Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
Dr. Duray Miklós életútja
Geológus, politikus, közíró
Pozsonyban él.
Született Losoncon, 1945. július 18-án
Családi háttere
nős 1973-tól.
Felesége: Szabó Zsuzsanna, szül. 1945-ben, Léván, matematikus.
Fia: Áron Bálint, szül. 1989-ben, Indiana Pa. USA.
Édesanyja: Zvoda Mária, szül. 1910-ben, Losoncon, tanító.
Édesapja: Endre (1908-1980), jogi doktor.
Életútja:
1951-1959: magyar tanítási nyelvű alapiskola, Losonc
1959-1962: érettségizik a füleki magyar középiskolában
1962-1963: munkásként dolgozik
1963-1971: egyetemi tanulmányok. A pozsonyi Komenský Egyetem Természettudományi Karán általános geológusi diplomát szerez
1965-től: aktív közéleti és politikai tevékenységet folytat
1968-1969: közéleti tevékenysége miatt (prágai tavasz) megszakítja egyetemi tanulmányait
1972-1973: tudományos segédkutató a pozsonyi Talajtani és Növénytáp Kutató Intézetben
1973-1977: a Szlovák Tudományos Akadémia Geológiai Intézetének ösztöndíjasa
1977: doktori szigorlati vizsgát tesz geokémiából
1978-1990: a Doprastav híd- és közútépítő állami vállalat műszaki tervezési igazgatóságának geológusa
1988-1989: az Indiana University of Pennsylvania vendégtanára
1990-től hivatásos politikus.
Közéleti pályafutása:
1963-1970: a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesületének (Csemadok) tagja
1965-1968: a pozsonyi magyar főiskolások és egyetemisták, hivatalos hatalomtól függetlenül működő József Attila Ifjúsági Klubjának elnöke
1965-1969: a csehszlovákiai magyar fiatalok alternatív fórumának, a Nyári Ifjúsági Találkozóknak egyik szervezője
1966-1969: a Csemadok Központi Bizottságának tagja
1967: a csehszlovákiai magyar fiataloknak a politikai rendszertől függetlenül működő klubjait koordináló Módszertani Csoport megalapítója és vezetője
1968: a Csemadok Közponci Bizottsága nem kommunista (pártonkívüli) frakciójának szervezője
1968-1969: a Csemadok Központi Bizottsága elnökségének tagja
1968-1969: megalapítja társaival a csehszlovákiai Magyar Ifjúsági Szövetséget (MISI), melynek főtitkára, majd elnöke. A szervezet
1969 novemberében megszűnik, mivel az újonnan megalakult szlovákiai belügyminisztérium nem engedélyezi működését.
1969 decemberében lemond a Csemadokban viselt tisztségeiről. Egy éven belül politikai okokból kizárják a szervezetből. Nem publikálhat, és nem vehet részt a közéletben.
1976-1977: újra bekapcsolódik a közéletbe. Előadásokat tart magyarországi és szlovákiai magyar egyetemistáknak. Szembehelyezkedik azokkal a szlovákiai magyar értelmiségiekkel, akik aláírják a Charta ’77 ellen államilag szervezett nyilatkozatot.
1978-1989: megalapítja a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, melynek 1989 decemberéig, a bizottság tevékenységének felfüggesztéséig szóvivője. A bizottság (CSMKJB) célja a magyar iskolák tervezett felszámolása elleni küzdelem, a magyarellenes állami intézkedések elleni tiltakozás és általában az emberi jogok védelme volt.
1979: részt vesz egy tanulmányával a Bibó-emlékkönyv létrehozásában, mely a kárpát-medencei magyar szellemi élet 1956 utáni legátfogóbb, hatalomtól független vállalkozása. Intenzív kapcsolatba kerül felesége közvetítésével a Charta ’77 polgárjogi mozgalommal. Az államrendőrség folyamatosan megfigyeli, kihallgatja és egyéb módon zaklatja. Az államrendőrség megakadályozza, hogy érvényes útlevelével külföldre utazzon. Többször tartanak nála házkutatást, ami 1984ig rendszeresen ismétlődik.
1982: bevonják útlevelét, lázítás bűntettének vádjával büntetőjogi eljárást indítanak ellene, amit később az államrend felforgatására irányuló tevékenységre minősítenek át, majd letartóztatják
1982-1983: vizsgálati fogságban van, 1983. január 31-én és február 1-én bírósági per folyik ellene a pozsonyi Városi Bíróságon. Szolidaritást vállal vele a Magyar Írók Szövetségének egy része, ami a szervezet politikai polarizálódásához vezet. Tiltakozik fogvatartása ellen a Charta ’77 polgárjogi mozgalom. A pert külföldi nyomásra felfüggesztik, majd szabadlábra helyezik.
1983: aláírja a Charta ’77 polgárjogi nyilatkozatot. Folytatja tevékenységét a jogvédő bizottság szóvivőjeként.
1984-1985: ismét letartóztatják az államrend felforgatása, a szocialista rendszer és a Szovjetunió, valamint szövetségesei ellen kifejtett tevékenység vádjával. Fogvatartása ellen nagy nemzetközi tiltakozás indul, pl. az Amnesty International, a PEN Club amerikai tagozata részéről, stb. 1985. május 10-én átminősítik az ellene folyó büntetőjogi eljárást, melyet az akkori amnesztiarendelet értelmében megszüntetnek, és szabadlábra helyezik. Összesen 470 napot tartották fogva bírósági ítélet nélkül.
1985-1988: folytatja tevékenységét a jogvédő bizottságban, egyre többet publikál a nem hivatalos ellenzék sajtójában. A budapesti Kulturális Fórum idején (1985 októberében) újabb zaklatásoknak van kitéve az államrendőrség részéről. Rendszeres kapcsolatot tart a szlovák ellenzékkel, akikkel közös nyilatkozatokat szervez. Részt vesz a Charta ’77 szóvivői testületének munkájában. Az államrendőrség kiutasítja Prágából.
1988: visszakapja útlevelét. Tagja a magyarországi „demokratikus ellenzék” által létrehozott Szabad Kezdeményezések Hálózatának, annak párttá (SZDSZ) alakulásáig. Előadást tart a Magyar Demokrata Fórum által szervezett ellenzéki politikai fórumon a budapesti Jurta Színházban.
1988-1989: az EBÉÉ bécsi utóértekezletén részt vevő USA-beli küldöttség nyilvános intervenciójának eredményeként feleségével kiutazási engedélyt kap „Nyugatra”. Egy évre az USA-ba utaznak az Indiana University of Pennsylvania meghívására, mely a polgárjogi aktivista geológusnak szól. Ott-tartózkodását Chászár Ede, az egyetem politológia-professzora patronálja, anyagilag a Hungarian Human Rights Foundation és Soros György támogatja. Az amerikai egyetemen politológiával foglalkozik, ír és publikál. Az észak-amerikai kontinensen (USA, Kanada) mintegy száz előadást tart.
1989: intenzíven érdeklődik iránta az amerikai csehszlovák nagykövetség. Rejtélyes körülmények között ellopják útlevelét. A csehszlovák nagykövetség vonakodik kiadni neki a hazatérésre feljogosító ideiglenes útiokmányt, melyet csak az amerikai ügyvédek emberjogi szervezetének közbelépése nyomán sikerül megszereznie. November 28-án tér vissza feleségével és fiával Európába.
1989 decemberben az első, rendszerváltozás utáni csehszlovák Szövetségi Kormány miniszter-jelöltje. A kormányalakítási tárgyaláson Csehszlovákia Kommunista Pártját képviselő Marian Čalfa későbbi szövetségi kormányfő által vezetett csoport egyedül az ő jelölését vétózza meg, így nem válik a kormány tagjává.
1990-1998: megalapítja a csehszlovákiai népcsoportok és számbeli kissebbségben élő nemzeti közösségek politikai szervezetét, az Együttélés politikai mozgalmat, melynek a Magyar Koalíció Pártjának megalakulásáig elnöke (1998)
1990-1992: a csehszlovákiai Szövetségi Gyűlésbe 1990. január 31-én képviselővé kooptálják. Az első demokratikus parlamenti választáson,
1990 májusában országos méretben a második legnagyobb támogatottságot élvező politikus, 1992-ben újra választják.
1990-1991: az Együttélés-Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom koalíciója prágai parlamenti frakciójának elnöke
1991: egyik kezdeményezője a kommunista múltat vizsgáló átvilágítási törvénynek
1992: először veti fel az Együttélés Országos Tanácsának Česky Těšíni ülésén a három szlovákiai magyar párt egyesülésének gondolatát. Megfogalmazója azon magyar képviselői indítványnak a prágai Szövetségi Gyűlésben, amelynek elfogadása lehetővé tette volna Csehszlovákia átalakítását, három szövetségi köztársaságból és területi és több kulturális autonómiából álló állammá. A Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának utolsó ülésén Csehszlovákia megszűnéséről magyarul és szlovákul mond beszédet.
1993; „A szülőföldünk legyen a hazánk” szlovákiai magyar önkormányzati program, valamint a szlovákiai magyarság és a szlovákok közötti társnemzeti kapcsolatrendszer egyik megfogalmazója. Elutasítja a szlovákiai magyarságnak kisebbségkénű kezelését, és kimondja: a szlovákiai magyarság a magyar nemzet Szlovákiában élő közössége.
1993-1994: a szlovákiai magyar választott köztisztségviselők (önkormányzati és parlamenti képviselők, polgármesterek) országos gyűlésének kezdeményezője (ún. Rév-komáromi nagygyűlés, 1994. január 3.), melyen a helyi és regionális önkormányzatok valamint a magyar közösség önkormányzati jogainak törvényesítését követelik, az európai önkormányzati charta szellemében. A Szlovák Információs Szolgálat tervet készít az országos gyűlésen kialakult szemléleti egység szétverésére és a szlovákiai magyar politika perszonális átalakítására, elsősorban a gyűlés azon kezdeményezőinek félreállítására, akik az Együttélés Politikai Mozgalom tagjai.
1994-től a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának képviselője, (újra választva 1998-ban és 2002-ben), az önkormányzati majd az emberjogi bizottság tagja
1994-1996: a Magyar Koalíció parlamenti frakciójának elnöke, mely tisztségéről egészségi okok miatt mond le
1995: elősegíti a magyarországi jobboldali parlamenti pártok (MDF, FIDESZ-MPP és a KDNP) közötti szövetség létrejöttét, azáltal, hogy az Együttélés elnökeként Szlovákiában teremt számukra először lehetőséget együttes külföldi szereplésre és politikai tárgyalásokra. Kezébe kerül egy dokumentum, mely szerint a Szlovák Információs Szolgálat utasítást kapott erkölcsi, politikai megsemmisítésére, de ha ez eredménytelen lenne, szóba jöhet fizikai likvidálása is.
1996: kezdeményezője a magyarországi parlamenti pártok, valamint a Magyarországgal szomszédos államok magyar politikai és társadalmi szervezetei találkozójának, az ún. első magyar-magyar csúcstalálkozónak. A Liberális Internacionálé alelnöke. Megfogalmazza a magyar nemzet határmódosítás nélküli újraegyesítésének stratégiai célját, valamint kimondja: Magyarország nem lehet a vele szomszédos államokban élő magyarok anyaországa, mivel a nemzet egyes részei a Kárpát-medencében nem kitelepüléssel, hanem a történelmi Magyarország felosztásával kerültek más államokba.
1997: először fogalmazza meg, hogy törvénnyel kell rendezni az elszakított magyar nemzetrészek magyarországi jogállását, azaz státusát
1998-1999: a Magyar Koalíció Pártjának tiszteletbeli elnöke. A tisztséget az ő kérésére szünteti meg az MKP, és hozza létre az ügyvezető alelnöki posztot.
1998: a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) egyik kezdeményezője. Megalakulásától a Medgyessy-kormány hivatalba lépéséig (2002) rendszeresen részt vesz a MÁÉRT munkájában.
1999-2002: a Magyar Koalíció Pártjának állandó képviselője a MÁÉRT-ban, amelynek Integrációs Bizottságában dolgozik
1999: a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény egyik kezdeményezője
1999-től a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke
2002: beszédet mond Budapesten a polgári politikai erők Kossuth téri nagygyűlésén, kb. másfél millió résztvevő előtt, ami miatt a magyarországi posztkommunista erők és a szlovák politika részéről támadásoknak van kitéve. Kilencven szlovákiai magyar nyílt levélben bírálja őt, és felszólítják a Magyar Koalíció Pártját, hogy szabaduljon meg tőle. Neves magyarországi alkotóművészek, értelmiségiek nyílt levélben, Szlovákiában pedig „Európai jövőnk tízparancsolata” című dokumentummal mintegy ezer magyar értelmiségi kel a védelmére.
Egyéb közéleti tevékenysége:
1960-1961: a Csehszlovák Ifjúsági Szervezet (CSISZ/ČSM) iskolai szervezetének elnöke
1965-1968: a Csemadok pozsonyi helyi szervezetének vezetőségi tagja majd alelnöke
1969: a Csemadok pozsonyi járási titkára
1991-2001: a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) tagja 1990-1994: a Közép-európai Népcsoportok Fórumának szervezője és alelnöke
1995-1996 a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának tagja
1996-2000: az MVSZ Stratégiai Bizottságának elnöke
1997-2001: a Simonyi Alapítvány Igazgató Tanácsának tagja
2000: az MVSz elnökjelöltje, de a szervezetben lévő belviszályok miatt visszalép a jelöltségtől
2001-től a Szövetség a Közös Célokért megalakításának kezdeményezője. A szervezet, – melynek elnökségi tagja – az MKP, a CSEMADOK, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Szlovákiai Magyar Cserkészek Szövetsége által létrehozott jogi személyek társulásaként jött létre.
2002-től a Duna-Tisza Regionális Fejlesztési és Kommunikációs Egyesület elnöke
Művei
Könyvek
Kutyaszorító I., Püski-Corvin, New York, 1982
Tegnap alighanem bolondgombát etettek velünk, Framo Publishing, Chicago, 1983
Kutyaszorító II., Püski-Corvin, New York, 1989
Kettős elnyomásban, Püski-Corvin & HHRF, New York, 1989
Kettős elnyomásban – bővített kiadás, Madách-Posonium, Pozsony, 1993
Csillagszilánk és tövistörek, Madách-Posonium, Pozsony, 1993
Önrendelkezési kísérleteink, Méry Ratio, Somorja, 1999
Változások küszöbén, Osiris, Budapest, 2000
Gyűjtemények, antológiák, füzetek
Magyar Füzetek 4. sz. (Szlovákiai jelentés), Párizs, 1982
Csehszlovákiai nonkonformisták az országban élő magyar kisebbség helyzetéről és a nemzetiségi kérdésről, első kiadás – AB független kiadó (szamizdat), Budapest, 1987; második kiadás – HHRF, New York, 1989
Duna, Egy antológia, Duna Kör, Budapest, 1988
In Search of Central Europe, ed. G. Schöpflin & N. Wood, Poliry Press, Cambridge, 1989
Central European Forum, Astor Park, Florida, 1988-1989
Az Indiana University of Pennsylvania kutatási eredményeit közzétevő füzetsorozat, IUP, Indiana, Pa., 1989
Bibó-emlékkönyv I., II. (1979), Századvég Kiadó, Budapest & Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 199
Rész és egész, Acta Hungarica Carpatiensis, 1995
Magyar jövőkép – egy minőségi magyar paradigma 1994-1995,
MVSZ & Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 1996
Nemzetstratégia a harmadik évezred küszöbén, MVSZ, Budapest, 1996
Folyóiratok
Irodalmi Szemle, Pozsony, főleg 1966-1970
Beszélő, Budapest, az 1980-as években (szamizdat)
InfoCh, Prága, az 1980-as években (szamizdat)
Střední Evropa, Prága, 1990 után
Limes, Budapest, 1990 után
Pro Minoritate, Budapest, 1990 után
Magyar Szemle, Budapest, 1992-től
Magyarság és Európa, Budapest, 1993-tól
Napilapok, hetilapok
Magyar Nemzet, Budapest, 1990 után
Szabad Újság, Pozsony, 1990 után
Díjak, kitüntetések
Prize of the Kőrösi Csoma Center, Tokyo, 1986
Bethlen Gábor-díj, Budapest, 1988
Ius Humana-díj, München-Buffalo, 1992
Magyarságért-díj, Budapest, 1995
Esterházy János Díj, Budapest, 1995
Tőkés László Díj, Kisvárda, 1996
Berzsenyi Dániel Díj, Kaposvár, 1996
Politikai Elítéltek Közösségéért Érdemkereszt Zöld Szalagon, Budapest, 1996
Szent István Aranydénár kitüntetés a nemzet egységéért, a kultúra és a környezet megóvásáért, Dél-Pest, 1996
Pro Urbe – Neszmély, 1998
56-os Magyar Szabadságharc Érdemkereszt I. Fokozat, Budapest, 1999
Hűség-díj, Budapest-Cece, 1999
A Hű Barátság Aranyoklevele – Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, Budapest, 2000
Magyar Örökség-díj, Budapest, 2000
A Magyar Köztársaság Érdemrendjének nagykeresztje, Budapest, 2001
A Magyar Művészetért Díj, Budapest, 2002
Szent István-díj, Esztergom, 2003
Egyéb elismerések
Toledo (Ohio, U.S.A.) városi tanácsának elismerő oklevele az emberi jogokért folytatott küzdelemért
Az Év Embere, az Új Szó napilap olvasóinak szavazata alapján, 1990
A Rákóczi Magyar Ház tiszteletbeli tagja, Rozsnyó, 2001
Érsekkéty község Díszpolgára, 2002
A Széchenyi Kör örökös tiszteletbeli tagja, München, 2002
Rendi tagság
A Vitézi Rend tagja, saját érdem alapján, 2003
Elérhetőségek
Otthon: 831 02 Bratislava (Pozsony), Horská 2
Tel./fax: +421 (0)2/44 25 72 28
MKP: 811 05 Bratislava (Pozsony), Čajakova 8
Tel.: +421 (0)2/52 49 78 77, 52 49 51 64, 52 49 25 64
Fax: +421 (0)2/52 49 52 64
E-mail: duray@smk.sk
E-mail: mduray@slovanet.sk
Honlap: www.duray.sk