Duray Miklós 78

Általában észrevétlen marad egy 78-as évforduló, Duray Miklós esetében mégis sarkalatos, hiszen – sajnos – ez az első meg nem élt születésnapja.

Óriási a hiánya, de a szelleme köztünk maradt. Áprilisban volt Duray-emlékkonferencia az Országházban, pár hete Martoson felavatták a Duray-emléktáblát, és bizonyára lesznek további emlékezetes méltatásai az életművének.

Általában évek–évtizedek kellenek egy jelentős közéleti személy tevékenységének az értékelésére, Duraynál egyértelmű az Esterházy Jánossal történő párhuzam. Sokatmondó az is, hogy az első a Helytállásért-díjat Esterházy, az utolsót pedig Duray kapta.

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy életemből 31 évet úgy élhettem, hogy állandó kapcsolatban voltunk. Amikor megismertem, a legnépszerűbb felvidéki magyar közéleti személy volt. 1992-ben az Új Szó meghirdette „Az év csehszlovákiai magyar embere” című olvasói versenyét, itt Duray Miklós lett az első, Csáky Pál a második, Galán Géza a harmadik. Magyarország miniszterelnöke akkor Antall József volt.

1995. április 29-30-án tartotta VII. kongresszusát a Fidesz, amelyre az Együttélésből Durayval együtt mentünk (ma is őrzöm a kitűzőmet). A Fidesz a konzervatív–nemzeti értékek felé fordult, de Magyarországon akkor már az MSZP és az SZDSZ kormányzott. Amikor megérkeztünk, azonnal mikrofonhoz kérték Durayt, beszédét nagy figyelemmel hallgatták, érezni lehetett az iránta érzett nagyrabecsülést. Érthető, hogy az azóta ötödször kormányzó

Orbán Viktor miniszterelnök Duray Miklós temetése után úgy fogalmazott közösségi oldalán, hogy egy „hőstől búcsúztunk…”.

Attól a hőstől, aki egyébként 2002-ben is mellette – és az egységes magyar nemzet mellett – állt a Kossuth-téren.

De felerősödött a Duray Miklóssal szemben folytatott karaktergyilkolás – Budapesten és Pozsonyban egyaránt. A sziklaszilárd jelleme azonban sértetlen maradt.

A Durayval állandó kapcsolatban lévő Németh Zsolt (az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke) 2011-ben egyik beszédében röviden és nagyon találóan így fogalmazta meg a „Durayzmus” lényegét:

Az igazság kérlelhetetlen vállalása: kimondása, leírása, képviselete. A nemzetek egymás alá vagy fölé rendelésének a kérlelhetetlen elutasítása.

Duray ezen az úton olyan életművet hagyott hátra, amelyet tisztelői ma is használhatnak útmutatásként. Akár most, közvetlen a parlamenti választás előtt is. Átfutottam a magyar párt képviselőjelölt-listáját, vajon kik lehetnek, akik szintén ezen az úton járnak?

Duray az Együttélés elnökeként kereste a magyar egységhez vezető utat, Forró Krisztián a Szövetség elnökeként. Előtte, amikor az MKP utolsó kongresszusát tartotta, Duray Miklóst kérte fel zárszóra. Berényi József, aki hat évig volt az MKP-elnöke, a Helytállás-díj odaítéléskor világítótoronyként jellemezte Duray Miklóst.

Az Együttélésből is ott vannak a listán Duray egykori harcostársai, köztük Őry Péter és Hrubík Béla. Az előbbi nevéhez fűződik egyébként az MKP ún. „autonómia-koncepciójának” kidolgozása is, az utóbbi korábbi Csemadok-elnökként és írói tevékenységével is jelentőset alkotott (illetve ezt publicistaként teszi ma is).

Különböző generációk képviselői fejezték ki már tiszteletüket Duray előtt, ott van Bárdos Gyula Csemadok-elnök tapasztalata (eddig az egyetlen 5%-ot meghaladó eredményt elérő államfőjelöltünk), de ott van a Via Nova ifjúsági szervezetből az a Méry János is, aki fiatal kora ellenére nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Somorján méltó emlékmű emlékeztessen bennünket a kitelepítés borzadalmaira.

Arra korábban Duray is felhívta a figyelmet, hogy „Megbocsátani kell, de feledni nem szabad!”.

Ne feledkezhetünk meg a hölgyekről, annál inkább sem, mert Duray Miklós életútjára visszatekintve ugyancsak nagy tisztelettel kell emlékeznünk Pogány Erzsébetre és Dolník Erzsébetre is. Ha a hölgyeket keresek a mai jelöltlistán, nyugodtan említhetem példaként Gergely Papp Adrianna vagy Neszméri Tünde nevét.

Duray a bátor magatartásáért kétszer ült börtönben.

Nélküle nem lett volna rendszerváltás. Szó szerint a bőrét vitte a vásárra, minden körülmények között, és minden szívszaggató veszteség ellenére kitartott elvei mellett…

– e sorokkal (is) a lista utolsó helyén induló Gyimesi György jellemezte Duray Miklóst. Őket egyébként tavaly március 15-én, a pozsonyi Petőfi-ünnepség megkezdése előtt láttam beszélgetni.

Nem Duray-követőket próbáltam megnevezni, hanem olyan személyeket, akik saját útjukat járják, ugyanakkor felvállalják Duray szellemi örökségének ápolását. Ez itt csak néhány – szubjektív módon – kiragadott név, bőven folytathatnánk további nevekkel is.

Zárszónak most mégis az a legméltóbb, ha a 78 évvel ezelőtt született Duray Miklóst idézzük. 24 évvel ezelőtt, 1999-ben az Ifi ifjúsági magazinnak készítettem vele egy beszélgetést, amely végén összegez és útravalót is ad:

Amit tettem, sohasem tartottam áldozatnak, hanem azért tettem, mert az tűnt számomra természetesnek. Legfeljebb azon csodálkozom, hogy sokak számára miért nem természetes a természetszerű? Ellentétben azokkal, akik úgy gondolják, hogy egy tisztségnek az elérése akár a földi vágyak beteljesülésének a maximuma is lehet, én azt mondom, hogy a szellemi célok irányába kell haladni. Ezeket pedig sohasem lehet elérni, csak megközelíteni. A Szlovákiában élő magyarság számára az a fontos, hogy egészében felnőjön és lelkileg átalakuljon. A kommunizmus idején megfertőzött korosztályt egy fiatal, egészséges korosztálynak kell felváltania, melynek a megalkuvás helyett az önrendelkezés lesz a fő jellemzője. Ezt kívánom a mai ifjúságnak, mert ha a sorsát a saját kezében tartja, akkor ezzel tulajdonképpen megvan a lehetősége a többi vágyának a megvalósítására is.

Oriskó Norbert, megjelent a Piros 7-esen

Nyitókép: Oriskó Norbert