A VII. Martosi Szabadegyetemen

Három szakmai fórumot szervezett az önkéntesség szerepéről a Szövetség a Közös Célokért  (SZAKC) a Martosi Szabadegyetem második napján.

Duray Miklós, a SZAKC elnöke köszöntötte a fórumsorozat résztvevőit. Visszaemlékezett az 1960-as évek táboraira, melyek szintén önkéntes alapon szerveződtek, azok résztvevői pedig a közösséget szolgálták. Tették ezt olyan intenzitással, hogy az 1968-as prágai tavaszra már 20 ezer tagja volt az akkori Magyar Ifjúsági Szövetségnek (MISZ).

I. Az önkéntesség színes világa

Szabó Anett újságíró-moderátor Harcsa Béla eszmetörténésszel és Szabó Gyulamezőörsi plébánossal beszélgetett. Több példát is felsorakoztatott az önkéntes tevékenység kialakulására, kiemelte a család szerepét, a gyermeket a „szülő tünetének” nevezte.

Harcsa Béla rámutatott, hogy az önkéntesség kialakulása szorosan összefügg a kíváncsisággal, a befogadással és beavatással, illetve a közösséghez való tartozás igényével.

Szabó Anett, Harcsa Béla, Szabó Gyula (fotó: Oriskó Norbert, Felvidék.ma)

Szabó Gyula az igazság keresésének fontosságát hangsúlyozta. Ez onnan indul, hogy az ember erős motivációt, isteni sugallatot kap, amelyek megvilágítják a küldetését. Emlékeztetett arra, hogy Magyarországon számos feladat vár az egyházra, amelynek a sok évtizedes diktatúra után újra közösséget kell építenie.

A közönség is élénken bekapcsolódott a beszélgetésbe, új témák is felszínre kerültek. Szó volt a Szent Koronánkkal kapcsolatos tanítások fontosságáról, de a Magyar Tudományos Akadémia megreformálásának szükségességéről is. Szabó Anett így foglalta össze az elhangzottakat: „Vissza kell térnünk a normális dolgokhoz!”.

II. Együttműködésre készen – mitől lesz népszerű az önkéntes munka?

A program házigazdájaként Hideghéty  Andrea, a SZAKC ügyvezető igazgatója a fórum vendégei között üdvözölte Szili Katalin miniszterelnöki megbízottat, Görög Norbert minisztériumi főosztályvezetőt (EMMI, Népesedés-, Család- és Ifjúságpolitikai Tervezési és Fejlesztési Főosztály),  Márton Zsuzsannát, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnökét, Csiffáry Ildikót, a Meseolvasó önkéntes csoport vezetőjét és Berta Pétert, a Mária Rádió munkatársát.

Görög Norbert az önkéntes munka fontosságával kapcsolatos magyarországi jogszabályt ismertette. Az új közoktatási törvény szerint az érettségi vizsga megkezdésének feltétele, hogy a tanuló 50 óra önként választott társadalmi tevékenységet végezzen. A tapasztalatok szerint ezzel a fiataloknak a munkapiacon való elhelyezkedését is segítik.

Szili Katalin a nemzetpolitika szemszögéből tekintett az önkéntesség fontosságára, amely nélkül nem lehet komoly eredményeket elérni. Az önkéntesség közjogi ismérvei (saját akaratból végzett, ellenszolgáltatás nélküli tevékenység) mellett rendkívül fontos a bizalom és a szolidaritás szerepe is. Tájékoztatott arról, hogy a nemzetpolitikai államtitkárság  több mint 5000 civil közösséget támogat a Bethlen Gábor Alapon keresztül.

A második fórum közönségének egy része (fotó: Oriskó Norbert, Felvidék.ma)

Márton Zsuzsa Szatmárnémetiből (Partium) érkezett Martosra. Az általa vezetett szervezet fő küldetésének tartja, hogy a vegyes házasságban élőket, illetve azok családjait segítsék és ösztönözzék magyarságuk megtartásában. Hangsúlyozta a példamutatás fontosságát, amely a közösségi összetartozás erejével párosulva komoly eredményeket hozhat céljaink megvalósításában.

Az önkéntesség konkrét formája nyilvánul meg Csiffáry Ildikó és Berta Péter tevékenységében. Az előbbi háromgyermekes családanyaként kórházakban ápolt gyermekeket látogat társaival, akik számára meseolvasással próbálják könnyebbé tenni a kórházi tartózkodást, utóbbi pedig pedagógusként a Mária Rádióban végez önkéntes munkát.

Egy valaki hiányzott, de csak fizikailag

A fórum résztvevői nem titkolták, hogy nem lehet teljes a rendezvény névsora, hiszen hiányzik az a felvidéki személy, akinek élete, tevékenysége szorosan összefonódott az önkéntesség támogatásával, annak népszerűsítésével. A tavaly májusban elhunyt Pogány Erzsébet emléke előtt néma felállással adóztak a résztvevők.

Egy perc néma tiszteletadás Pogány Erzsébet emlékére (fotó: Oriskó Norbert, Felvidék.ma)

III. Önkéntesség a Felvidéken

A 70 éves Csemadok tevékenységét a szervezet országos elnöke, Bárdos Gyulaismertette, majd válaszolt a hallgatóság soraiból érkező kérdésekre. A Csemadok a (cseh)szlovákiai magyarság „mindenese” volt már a diktatúra éveiben is, napjainkban pedig állami, társadalmi feladatokat lát el úgy, hogy nem kap alanyi jogon támogatást az állami költségvetésből (szemben a Matica slovenská szlovák kulturális szervezettel).

Bárdos Gyula (Fotó: Oriskó Norbert, Felvidék.ma)

Bárdos Gyula emlékeztetett arra, hogy a 2020-as év a nemzeti összetartozás éve lesz, jó lenne, ha a felvidéki magyarság is rálépne az összetartozás útjára. Mint mondta, a Csemadok ezt az utat támogatja, és tesz is ennek érdekében.

A Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) társulás a nap folyamán a civil szervezetek képviselőivel is párbeszédet folytatott, a hagyományosan Martoson is megrendezett Civil Információs Napon.

A társulás munkatársai határon átnyúló programokat és pályázatokat ajánlottak az érdeklődök figyelmébe. Többek között a méltán népszerű, de új elnevezéssel jelentkező A nemzet háziorvosa pályázatot, ahová a jelöléseket, a gyógyulások történetét az ajánló oldalon 2019. szeptember 14-én éjfélig küldhetik be a felvidéki páciensek.

Az információs nap vendégei voltak a Pest és a Győr-Moson-Sopron Megyei Civil Információs Centrumok vezetői is.

Dr. Csobolyó Eszter, a Pest Megyei CIC szakmai vezetője, Duray Miklós és Hideghéthy Andrea

A SZAKC tagszervezeti a délutáni szakmai nap előtt a soron következő elnökségi ülésüket is megtartották az Esterházy Akadémia nagytermében.

Az alapszabály szerinti programpontokat követően a 24 tagszervezetet számláló társulás vezetői Menyhárt Józseffel, az MKP elnökével beszélgettek a párt idei terveiről, az országgyűlési választásokról, illetve a civil szervezetek szerepéről.

Forrás: Felvidék.ma / on


Hol rontottuk el?

A felvidéki magyarság helyzetéről is szó volt azon a martosi fórumon, a szabadegyetem második napján, amelyen Duray Miklós, Bárdos Gyula és Berényi József beszélgettek arról, hol rontottuk el, miért tart itt a felvidéki magyarság.

Duray Miklós kifejtette, a jelenlegi helyzet okai a múltban is keresendők, Bárdos Gyula szerint a politikusok feladata az is, hogy megoldásokat kínáljanak. A pártok elitjeit rá kell kényszeríteni arra, hogy meghallják a nép hangját.

Az önkormányzatiság irányába kell elmozdulnunk, nincs más lehetőség. A pártérdekek nem írhatják felül a közösségi érdeket
– fejtette ki Bárdos Gyula.

Berényi József történelmi visszatekintésében a második világháborúig tért vissza. Említette a deportálásokat, a kitelepítést és a reszlovakizálást, melyek megtörték közösségünket. Sajnos ezek következtében még mindig jelen van a félelem. 1968-ban megfogalmazódtak alkotmányos jogaink, majd a normalizáció és a jogvédő bizottság után a rendszerváltáskor újra kellett fogalmazni céljainkat. A komáromi nagygyűlés megfogalmazásait újra kellene gondolnunk.

Szlovákia megalakulásakor ismét a megfélemlítés korszaka következett, amikor a magyarok még össze tudtak fogni.
A decentralizáció kapcsán kialakult megyerendszer sajnos nem a legjobb, hiszen hiányzik egy magyar megye. A kerületi rendszer elfogadása volt az első gond a Magyar Koalíció Pártján belül, ami a szétszakítottsághoz vezetett.

Bárdos Gyula szerint is hiba volt, hogy a megyei felosztás elfogadásakor az MKP nem lépett ki a kormányból.

Duray Miklós kifejtette, az MKP és az úgynevezett kék koalíció között volt egy szerződés, mely szerint az MKP lemond a magyar egyetemről, a Beneš-dekrétumokról és az önrendelkezésről. Az alkotmánymódosításkor sem emeltük fel a szavunkat – tette hozzá Duray Miklós, s ezek mind hibák voltak, amelyeket a Magyar Koalíció Pártja elkövetett.

A Duna menti megye kialakításáról nem szabad lemondani, holott a szlovák társadalom attól fél, hogy a megye kialakításával a Magyarországhoz való csatlakozást szorgalmaznák – mondta Berényi József, majd hozzátette:

a magyar egység felbomlása is hiba volt, szükség lett volna demokratizálásra a párton belül.
Duray Miklós szerint hibák halmazát, nem csupán egy hibát követett el a felvidéki magyar politikai elit.

A gond, hogy egyéni érdeket követtek a politikusok a közösségi helyett. Ennek következménye a Most-Híd létrehozása is.
1998-ban sikerült a felvidéki magyarok igényét, a pártok egyesítését meglépni, de nem volt egységes akkor sem, voltak érdekellentétek, melyek elsősorban éppen az egyéni értékek mellett fogalmazódtak meg.

Sok a repedés
Nagyon sok repedés van a magyar politikai elitben, ezért újra kellene azt építeni – mondta Duray Miklós.

Berényi József szkeptikus a teljes újrakezdés kapcsán, szerinte ha legközelebb nem jut be magyar képviselő a parlamentbe, csupán néhány személy a szlovák pártok listáján, azok nem lesznek képesek képviselni az érdekeinket. Berényi szerint nincs olyan alulról jövő nyomás, mint 1997-ben volt, hogy egy közös párt jöjjön létre.

Bárdos szerint van erre igény, az a gond azonban, hogy sokan kivárnak, nem lépnek, ezért nehéz kialakítani az egységet. Abban egyetért, hogy kevesen beszélnek róla. A megoldás azonban csak az etnikai politizálás lehet.

2020 a nemzeti összetartozás éve, ezért itt lenne az ideje, hogy a felvidéki összetartozás éve is legyen
– emelte ki a Csemadok országos elnöke.

Sajnálatos módon a szlovák pártok sok magyar szavazatot visznek el, nem szabad tovább osztódniuk a magyaroknak, de a közös listát nem lehet azokra alapozni, akik már régen ott vannak a politikai elitben, fiatal, hiteles közéleti embereket kell indítani – mondta Bárdos Gyula.

Berényi József szerint fontos a sajtó szerepe is. Nem mindegy, hogyan kommunikáljuk a problémákat, a szlovák pártok listáján induló magyaroktól hiába kérdezik meg, mit szeretnének tenni például a kollektív jogokkal, nem tudják a választ.

Berényi József szerint a nemzetiségi kérdéseken túl a társadalmat érintő kérdésekkel is foglalkoznunk kell, hiszen azok is az életünk részei.

Forrás: Felvidék.ma / NT