Duray ismét megszólal: Hogyan lett a Kutyaszorítóból Nyakörv?

A közelmúltban jelent meg Duray Miklós legújabb könyve. A tavaly december 30-án elhunyt felvidéki férfiú még éltében gondozta a kötet kéziratát. Duray első „hattyúdala” nem csak a múlt történéseivel foglalkozik, hanem utat mutat a felvidéki magyarság megújulása irányába is.

A „Hogyan lett a Kutyaszorítóból Nyakörv” c. könyv alcíme: Beszélgetések Duray Miklóssal. A beszélgetőtárs Gecse Géza budapesti író, történész, újságíró. A könyv nyolc terjedelmes eszmecserét tartalmaz, sokatmondó címekkel és alcímekkel.

A nyakörv kifejezés közismert, a kutyaszorítóra vonatkozóan Duray azt az élethelyzetet érti, amiből a saját megfogalmazása szerint „Nincs más kiút csak a szembeszegülés.” Ez egyébként még az egypártrendszer idején, konkrétan 1983-ban megjelent egyik könyvének a címe is. A Kutyaszorító akkor még itthon nem jelenhetett meg, New York-ban a Püski kiadásában látott napvilágot.

Miután új könyvről van szó, talán nem ildomos annak részleteibe túlságosan belemerülni (ún. „spoilerkedni”), inkább az olvasóra hagyjuk a kötet „felfedezését”. Bizonyára sokan vannak (ahogy e sorok írója is), akik már csak azért is elolvassák, mert egy új Duray-könyvről van szó. Tehát, aki inkább „mindenféle szubjektív vélemény” nélkül venné a kezébe ezt a kiadványt, akár a cikk cégén lévő „Ez itt a reklám helye” fejezetre is ugorhat, ahol a könyv kiadásáról és elérhetőségéről tájékozódhat. Az alábbi néhány Duray-idézet és történés természetesen csak néhány kiragadt rész a könyv gazdag tartalmából.

Kíméletlenül őszinte, „hajthatatlan és hajlíthatatlan”

A fülszöveget Németh Zsolt (Magyarország Országgyűlése külügyi bizottságának elnöke) írta, ebből most az első és utolsó mondatot idézzük:

„Személyes vallomás ez, de egyben – 1945-től, Duray Miklós születésétől haláláig – a felvidéki magyarság szubjektív társadalmi és politikai korrajza: kíméletlenül őszinte, főhőse „hajthatatlan és hajlíthatatlan”, kritikus önmagával és azokkal szemben, akik a közösségi jogvédelem helyett – sokszor a közösségi érdekek fügefalevele mögé bújva – az egyéni érdekérvényesítést részesítik előnyben. (…) Állításaival, véleményével lehet egyet nem érteni, lehet vitatkozni, egyet nem lehet: kétségbe vonni őszinteségét, közössége, hite és a demokratikus polgári értékrend iránti elkötelezettségét, tetteivel bizonyított emberi tartását.”

Találó döntés volt Németh Zsolt felkérése a könyvajánló megírására, jól ismerték egymást, számos alkalommal találkoztak, pl. 2011. decemberében, amikor ő méltatta Durayt a Polgári Magyarország Díj átadásakor. Németh akkori ünnepi beszédében rámutatott: Mi a „Durayzmus”?. Többek között már ott leszögezte: „Az igazság kérlelhetetlen vállalása: kimondása, leírása, képviselete.”

A Bugár vezette MKP-ról

Duray korábbi írásaiban, interjúiban is bírálta az MKP kormányzása idején észlelt gazdasági, öncélú lépéseket. Ebben a könyvében – többek közt a 163. oldalon – így fogalmaz: „A Magyar Koalíció Pártja Bugár Béla vezetése alatt gyakorlatilag tönkretette a magyar közérdeket, és erkölcsileg lezüllesztette a felvidéki magyar politikai közéletet. Ezért kellet őt leváltani 2007-ben.” Ennek a témának bő terjedelem jut a könyvben. És jönnek a konkrét esetek és nevek is!

Gecse Géza Duray Miklóssal folytatott beszélgetései különböző helyeken és nyilván más-más időben készültek, így egy-egy név, helyzet az adott témától függően olykor újra megjelenik. (Megj.: Ha esetleg valamelyik érintett e Duray-könyv olvasása közben megállapítja, hogy ő kimaradt, még lehet, hogy 50 oldalon belül már ott lesz…)

Ha már az MKP kormányzati szerepéről volt szó, mindkét esetben Dzurinda volt a miniszterelnök, aki nem tudta kivívni Duraynak tiszteletét. Szerinte Dzurinda már Washington és Brüsszel hatása alatt volt már akkor is. (Megj.: Valószínűleg Duray nem lepődött volna meg azon, hogy Bugár és Dzurinda az idén ismét „egymásra találtak”.)

A nyolc év kormányzás közösségi eredményét persze Duray Miklós is látja, pontosabban azt az egyet: „… ha visszatekintünk a kormányzás nyolc évére, akkor a magyar egyetemen kívül semmilyen közösségi eredményt nem tudtunk felmutatni”.

Duray emberi nagysága abban is megnyilvánul, hogy a felelősség alól nem akar kibújni. Azt, hogy a magyarok számára hátrányosan kialakított megyerendszer megszavazása után az MKP nem lépett ki a kormányból, egyébként már akkor is nyíltan bírálta. Önmaga számára talán az a legfájóbb pont, amikor az alkotmány módosításánál nem szavazott ellene, pedig egyetlen szavazattal ment csak át: „Gyenge voltam, nem mertem szembemenetelni az MKP gazdasági kemény magjával…”

Trianontól a rendszerváltásig

Egyfajta történelemkönyvet is kézbe kapunk, hiszen Duray Miklós bátor kiállása közösségünkért már a szocializmus évtizedeiben kezdődött. Duray szól arról, hogyan látta a Trianon utáni történéseket Losoncon (ott született), Füleken (ott érettségizett), hogyan boldogult felnőtt férfiként Pozsonyban (ahol kétszer is börtönbe zárták), milyen szerepe volt a József Attila Klubban (JAIK), a Magyar Ifjúsági Szövetségben, illetve a Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Jogvédő Bizottságban, majd az 1989-es rendszerváltást követően az Együttélésben és a Magyar Koalíció Pártjában.

Börtönbe zárásának körülményeivel tisztában volt. Duray elmondja, hogy Janics Kálmán 1980-ban elkezdte terjeszteni azokat a leveleket, amikben a CIA és a KGB kettős ügynökének nevezi. Ennek ellenére – a könyv 137. oldalán – tulajdonképpen megértéssel tekint vissza Janics akkori lépéseire: „Rettentő nyomás nehezedett rá az államrendőrség részéről, őt ugyanis médiumként akarták használni mind a belföldi ellenállás ellen, mind a nyugati magyarság ellen. Ebben Püspöki Nagy Péter volt az egyik közvetítő.”
Duray Püspöki Nagy Péter szerepéről Bugár Béla MKDM-elnökké válása kapcsán is szól.

Őszintén Magyarországról is

Sikerként tekint a „határok fölötti nemzetegyesítés” szellemében született státusztörvényre, az abból eredő Magyar igazolványokra. Ahogy a Magyar Állandó Értekezlethez köthető néhány ötletre is. Ami viszont a 2010-es állampolgársági törvényt illeti, Duray nehezményezi, hogy Magyarország Országgyűlése nem halasztotta el kb. két héttel a zárószavazást, mert akkor nem lehetett volna a szlovák ellentörvényt elfogadni, ugyanis Szlovákiában is parlamenti választás volt. Emlékeztet arra, hogy erre „többen kértük a magyarországi törvényhozókat”.

Találkozás Wass Alberttel

Itt-ott vannak a könyvben nem csak politikával foglalkozó kitérők is, amelyek viszont plusztudást adnak az olvasónak például helyismeretből, vagy nemzetünk nagyjairól. Ilyen pl. a pozsonyi séta, vagy az amerikai útján való találkozása Wass Alberttel.

Üzenet a mának!

Duray Miklós a könyv 183-ik oldalán maga teszi fel a mai is időszerű kérdést: „A legfontosabb kérdésre azonban meg kell találni a választ: mi az oka annak a – 2010 óta – tartó kudarcnak, hogy az országos választáson az egyetlen magyar pártnak nem sikerült átlépni a parlamentbe jutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt?”

A beszélgetést gördülékenyen vezető Gecse Géza ezzel kapcsolatban megkérdezi: „Mik az okok?” Ez után több mint 10 oldalon folyik közöttük az eszmecsere. Duray szerint „a felvidéki magyarok megcsömörlöttek a politikától, hátat fordítanak ennek a civilizációs intézményrendszernek, mert úgy látják, hogy nincs megújulás.”

Ez itt a reklám helye:

A 260 oldalas könyv a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Méry Ratio kiadásában jelent meg. Ez utóbbit Méry Gábor vezeti, róla közismert, hogy külsejükben és belsejükben egyaránt tartalmas, igényes könyveket ad ki. A sok képet is tartalmazó kötetet Gyurcsík Iván szerkesztette. Aki hozzá szeretne jutni a „Hogyan lett a Kutyaszorítóból Nyakörv / Beszélgetések Duray Miklóssal” c. könyvhöz, itt megteheti, látván Németh Zsolt ajánlóját is:

https://meryratio.hu/konyv/hogyan-lett-a-kutyaszoritobol-nyakorv-beszelgetesek-duray-miklossal/

Oriskó Norbert cikke a Piros 7-esen jelent meg 2023. november 13-án