A kormány támadásai megbonthatják Szlovákia belső stabilitását

Duray Miklós terjedelmes interjút adott a TASR szlovák hírügynökségnek, melyet az alábbiakban magyar fordításban teljes egészében közreadunk.

Az MKP elnöke, Csáky Pál kijelentette, hogy a pártnak meghívója van az USA-ba, ahol a Kongresszus előtt szeretne fellépni a nyelvtörvény ellen. Az MKP alelnöke, Berényi József viszont azt mondta, hogy akkor mennek az USA-ba, ha erre meghívást kapnak. Vagyis egyelőre nincs meghívójuk. Akkor most hogy is van ez?

– A helyzet az, ahogy Berényi József mondta – meghívásunk még nincs, de meghívnak minket.

Ez azt jelenti, hogy a Kongresszus meghívására várnak?

– Nézze, a kongresszustól általában nem várnak meghívót, mivel az legtöbbször önmaga  dönti el, hogy meghív-e valakit vagy sem. Az amerikai kongresszusban 1995-ben én is voltam a kollégáimmal, és ez szintén az ő döntésükre történt, nem pedig a mi kérésünk alapján.

De valahogy meg kellett Önöket hívni.

– A háttérben mindig valamilyen civil szervezet vagy egy alapítvány áll. Ha az ő kérésük alapján úgy döntenek a kongresszusban, hogy meghívnak bennünket, akkor a nagyköveten keresztül vagy egyéb más úton tudatj8k ezt a döntést. Természetesen ezt követően mindezt megfelelő módon egyeztetik az érintettek az elfogadásról csak ezt követően születik döntés. Ez a normális eljárás.

Hogyan zajlott az egész technikailag, amikor utoljára ott voltak?

– …1995-ben, még a Mečiar-kormány alatt…

…meghívják a delegációt és hagyják, hogy szabadon beszéljen vagy ők kérdeznek?

– Akkor úgy történt, hogy ők eldöntötték, meghívnak bennünket a Kongresszusba. Különböző találkozókat szerveztek nekünk a kongresszus tagjaival, de találkoztunk a külügyminisztérium és a nemzetbiztonsági hivatal magas beosztású munkatársaival, az USA szlovákiai nagyköveti posztjára jelölt személlyel, és így tovább.

Az utazásra a Képviselőház tett javaslatot?

– Már nem emlékszem, hogy ki javasolta, mindez ugyanis tizenöt évvel ezelőtt történt, de a Kongresszus külügyi bizottságának döntő szava van ebben.

Tulajdonképpen miért utazott akkor az USA-ba?

– Szlovákia akkor a belpolitikai helyzete miatt a figyelem középpontjába került. Aggályok merültek fel Szlovákiával kapcsolatban. Félő volt, hogy megbonthatja a regionális stabilitást.

Akkoriban az USA külügyminisztere, Madeleine Allbright Európa fekete lyukának nevezett minket, de már valamivel messzebb vagyunk ezektől az időktől, nem igaz?

– Én nem gondolkodhatok az Egyesült Államok képviselőinek fejével. Nekik kell tudniuk, hogy egyes helyzeteket hogyan értékelnek. Az én véleményem az, hogy a Szlovákia és Magyarország közti jelenlegi kapcsolat olyannyira rossz, hogy megbomolhat a regionális egyensúly, például a NATO-n belül. De ha figyelemmel követi a történéseket, akkor észlelheti, hogy az Európai Unión belül a mai Szlovákia is bizonyos instabilitást jelent. Ami pedig Szlovákia belső stabilitását illeti, 2006-tól kezdve olyan formális és nem formális támadásokat lehet észlelni a szlovák kormány részéről, de szlovák társadalom felől is a magyarok és a romák irányába, melyek megbonthatják Szlovákia belső stabilitását.

A kilencvenes évekre jellemző volt a balkáni háború, és a nyugati államoknak kétségeik voltak Szlovákia demokratikus fejlődését illetően.

…az igaz, hogy akkoriban folyt a balkáni háború, de a mi környezetünkben akkor sem volt háborús helyzet.

Ön szerint a jelenlegi viszály Szlovákia és Magyarország közt ugyanolyan veszélyt jelent a régióra nézve, mint a kilencvenes évek problémái?

– Az amerikaiaknak jó szakembereik vannak, némelyikükkel találkoztam is, és meglepődtem, hogy milyen részletességgel ismernek mindent. Biztosan emlékszik, mikor azt találgatták, hogy vajon lesz-e vagy sem rakétaelhárító bázis Lengyelországban és radarállomás Csehországban. Akkoriban Szlovákia nagyon érdekes szerepet játszott. Mintha rábólintott volna arra az orosz véleményre, mely szerint a rakétaelhárító rendszert nem szabad megépíteni. A szlovák politikus ezt úgy fejezte ki, mintha ez veszélyeztetné a szlovák-orosz kapcsolatokat. De ez érthető úgy is, hogy az veszélyezteti a szlov8k-orosz kapcsolatokat, ha Szlov8kia egyetért az amerikai elképzeléssel.

Azt gondolja, hogy ezzel rossz képet alakítottunk ki magunkról a tengerentúlon?

– Nem más mondott ilyet, mint a szlovák kormány egyik minisztere. Lehet, hogy ezt Szlovákiában nem tudatosítjuk, de minden ilyen kijelentésnek visszhangja van.

Bár a nyelvtörvény körüli problémáról jelentős mértékben vitáznak, mégsem tűnik annyira „világproblémának“, hogy a tengerentúlon kelljen rá megoldást keresni. Miből gondolja, hogy ez egy olyan probléma, mely az amerikai kongresszusra tartozik?

– A kilencvenes évek elején az etnikumok közti kapcsolatok fontos helyen álltak az egyes régiók, főként Közép-Európa stabilitásának kialakításában. Hogy néhány évig erről nem beszéltek, még nem jelenti azt, hogy az alapkoncepciók megváltoztak.

De ez önmagában nem érinti a nyelvtörvényt.

– Viszont az egész probléma egy szeletének tekinthető.

Sok dolog, mely a törvény előkészítésekor visszásnak tűnt, már nincsen benne.A kormányjavaslatból éppen az MKP javaslatára lettek törölve.

– Néhány javaslatunkat elfogadták, de egészében véve az államnyelvről szóló törvény rossz alapokon áll. Ami a mostani módosítást illeti, nagyon kétértelmű és sok múlik azon, hogy miként hajtják majd végre a gyakorlatban. Ebben a módosításban például egyetlen minisztériumot sem bíztak meg a törvény végrehajtásával.

A törvény betartása feletti felügyelet, továbbá a szankcionálás a kulturális minisztérium hatáskörébe tartozik.

– Na de ki felügyeli a végrehajtást?

Ez a kulturális minisztérium hatásköre.

– Azért mondom, hogy ezt a törvényt végre lehet majd hajtani úgy, hogy tulajdonképpen nem lesz végrehajtva, vagy pedig nagyon szigorúan végrehajtják. Semmiféle határvonal vagy biztos fogódzó nincs benne.

Ezzel kapcsolatosak az MKP legfőbb kétségei?

– Ez csak a jéghegy csúcsa, az egész koncepció rossz.

Ha rossz a törvény koncepciója, akkor már 1995-től rossz, amikor a törvényt elfogadták. Nyolc évig kormányon voltak, miért nem változtatták meg?

– Voltak javaslataink az alkotmány nagy módosításánál, de a kollégák ezeket elutasították. Azt szeretnénk, ha az alkotmányban új alapelv jelenne meg.

Az alkotmány preambulumára céloz?

– A preambulum az egész alkotmány szellemiségére hatással van, de úgy gondolom, hogy ezzel most túlságosan is belemennénk ebbe a problematikába. Az ezzel kapcsolatos vita viszont jelenleg nincs napirenden. Noha az alkotmány bizonyos elemei kimondottan polgári jellegűek, az alkotmány szellemisége, ami az állampolitikát illeti, etnikai, nem pedig polgári.

Miként mutatkozik ez meg a nyelvtörvénynél?

– Mondok egy példát, számomra ez a legelrettentőbb. Az egészségügyi intézményekben való nyelvhasználatot illeti. Ennek egyáltalán nem lett volna szabad bekerülnie a törvénybe. Az egy külön dolog, hogy miként vezetem az orvosi agendát, ez az egyes intézmények belső ügye, amit belső rendelettel kellene szabályozni. Ugyanakkor, azt, hogy a beteg és az orvos milyen nyelven érintkezik egymással, még belső rendelettel sem szabad szabályozni. Maximum azt írhatják elő, hogy a személyzetnek igyekeznie kell, hogy megértse a beteget és nem fordítva.

Ön úgy gondolja, hogy a törvény olyan dolgokat szabályoz, amibe az államnak nem kellene beleszólnia?

– Soha nem mondtam, hogy nem lehetne törvényben szabályozni az állami adminisztráció nyelvhasználatát. Igen, lehet. Az állami ügyvitel ugyanis egy különálló dolog és ezt törvényben kell szabályozni.

Milyen reális változásokat vár a nyelvörvény módosításától a magyar nemzetiségű állampolgárokra nézve?

– A törvény egyrészt félelmeket ébreszt, másrészt radikalizálódást vált ki. Egy, még nem végrehajtott törvénynek már most érezhető valóságos hatásairól van szó.

Igen, kétségeket váltott ki és emóciókat ébresztett, és még csak nem is kezdődött el a végrehajtása. De úgy gondolja, hogy egy hétköznapi ember, mondjuk Komáromban, az elkövetkező fél évben saját bőrén érez majd valamilyen változást a nyelvtörvény miatt? Természetesen azon túl, hogy kétségei vannak..

– Nem tudom, hogy éppen Komáromban változik-e valami, de biztosan változás áll be azokon a településeken, ahol százalékarányosan kevesebb az olyan polgár, aki nem szlovák nemzetiségű. Nem tudom, hogy regisztrálta-e, milyen belső határozatot hozott a Szlovák Posta (megtiltotta alkalmazottainak, hogy az ügyfelekkel a szlovák nyelven kívül más nyelven érintkezhessenek). Ezt a rendeletet ugyan később visszavonták, de mégiscsak kiadták. Ha nem tiltakoztunk volna, életbe lépett volna. Azt mondhatnám, hogy a törvény legiszlatívája rossz, mert nem pontos, túlságosan nagyok benne a hézagok a végrehajtást illetően, amiből jóakarat vagy rosszakarat egyaránt kijöhet.

A törvénnyel Ön szerint vissza lehet élni. De a legtöbb, a médiák által gerjesztett kétség végül igaztalannak bizonyult…

– Éppen amiatt vagyok szkeptikus, hogy ez a törvénymódosítás rossz alapokból indul ki. Én soha nem mondtam azt, hogy Szlovákiában a szlovák nyelv ne legyen hivatalos nyelv.  A  ´90-es években, amikor a VPN volt hatalmon, már akkor vitatkoztunk erről, mert az utca népe már akkor is nyom8st gyakorolt a szlovák nyelvnek törvény általi kizárólagos elismerésére. Annak idején azt a tanácsot adtam kollégáimnak, hogy elsősorban is különbséget kell tenni az államnyelv és a hivatalos nyelv fogalma közt, mert a kettő nem ugyanaz. Az államnyelvet deklarálják, míg a hivatalos nyelvet a mindennapokban használják. Az 1992-es alkotmány által deklarált egyetlen államnyelvet, a szlovákot az 1995-ös végrehajtó törvényben gyakorlatilag hivatalos nyelvvé tették. Ugyanakkor az államnyelv nem egyenlő a hivatalos nyelvvel, vagy nyelvekkel, hanem ez egy deklaratív megállapítás arra vonatkozólag, hogy az állam területén ilyen és ilyen nyelveken beszélnek. Ami pedig a hivatalos nyelvet illeti, ennél pontosan meg kell határozni, hogy miként lehet ezt vagy azt a nyelvet használni. Ezzel én teljes mértékben egyetértek, különben káosz lenne az egészből.

Az MKP legfőbb ellenvetése tehát nem a módosításra vonatkozik, mely most elfogadásra került, hanem maga a törvény ellen emelnek kifogást. A módosítás ugyanis a törvény filozófiáján semmit sem változtatott.

– Az államnyelv ellen vannak kifogásaink, de ez jelenleg inkább csak elméleti síkon jelenik meg. Gyakorlati szempontból az államnyelról szóló törvény jelenlegi módosításával leéé foglalkoznunk, mivel ez hozta vissza a törvénybe a büntetések lehetőségét. Ezt ugyanis 1999-ben kivették a törvényből. Ezt követően a parlament elfogadott egy nem túl jó törvényt a kisebbségi nyelvek használatáról. Viszont ez is rossz alapokon nyugszik, mert csak a helyi nyelveket ismeri el. Ez azt jelenti, hogy a kisebbségi nyelvek használatát csak az egyes településeken ismeri el, nem pedig a régiókban vagy a nagyobb területi egységekben.

Vagyis azt szeretné ezzel mondani, hogy az 1999-es államnyelvtörvény ellen nincsenek kifogásai, mert abban nem voltak benne a szankciók, most pedig, hogy újból benne vannak….

– Az államnyelvről szóló törvénynek a a nyelvhasználatot leginkább konfliktusoss8 tevő pontjait tehát részben sikerült tompítani egyrészt az 1999-es módosítással, másrészt pedig a kisebbségi nyelvekről szóló törvény elfogadásával. Most azonban azek a  pontok újból feltűntek.

A törvény szankcionálás nélkül azonban formális dolog lenne csupán…

– Ha a törvény nem tartalmaz szankciókat, akkor ajánló jelleggel bír. Ha viszont benne vannak a szankciók, akkor előre nem látható következményei lehetnek. Büntetni a nyelv használatáért vagy éppen nem használatáért teljesen abszurd.

A törvény ajánló jellege számon kérővé vált. Milyen további lépésekre készül az MKP?

– Két lehetőségünk van. A parlamentben kell lépéseket tennünk azért, hogy ezt a törvényt megváltoztassuk, vagy pedig egyéb politikai lépéseket tenni ugyanezért a célért.

Beleértve a külföldi szervezetek bevonását is?

– Amint látja, Szlovákián belül csak akkor nyílik erre lehetőség, ha ennek a kérdésnek nagyobb teret szentelnek és nem csupán belföldön.

Az MKP már a médiákban szólt arról, hogy szándékában áll a nyelvtörvény módosítását az alkotmánybíróság elé vinni. Mivel szeretnének érvelni a beadványukban?

– Ez szakmai kérdés, de alapjában két dologról van szó. Elsősorban arról, hogy a diszkrimináció tilalmát sérti meg – ez az Európai Unió egyik, szerződésileg elfogadott alapelve, de ellentétes az Emberi Jogok Európai Chartájával is. Ezek nagyon komoly ellentétek, ugyanis az európai charta a szlovák alkotmány értelmében magasabb jogi szinten áll, mint egy közönséges törvény.

Arról van szó, hogy ez a törvény valóban diszkriminál-e…

– Természetesen erről a bíróságnak kell döntenie, ebben az esetben az alkotmánybíróságnak. Ha nem leszünk elégedettek annak döntésével, akkor fordulhatunk további fórumokhoz.
A másik dolog, ahhoz, hogy az alkotmánybíróság dönteni tudjon, előbb a beadványt kell elkészíteni. A parlamenten keresztül ez menne, ha sikerülne összegyűjteniük 30 aláírást…
Meglátjuk, hogy lesz-e 30 aláírásunk, ez éppen most a napokban dől el, hogy a szlovák képviselők hajlandóak lesznek-e az aláírásukat adni az ügyhöz. Ha nem, akkor mi magunk adjuk bíróságra.

A kulturális minisztérium fokozatosan elkészíti a módosításhoz kapcsolódó végrehajtási utasításokat. Az MKP ajánlatát az ebben való együttműködésre viszont Marek Maďarič visszautasította azzal az indokkal, hogy a módosításról valótlan információkat terjesztettek. Valószínűleg azon ütközött meg, hogy a magyar kormányfő is azt gondolta, ez a törvény még a magyar nyelvű misehallgatást is megtiltja…

– Valószínűleg valamit rosszul értelmeztek. Ebben a törvényben ugyanis vannak olyan kifejezések is, melyeket értelmezhetünk úgy, hogy a temetőkben álló síremlékeket sem lehet bizonyos területeken magyar felirattal ellátni. Mivel a törvény az emlékművekről és az emlékhelyekről is szól, de nem pontosít. Szóval, akár így is lehet értelmezni a törvényt.

Felvidék Ma