Tizenöt éves a Felvidék.ma!

Ezzel az arculattal indultunk. A középső kép a Brünni Magyar Futár korabeli tudósításának (fekete-fehér nyomtatásban megjelent) illusztrációja – amely még a 2006-os év elején készült.

(Forrás: Felvidék.ma, Oriskó Norbert írása)

Tizenöt évvel ezelőtt, 2006. január 24-én jelent meg először az olvasók előtt a Felvidék.ma hírportál, amelynek szerkesztősége azzal a kéréssel fordult hozzám, tekintsek vissza az elmúlt időszakra.

A Felvidék.ma hírportál megalakulásának a gyökerei az Együttélés politikai mozgalom (1990–1998) működéséhez nyúlnak vissza, pontosabban az ott folytatott szellemi műhelymunkához. A mozgalom elnöke Duray Miklós volt, és az ügyintézés „motorja” (irodavezető, sajtótitkár, kampányfőnök) pedig Pogány Erzsébet. Számos további nagyszerű munkatárs mellett én informatikusként vehettem ki ebből a részemet. Nem volt nehéz dolgom, hiszen a mozgalom – amellett, hogy a közéleti események fontos szereplője volt – az új műszaki vívmányokra is éberen figyelt. A szlovákiai pártok közül az Együttélésnek volt elsőként honlapja a világhálón, ez akkor még olyan hírnek számított, hogy azt a szlovák nyelvű napi sajtó is közölte. Később, amikor már különböző munkahelyeken dolgoztunk, szintén rendszeresen összefutottunk egy-egy ötlet kapcsán, de azért is, hogy beszélgessünk. Egy ilyen alkalomkor szólt 2005 végén Pogány Erzsébet (immár a Szövetség a Közös Célokért társulás igazgatójaként), hogy hozzunk létre egy hírportált.

Ez lett a Felvidék.ma, az első szlovákiai magyar hírportálként. Az elsőség nem volt célunk, attól függetlenül megalakult volna, hogy hányadik a sorban. A Felvidék.ma ugyanis ma is egyedülálló színfolt a szlovákiai magyar médiapalettán. Nincsenek bulvárhírek, reklámok, külföldi sztárok sztorijai, a felvidéki magyarsággal és a nemzeti összetartozásunkkal kapcsolatos dolgokról szól. Lájkvadászat helyett az értékmentés jegyében. Egyedülálló abban is, hogy csak nálunk hiányzik a doménnévből a trianoni diktátumra is emlékeztető „sk”, helyette a frissességre és a magyarságunkra sokkal inkább utaló „ma”-val végződik a hírportál neve. Ez egyébként nem a mi „találmányunk”, erdélyi barátainktól vettük az ötletet. Éveken át külső anyagi források nélkül működött a portál, ebben is különböztünk a többiektől.

A híreket induláskor a Szövetség munkatársai küldték – több mint 10 regionális irodából. Napról napra ismertebbé vált a Felvidék.ma. Az indulásra való visszatekintéskor érdemes tudatosítanunk, hogy akkor fontos szempont volt, hogy az oldal feleslegesen ne terhelje meg a felhasználót adatokkal. Az internetre akkor még telefonvonalon keresztül csatlakozott a nagy többség, és ez alaposan megnövelhette egy-egy „netfüggő” telefonszámláját.

Négy évig voltam a Felvidék.ma vezető szerkesztője, majd 2010-ben az ország egyik legkiválóbb újságírója, N. Gyurkovits Róza lett a főszerkesztő. Tulajdonképpen ekkor váltunk profikká – szakmai téren is, ideje volt műszaki szinten ugyancsak feljebb lépni. Ez Tóth Tibor kiváló informatikus segítségével sikerült. Az új arculaton kárpátaljai barátainknak is megakadt a szeme, így Pogány Erzsébet szólt Tibornak, hogy segítsen ott is. Úgy tudom, a Kárpátalja.ma azóta is zavartalanul működik. Később rendszergazdaként került vissza hozzám az oldal, amivel gyakorlatilag nincs sok gondom, mert a munka érdemi részét már az időközben felnőtt fiaimra hagyom. Róza két évig vezette a szerkesztőséget, őt Homoly Erzsébet követte, aki több mint négy évig végezte kitűnően ezt a feladatot. 2016-ban volt az új vérfrissítés, sőt duplán, előbb Langschadl Mátyás, majd fél évvel később Szűcs Dániel lett a vezető szerkesztő.

Milyen körülmények között működik a Felvidék.ma? Megedződtünk, rögtön az elején. Hírportálunk megalakulásakor Magyarországon az az ember kormányzott, aki a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson a „nem” szavazatok mellett kampányolt. Itthon sem volt rózsás a helyzet, az MKP első elnöke azon fáradozott, hogy félreállítsa a párt csúcsvezetéséből azt a Duray Miklóst, akinek kezdeményező szerepe volt a Felvidék.ma hírportált megjelentető Szövetség a Közös Célokért megalakulásában. E két személy nevét – ne legyünk ünneprontók – hadd ne írjam le…

Duray tulajdonképpen 2002 és 2007 között ismét átélhette a „kettős elnyomásban” élő szerepét,
csak most nem az iskoláink védelme miatt támadták, hanem pl. annak okán, hogy miként merészelt beszédet mondani az Orbán Viktor vezette magyarországi polgári erők nagygyűlésén…?

Duray Miklóst 2011-ben a Szövetség a Közös Célokért elnökévé választották, ma a Felvidék.ma hírportál kiadója ott szerepel Magyarország kormánya nemzetstratégiai szempontból kiemelt jelentőségű intézményei között, számos méltatás és elismerés kísérte a 15 éves tevékenységet, mégsem ünnepelhetünk önfeledten. Számon tartani is nehéz volna, hány és hányféle kísérlet történt e másfél évtized alatt az ún. „bedarálásunkra”, fogyunk, fogy a nemzetünk, és májusban három éve lesz annak, hogy ez a fogyatkozás annak a személynek, Pogány Erzsébetnek az elvesztésével is járt, aki a Felvidék.ma lelke volt. Akkor sokan azt jósolták, ezzel a Felvidék.ma hírportálnak is vége. Az azóta eltelt csaknem ezer nap történései azonban arról tanúskodnak, hogy a lélek halhatatlan!

Nos, jelentjük, itt vagyunk, s hogy itt vagyunk, azt köszönhetjük azoknak a sziklaszilárd szellemi alapoknak, melyeket Duray Miklós rakott le, a lehetetlent nem ismerő élni akarásnak, amit Pogány Erzsébettől kaptunk örökül – és az elmúlt másfél évtizedben velünk dolgozó több tucat kollégának: szerkesztőknek, szerzőknek, fotósoknak, technikusoknak egyaránt.

És ami a legfontosabb: köszönjük olvasóink kitartó figyelmét, hűségét, észrevételeiken keresztül aktív részvételét hírportálunk alakításában. Igyekszünk az előttünk álló – reményeink szerint – 15 évben is megszolgálni e bizalmat.

O.N.