Nemzetpolitika és szuverenitás – Duray Emlékkonferencia Veszprémben

A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottságának Gazdaság-, Jog- és Társadalomtudomány Szakbizottsága, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet, valamint a Veszprémi Magyarságtudományi Kutatások Műhely Nemzetpolitika és szuverenitás címmel szervezett tudományos tanácskozást Veszprémben.

Ahogy Garaczi Imre, a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottsága Társadalomtudományi Szakbizottságának elnöke bevezetőjében említette, a tavaly elhunyt felvidéki politikussal szorosan együttműködve dolgoztak és ennek az együttgondolkodásnak az eredményeit, a kutatómunka különböző aspektusait hivatott a 2023. november 16-i tudományos tanácskozás megjeleníteni.

Bali János, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kutatási, stratégiai és koordinációs igazgatója rámutatott, Duray Miklósnak köszönhetjük, hogy tudatosította: egyéni boldogulás nincs közösségi boldogulás nélkül. A felvidéki politikus volt az, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzetstratégia más és nem azonos a nemzetpolitikával, még kevésbé az országpolitikával. 600 oldalas kötetben foglalják össze Duray Miklós életének állomásait, felvonultatva benne a politikus írásait, egészen 1961-től – életének végéig.

Duray Miklós eleinte Trianonig visszamenőleg vizsgálta a magyar történelmet, majd idővel még tovább lépett vissza az időben. Úgy gondolta, hogy sajnos a 20. században nem mondható el a magyar politikai elitről, hogy nemzetstratégiában lett volna képes gondolkodni. A két világháború között Trianon elutasítása nem tekinthető nemzetstratégiának. 1945-öt követően egészen a rendszerváltásig pedig még csodálkozni se nagyon lehet, hogy nem lehetett ilyesmiről beszélni. Kísérlet az ilyen megközelítésre csak az emigrációban történhetett, ezért volt a diaszpórába szakadt magyarságnak ekkor kulcsjelentősége. Az első olyan magyarországi politikus, akinek volt stratégiai elképzelése arról, hogy mit kellene kezdeni a határon kívülre rekedt magyarsággal – Antall József volt, ami karakteresen jelent meg azon kijelentésében, miszerint ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni.

A nyelv és a kultúra nem azonos, mindkettőnek fontos szerepe van a határon túlra szorult magyarság életében, amely egy sajátos társnemzeti státuszban él az uralkodó nemzetekkel.

Duray Miklós hangsúlyozta, hogy nemhogy a magyarországi lakosságban, hanem még a politikai elitben sincs kellő hajlam a nemzetstratégiai gondolkodásra.
Duray Miklós a legutóbbi tíz esztendőben az ország- és nemzetpolitika mellett nagy jelentőségűnek tartotta a nemzetstratégiai gondolkodás kialakítását, amit szintén meg kell tanulni és ezért offenzív nemzetstratégiára van szükség. Duray Miklós ennek érdekében a hadsereg szóhasználatából kölcsönözte az olyan szakkifejezések használatát, mint a műveleti terv. Vizsgálta, hogy kik rendelkeztek ilyennel és mind a honfoglaló magyarokat, mind István királyt közéjük sorolta. A protestantizmus megjelenését nem felekezeti, hanem nyelvi szempontból értékelte nagyra. A magyarok számára a nemzetfogalom jóval hamarabb alakult ki, mint a többi nemzetnél – állította Duray Miklósról Bali János.

Csonka Ákos a politikus felvidéki magyar fiatalok politikai gondolkodására és önszerveződésére gyakorolt hatásáról tartott előadást. Esterházy János óta Duray Miklós vezéregyéniség volt mind a Magyar Ifjúsági Közösség, mind pedig a Via Nova ifjúsági csoport létrehozásakor. Nem kisebbség vagyunk – idézte Csonka Ákos Durayt, hanem kevesebben vagyunk a hazánkban, ugyanakkor a Kárpát-medencében többségünk van.

Szerinte nincs olyan ember Szlovákiában, akit a csehszlovakizmus és a liberalizmus ne fertőzött volna valamennyire meg.

Az Esterházy Akadémia létrehozásakor Duray Miklós tevékeny részt vállalt a felvidéki magyar fiatalok politikai aktivitásának támogatásában – jelentette ki Csonka Ákos, aki tanulmányát hamarosan közre is fogja itt adni a Felvidék.ma olvasóinak.

Borbándi Erik történész, az NSKI-ben készülő Duray életmű-kötetet ismertette fejezetről fejezetre. Nemcsak a legjobb Duray-írások kerültek, illetve kerülnek ebbe a tekintélyes kötetbe, hanem a nem annyira jók, de fontosak is. Mindemellett egyértelmű, hogy ezek a művek emelkedő ívet mutatnak. A fejezetcímek többségével már megvannak, de a kötetnek még nincs címe – mondta Borbándi Erik.

Garaczi Imre „Duray – Veszprémben” címmel tartott előadásában áttekintette Duray politikai pályája mellett a felvidéki politikus magyarországi felsőoktatási intézményekben folytatott oktatási tevékenységét, köztük különös hangsúllyal a Veszprémben indult kutatásokat is. Ennek során Duray Miklós korábbi tapasztalatait osztotta meg hallgatóságával – emelte ki Garaczi Imre, aki a Kodolányi Egyetem rektora, Vizi László Tamás „Nemzetpolitikai zsákutcák és a 21. század Magyarországán” című előadását is ismertette.

Vizi László Tamás – Durayhoz hasonlóan – fontos lépésnek tartotta az Antall-kormány részéről azt a gyakorlatot, amely arról szólt, hogy a magyar kormány nem köt egyezményt a szomszéd országokkal az ott élő magyar kisebbségek feje fölött, figyelmen kívül hagyva törekvéseiket. Ennek érdekében előbb határon túli titkárságot hoztak létre a kormányon belül, majd megalakult a Határon Túli Magyarok Hivatala is.

Ez annak ellenére élt tovább később is, hogy a Horn-kormány máshova tette politikájának a súlypontjait. Vizi László Tamás előadásában a Szlovéniával, Horvátországgal és Ukrajnával kötött alapszerződéseket említette, s felhívta a figyelmet, hogy az ún. területi klauzula csak az ukrán–magyar alapszerződésben szerepelt.

A horvátokkal kötött alapszerződésben a kisebbségekre vonatkozó jogok szűkebbek, mint a szlovénekkel kötöttben.

1999-ben – részben Duray Miklós erőfeszítéseinek is köszönhetően létrejött a MÁÉRT, a Magyar Állandó Értekezlet, de az első Orbán-kormány hivatali idejének lejárta után a nemzetpolitika „defenzívába került”. 2010 után a nemzetegyesítés újabb kísérletének lehetünk a tanúi – állította előadásában Vizi László Tamás.
Ezt követően Domokos Tamás, a Kodolányi János Egyetem elnöke „Új utakon a diaszpóra menedzsment” című előadásában elmondta, hogy az utolsó tíz évben a diaszpórában élő magyarság az a határon túli közösség, amely a legátfogóbban változott meg és továbbra is itt lesz a legnagyobb a dinamizmus.

Gyakorlatilag a burgenlandi, szlovéniai és horvátországi szórványközösségek felszámolódtak. A kárpátaljai és délvidéki magyarság a töredékére zsugorodott és szintén várható, hogy egy emberöltő múltán eltűnik, miközben a nyugati diaszpóra mind Magyarországról, mind pedig a határon túli magyarlakta területekről folyamatos utánpótlást kap.

Kettős kötődések alakulnak ki, két- vagy többlakiság, és miként Duray Miklós is utalt rá, ehhez az új helyzethez kell alkalmazkodnia a magyar politikának, megválogatva, kitalálva azokat az eszközöket, amiket használni tud és eldöntve, hogy mi az, amit támogatandónak gondol. Ezek a közösségek, miként a mostani határon túliak is, önálló alrendszerek, amelyek az utánpótlás következtében állandóan változnak. Az új szereplők megjelenése az egész rendszer működését meg fogja változtatni. Gondoljunk csak arra, hogy mit jelent egy házaspár életében az anyós, vagy a gyerek megjelenése! Ugyanez a helyzet a diaszpóra életében is. E közösségek fenntarthatóságának érdekében differenciált eszközrendszerre lesz szükség – hangsúlyozta Domokos Tamás.

Kulcsár László az Autonómia és Társadalom folyóirat 2021-2023-as számait ismertette, amelyek ihletője, mentora és tulajdonképpeni egyik fő ötletadója Duray Miklós volt. A határon túli magyar ügy magyar kormányzati politikába illesztésének egyik úttörője Entz Géza volt, majd Szabó Tibor, a HTMH Orbán-kormány alatti elnöke idején sokféle együttműködés alakult ki a határon túli közösségek között, és ebben a munkában Duray aktív és tevékeny szerepet játszott.

Persze kudarcokkal is szembesülniük kellett. Érdekes, hogy ilyenekről főként a Felvidék esetében beszélhetünk, hiszen az egyetemalapítást leszámítva, törekvéseiknek a többségét pont itt nem tudták megvalósítani.
Mindvégig figyelmük középpontjában volt az autonómia, amelynek továbbgondolása állandóan a szemük előtt lebegett.

Somogyi Ferenc közgazdász Válság mindig van – a hisztéria egy neme című előadásában az egyén, a közösség és az állam összefüggésrendszerében vizsgálta a társadalom nemzeti képességeinek a potenciálját és határozott meg különböző ún. nehéz időszakokat.

A nap második felében a legkülönbözőbb témákban öt szekcióban folytatódtak az előadások.

Voltak közöttük olyan nemzetpolitikai előadások is, mint amilyen Szabadkai Antalé volt, aki „Gondolatok a magyar nemzetpolitika eredményességéről: kérdések és válaszok a legfrissebb adatok tükrében” címmel a legutóbbi két évtized demográfiiai folyamatait vizsgálva megállapította, hogy pontosan mely régiókban miként fogytak a magyar közösségek.

A támogatáspolitika, amely a helyben maradásra ösztönzött – a különböző történelmi események miatt – ennek következtében nem ért célt, ezért azt érdemes újragondolni.

Forrás: Gecse Géza/Felvidék.ma