mivel ez sokszor teljesen öncélú, a tömegmanipuláció eszközeivel gerjesztett jelenség, nem szabad túlbecsülni annak jelentőségét.

Duray zárszavában kiemelte, kilenc évvel ezelőtt, 2010-ben is egyfajta rendszerváltás következett be Magyarországon, ennek jelentősége könnyen lehet, hogy a ’89-es eseményekhez lesz majd hasonló. Berényi József szerint a demokratikus rendszer nem megoldást hozott, hanem rengeteg lehetőséget. Rajtunk múlik, élünk-e ezekkel a lehetőségekkel.

Forrás: ma7.sk/Pomichal Krisztián