Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
Duray Miklós államférfihoz méltó losonci temetését követően politikai örökségéről Budapesten, az Országház Főrendi termében tartottak egész napos konferenciát. Itt a politikában eltöltött kiemelkedő tevékenységéről anyaországi és Kárpát-medencei kortársai, pályatársai, valamint tisztelői mutatták be életútját és mondták el élményeiket, tapasztalataikat Duray Miklósról.
Ezt követően Németh Zsolttal, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökével személyes meglátásairól beszélgettünk.
Hogyan jellemezné Duray Miklóst?
Divatossá vált a filmhősöknek eposzi jelzőket adni, hogy „rettenthetetlen”, „megállíthatatlan” stb. Duray Miklós véleményem szerint „hajthatatlan” volt. Vagy ugyanebből a tőből egy talán még pontosabban rá illő jelző, a „hajlíthatatlan”.
Tudom, hogy mosolyogva hárítana el egy ilyen minősítést azzal, hogy mindig éppen csak azt csinálta, ami szerinte az adott helyzetben adekvát volt. De pont ez a hajthatatlanság – azaz a hajlíthatatlanság.
Hajlíthatatlanul ragaszkodott a felvidéki magyarok jogaihoz, a magyar közérdekhez és – végső soron – az egyetemes, emberi igazsághoz.
Politikustársai hogyan élték meg ezt a tulajdonságát?
Ez néha kényelmetlen volt azoknak, akik mindig készek voltak a kompromisszumra, és nehéz volt sokszor neki is – a börtönt is megjárta érte –, de mindez nem változtatott a magatartásán, az álláspontján.
Ez a következetesség, hajlíthatatlanság – a valósághoz és a belőle erkölcsi alapon következő célokhoz való kérlelhetetlen ragaszkodás a tartalma annak a fogalomnak, hogy „durayzmus”. Ezt a jelzőt eredetileg kritikai éllel aggatta rá a felvidéki sajtó, de szerintem ez valójában erény volt. Magam is használtam ezt a fogalmat – csak éppen pozitívumként – amikor 2015-ben, a Polgári Magyarországért Alapítvány díjátadó ünnepségén kitüntetése alkalmából laudáltam Miklóst. Fontos ennek a fogalomnak a használata, mert a „durayzmus” posztulátumai nélkül nem lehetett és szerintem ma sem lehet megállítani a felvidéki magyarság fogyatkozását.
Hogyan tekintsünk Duray örökségére?
Duray Miklós távozásával – durayzmus helyett – már sajnos csak Duray-örökségről lehet beszélni, arról viszont nagyon fontos beszélni, mert ezzel az örökséggel, ennek a helyes felhasználásával erősödünk, és tágabb perspektívát nyerünk. Örökségét úgy kell hasznosítani, hogy az a magyarság felemelkedéséhez járuljon hozzá.
Milyen szemlélettel kell viszonyulnunk a magyarság fennmaradásához?
A Duray-örökség egyik összetevője a magyarság fennmaradásában és felemelkedésében való következetes gondolkodás: mindennek az ehhez való társítása, viszonyítása, mindennek ebből a stratégiai látószögből való szemlélése. A FIDESZ-ben úgy szoktuk mondani: „Nekünk Magyarország az első!” – ami „durayul” úgy hangzik, vagy inkább úgy értelmezendő, hogy „Nekünk a magyar nemzet az első”.
Ehhez társul – és szintén nélkülözhetetlen elem – ebben az örökségben a problémák kertelés nélküli kimondása: Miklós a feketét feketének, a fehéret fehérnek mondta, a dolgokat néven nevezte, ami nem mindig népszerű magatartás. Mindig következetesen abból indult ki, és nekünk is abból kell kiindulnunk a magyar jövő tervezésénél és formálásánál, hogy a problémák pontos azonosítása és kimondása nélkül nincs problémamegoldás.
Milyen térben értelmezhető Duray öröksége?
Ez olyan örökség, amely ugyan a felvidékiek megpróbáltatásai között alakult ki, de nem Felvidék-specifikus. Duray Miklósnak ez az öröksége a teljes magyar közéletben, sőt az európai közéletben is alkalmazható és – ha elkötelezettek vagyunk nemzetünk felemelkedése iránt, akkor – alkalmazandó is.
A múltban Duray Miklós politikai éleslátása óvott, ma pedig szellemi öröksége óv meg minket attól, hogy „bólogató Jánosok” nemzetévé váljunk, és ekképpen sodródjunk bele nemzeti tragédiákba, vagy legalábbis hagyjunk ki történelmi lehetőségeket.
Világosan kell látni, hogy a bólogató Jánosok – tehát a labancok, és náci kollaboránsok és a kommunizmussal megalkuvók – nemzetének útja a nemzethalál felé vezet. Ezzel szemben a Rákóczik, Széchenyik, Kossuthok, Esterházy Jánosok és Duray Miklósok útja, ha rögös út is, a nemzeti felemelkedés felé vezet.
Mi Duray üzenete az ön számára?
Az, hogy vállaljuk fel a vitákat itthon és határon túl is! Ezért Duray Miklós örökségét nem szabad a Felvidékre bezárva vagy korlátozva tartani, hanem következetesen kell alkalmaznunk a többi magyar közösség ügyében is, az anyaországban és Európában is! Kérlelhetetlenül ki kell mondanunk, ha valami téves vagy erkölcstelen, és a leépülés vagy újabb nemzeti vagy európai sorscsapások felé vezet. Miklós nyomdokain járva vállalnunk kell a vitákat is, akár a megbélyegeztetést is a nemzet és a kontinens sorsának jobbra fordulásáért. Ez a mi utunk!
Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma