Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
– Nyár van, uborkaszezon. Ha nincsenek egyéb hírek, ilyenkor az a legkézenfekvőbb, hogy a magyarokkal kell foglalkozni. Ugyanezt például egy novemberi hónapban sokkal kevésbé firtatnák. Több mint egy éve alakult a jelenlegi szlovák kormány, ez alatt az idő alatt sok olyan kijelentés, lépés, szándék köszönt vissza ránk, amelyek 1998 előtt – tehát mielőtt a Magyar Koalíció Pártja kormányra lépett volna – napirenden voltak a szlovákiai bel- és kormánypolitikában.
Ön azt mondja, hogy a két világháború közötti Szlovákia, legalábbis nyelvi szempontból, demokratikusabb volt, mint a mostani?
De az Európai Unióban is kötelezvény…
– Itt ez a szalonképesség egyik feltétele, de nem lehet kikövetelni, ugyanis ez kimondottan belügyi kérdés. Ha a nyelvhasználat összefüggne gazdasági törvényekkel, akkor biztos, hogy másként tekintenének rá az Unióban. Mint ahogy tekintenek is például az áruknak a megjelölésénél, Minden árura, amely az EU tagország hátárán túlra készül, több nyelven kell feltüntetni az áruval kapcsolatos információkat. De amíg csak az adott tagország területén belül van szó a nyelvhasználatról, ott az Unió megengedi akár a teljes kulturális fasizmust is.
Szlovákiában alig alakult meg az új kormány, máris elkezdődtek a magyarellenes támadások, amelyeknek a kicsúcsosodása Malina Hedvig megveretése volt. Egyben visszaköszönt a nyelvhasználati probléma is, például, hogy ismét ne lehessen Kassát vagy Pozsonyt használni a sajtóban. Vissza akarják hozni az ún. nyelvrendőrséget, amely 1996 után létrejött, csak később megszűnt körülötte a szankcionálási jogkör. Most ezt is vissza akarják állítani.
Annyira nagy a baj Szlovákiában, hogy elő kell venni magyar kártyát?
– Ha egy országban ilyen szándékok fogalmazódnak meg kormányzati szinten, akkor ott nagy a baj, mert akkor ez az ország nem a 21. században van, hanem még a 19.-ben ragadt. Szlovákiának a létrejötte tulajdonképpen hasonlatos, mint amikor német egyesítés volt a 19. század második felében: ki kellett alakítani egy ellenségképet. A németek esetében a franciák voltak azok, a szlovákok esetében pedig elsősorban a magyarok. Szlovákiában már más ellenségképek is voltak, mint például zsidó-ellenségkép, cseh-ellenségkép, egy ideig volt orosz is, de elsősorban magyar ellenségkép volt és van. Ez vörös fonálként húzódik végig a szlovák közgondolkodás kialakításában, melybe tervszerűen beleépítették a magyarellenességet. Ezzel tudták ugyanis a nem egységes észak-magyarországi szlávokat összekovácsolni. Hiszen például Szlovákiának a keleti és nyugati vége között olyan nagy volt a különbség, hogy ott még identitásbeli azonosságokat sem lehetett sokáig felfedezni.
Előfordulhat, hogy a szlovák nyelvtörvénnyel elérik azt, hogy a magyar intelligenciát háttérbe szorítják?
– 2006-tól a Magyar Koalíció Pártja nem tagja a kormánynak, és most már a középszintű köztisztség-viselőket is bocsátják el munkahelyükről. A helyi önkormányzatokból nem, mert az egy más intézményrendszer és így más törvények alá tartozik, de a megyeiből már igen. A minisztériumokban ma már csak fehér hollóként vannak magyarok.
Milyen helyzetben él ez a számottevő magyar tömeg?
– Nagyon nagy a magyarok lakta területeken a munkanélküliség. Vannak kisrégiók, ahol ez 50–60%-os. A két héttel ezelőtt nyilvánosságra hozott felmérés alapján Szlovákiában a magyarok a legszegényebbek. A havi jövedelmük nagyrészt 10 ezer korona alatti.
Ez gyakorlatilag a magyarországi minimálbér szintjén van… Közben meg mindig arról beszélünk, hogy Szlovákia egy gazdasági csodaként jelenik meg a Közép-európai térségben. Egyre több multinacionális vállalat jelenik meg…
– Az tény, hogy ahhoz képest, ami korábban volt, óriási a fellendülés, de ez elsősorban a makro-ökonómiai mutatókban mutatkozik meg. Másrészt, van egy területe Szlovákiának – a Pozsonytól Zsolna felé vezető autópálya mentén –, mely tulajdonképpen túlfejlesztett, és ahol már 4% alá csökkent a munkanélküliség. De sajnos, a magyarok lakta területeken nem ez a jellemző.
Milyen segítséget várnának a magyar kormányzattól?
– Számunkra valóban nagyon fontos lenne például az, ha a magyar és a szlovák kormány között megegyezés jönne létre a már sokat hangoztatott Ipoly-hidak újraépítésében. De itt is évek óta az egyik fél a másikra beszéli ki magát. Ha lennének hidak, meggyorsulna a közlekedés, és az adott terület vonzóbbá válna a befektetők számára. Valamikor majdnem 50 híd szelte át az Ipolyt, most talán már csak négy hídról beszélhetünk.