Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
26. dokumentum – 1987. március 16.
Tisztelt Főügyész Úr.
Szlovákia Főügyésze ul. Červenej armády 8
812 85 Pozsony
Már nyilván tud róla, hogy 1987. március 8-ról 9-re virradóra eddig ismeretlen tettesek felgyújtották az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes székházát és próbatermét. Ugyanezen az éjszakán támadást intéztek az Új Szó szerkesztőségének és a Csemadok Központi Bizottságának épülete ellen. Tehát egy éjszaka Pozsony négy különböző pontján magyar intézmények épületeit rongálták meg. Ez egyértelműen arra mutat, hogy olyan szervezett akcióról van szó, amely a magyar kisebbség ellen irányult. Szó sem lehet véletlenről, vagy egyéni akciókról. És ha tekintetbe vesszük, hogy a Csemadok címtábláját rendszeresen szétverik; az Új Szó bejáratát már máskor is megrongálták, feliratát bemázolták; a magyar intézmények épületeinek falát feliratokkal csúfították; Petőfi Sándor szobrát rendszeresen csonkítják és bepiszkítják; vagy amikor a pozsonyi magyar könyvesbolt még magyar könyvesbolt volt és ezt hirdette magyar nyelven a bejárata feletti felirat, akkor ez is többször a vandalizmus áldozata lett; ha számbavesszük, hogy a magyar intézmények alkalmazottait gyakran megfenyegetik telefonon; hogy a járműveken az egymással beszélgető magyar gyerekeket megintik a szlovák felnőttek a magyar beszéd miatt; hogy ismeretesek az olyan esetek, amikor magyar fiatalokat azért vertek meg, vagy halállal fenyegettek, mert magyarok; ha tudatosítjuk, hogy a szlovák iskolákban nem tanítják a fiatalokat toleranciára, hanem magyar-gyűlöletre nevelik; ha tudatosítjuk, hogy a hivatalos szervek milyen módon nyomják el a magyar kisebbséget gazdaságilag és kulturálisan, hogyan teszik lehetetlenné anyanyelvének használatát, hogyan sorvasztják el iskolarendszerét, miképpen gátolják kapcsolatát anyanemzetével, Magyarországgal, hogyan igyekeznek eltüntetni mindent, ami a magyar kisebbség jelenlétéről és autochton létéről tanúskodik, hogyan írják át a történelemkönyveket a magyarellenes gyűlölet tankönyvévé, akkor tulajdonképpen alig lehet csodálkozni a március 9-re virradó éjszakán lezajlott fasisztoid akción.
Csakhogy folytatnunk kell a gondolatmenetet. Akikben először csak a csöndes gyűlöletet keltették föl a magyarok iránt és akik később esetleg már házak falát írták tele magyarokat gyalázó ocsmányságokkal, de akik most már rombolásra, gyújtogatásra is vetemedtek, azok maholnap akár magyarokat is gyilkolhatnak csupán azért, mert magyarok.
Az ilyen körülmények között hogyan érezhetik itt biztonságban magukat a magyarok? És az egyik-másik sikeres magyarellenes akción fölbuzdulva mások is erre vetemedhetnek, vérszemet kaphatnak. Kérdezzük: hová fajulhat ez az állapot?
Ez a vasárnap éjszakai eset sokkal többről árulkodik, mint ami fölött könnyen napirendre lehet térni a rendőri hírek olvasta után. Ha a hatóságok nem kerítik elő a tetteseket, nem derítik fel a bűntény valódi hátterét és nem fogják róla pontosan és részletesen tájékoztatni a közvéleményt, akkor a magyar kisebbség bizonytalansága, bizalmatlansága és kiszolgáltatottságából származó félelme egyre mélyebb lesz.
Végül arra akarjuk felhívni a Főügyész Úr figyelmét, hogy nem csupán ezzel az esettel kell foglalkozni, hanem Szlovákiában egyre erősödő helyenként militáns jelleget öltő – magyarellenességgel is, amelynek mindeddig sem a törvények erejével, sem pedagógiai eszközökkel, sem a politikai kultúrára való neveléssel senki sem próbált gátat vetni.
A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága
A kiadmány hiteléül: Duray Miklós
* * *
A CSMKJB 1987/1-es,1987/6-os és az 1987/8-as dokumentumának függeléke
A Charta ’77 polgárjogi mozgalom állást foglalt a pozsonyi magyarellenes terror-cselekményekkel kapcsolatban. E függelékben három, tematikailag összefüggő Charta-dokumentumot közlünk. Közös témájuk az 1987. március 8-ról 9-re virradóra lejátszódott események.
A Charta ’77 itt közölt 1987/23-as dokumentuma és a Jogvédő Bizottság 1987/8-as dokumentuma megjelent az East European Reporter című, Londonban kiadott folyóirat 3. számában, 1987-ben.
* * *
Charta ’77/?3/87 Prága, 1987. március 27.
A Charta’77 a pozsonyi magyarellenes eseményekről
A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Kormányának!
A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlésének!
Áttanulmányoztuk a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának anyagait, amelyek a magyar kisebbség pozsonyi kulturális intézményeinek épületei ellen március 8-ról 9-re virradóra történt erőszakos akciókkal foglalkoztak. A Bizottság anyagaiból kitűnik, hogy a támadások vagy a magyarellenes gyűlölet megnyilvánulásai voltak, vagy egy terrorista csoport akciója, amelynek az a célja, hogy nyugtalanságot, félelmet és gyűlöletet keltsen Csehszlovákia lakosai között.
Ezeket az erőszakos cselekedeteket azért is tartjuk riasztónak, mert velük tetőznek a nemzeti gyűlölködésnek olyan sajnálatos megnyilvánulásai, mint a magyar létesítmények megrongálása, a provokatív falfeliratok, az utcán magyarul beszélő személyek elleni inzultusok, sőt a világhírű magyar költő – Petőfi Sándor – szobrának többszöri megcsonkítása és bemocskolása.
Meggyőződésünk, hogy az egy államban élő nemzetiségek közötti viszonyokat befolyásolhatják az állam polgárai és különleges felelősség nehezedik a nyugalom, valamint a biztonság megőrzése terén az ország alkotmányos szerveire. Kérjük Önöket, hogy a terrorcselekmények kivizsgálásában a legnagyobb odafigyeléssel járjanak el. Továbbá kérjük, hogy a csehszlovák, de főleg a szlovák hírközlőszervek részletesen beszámoljanak ezekről az erőszakos cselekményekről és a nyomozás folyamatáról. Nem utolsósorban pedig kérjük, hogy az állami szervek a jogrenddel összhangban foglaljanak állást az eseményekkel kapcsolatban.
Meggyőződésünk, mind a társadalmat, mind a tömegtájékoztatást, valamint az iskola szellemét annak a gondolatnak kellene áthatnia, hogy szükségszerű és kívánatos Csehszlovákia különböző nemzetiségű állampolgárai közötti türelem és baráti együttélés.
Jan Litomiský, a Charta’77 szóvivője Libuše Šilhánová, a Charta ’77 szóvivője Josef Vohryzek, a Charta’77 szóvivője
A dokumentumhoz csatoljuk a CSMKJB 1987. március 10-én kiadott rövid jelentését a pozsonyi magyarellenes támadásokról.
*
Charta ’77/24/87 Prága, 1987. március 30.
A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának, Pozsony
Tisztelt barátaink.
Köszönjük levelüket, amelyet a Charta ’77 megalakulásának 10. évfordulója alkalmából küldtek. A levelet 1987 januárjában keltezték, tartalmát azonban másolata által, csak március közepe táján ismerhettük meg. Az eredetit a posta nem kézbesítette. Bizonyára elnézik nekünk, hogy ezért csak ilyen későn válaszolunk.
A nemrég Pozsonyban történt incidensekkel kapcsolatban állást foglaltunk az 1987. 3. 27-i 23-as számú iratunkban. Az ellenszenvnek ezek az új, szélsőséges megnyilvánulásai és az ezeket megelőző magyarellenes gyűlölet, valamint a magyar polgárokat ért zaklatások megvilágítják azokat a problémákat, amelyekről levelükben beszámoltak. Bizonyos, hogy épp a kisebbség tapasztalatai járulnak hozzá leginkább ahhoz, hogy a problémák, amelyek a társadalom összetettségéből adódnak, és a feszültség, amely ott keletkezik, ahol a tolerancia határai társadalmunkban nem adekvátak a lakosság összes csoportjának igényeivel, kezdeményezően legyenek újragondolva. Hasonlóan nagy jelentőséget tulajdonítunk megjegyzésüknek, hogy ma, amikor a hivatalos hatalom beszélni kezd azokról a hibákról, amelyeket még nemrég hallgatás övezett, nagyobb figyelmet kell szentelnünk a kollektív jogoknak.
A Charta ’77 már a múltban is foglalkozott a csehszlovákiai magyar kisebbség jogaival. Fenntartás nélkül támogatjuk a magyar kisebbséget a kulturális diszkrimináció elleni tiltakozásban. Csökkennek az esélyek a magyar nyelvű főiskolai végzettség megszerzésére, csökken a magyar tanítási nyelvű közép- és alapfokú iskolák szárrá, sőt még az óvodák száma is. A kulturális diszkrimináció tükröződik a magyar kisebbség műveltség- és foglalkozásstruktúrájában is. Nem szól mentségül semmi arra, hogy az SZSZK kormánya nemzetiségi tanácsának „Tények és adatok az SZSZK-ban élő nemzetiségekről” c. 1984. évi zárójelentése szerint a szlovákiai magyar lakosság gazdaságilag aktív részének 46%-át alkotják munkások, ami az összes nemzetiségi csoport között a legmagasabb arányszám, ezzel szemben a főiskolai végzettséggel rendelkező lakosoknak az arányszáma a legkisebb, (1,6%).
A Csehszlovákiában élő magyarok kulturális hátrányos megkülönböztetése tehát messzireható társadalmi következményeket von maga után, és ennek a kisebbségnek szociokulturális degradációját irányozza elő.
A Csehszlovákia és Magyarország közti államhatár nem veszt stabilitásából, hanem ellenkezőleg, egyre erősödik és kétségtelenül úgy él majd a köztudatban, mint nem változó határ, ha szabad közlekedést biztosít a személyek, a gondolatok és információk számára, ahogy azt a nemzetközi megállapodások is meghatározzák, és nem fogja gátolni a csehszlovákiai magyar kisebbség kapcsolatteremtését az anyaországgal és kulturális intézményeivel. E határok stabilitásának és átléphetőségének kérdése ma ezért tűnik egyre fontosabbnak, mivel a magyar kisebbségi kérdés, mint polgárjogi kérdés, a szlovák-magyar együttélés egyre hangsúlyosabb problémájává válik. A kisebbség és a többség szerepét századunkban már betöltötte mindkét nemzet, és a totalitárius feltételek közti fejlődés nem vált javára a nyilvános nézetcserének, amely viszont elősegíthetné a kölcsönös megértést, és csökkenthetné a feszültséget. A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága ezért különösen ínséges körülmények között működik. Az utóbbi események jelzik, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség jogainak betartására irányuló igyekezet egyre inkább az ész győzelme lesz a szenvedély eszkalációja felett.
Jan Litomiský, a Charta’77 szóvivője Libuše Šilhánová, a Charta’77 szóvivője Josef Vohryzek, a Charta’?7 szóvivője
A kiadmány hiteléül: Josef Vohryzek
* * *
Charta ’77/25/87 Prága, 1987. március 30.
A Beszélő független magyar folyóirat részére, Budapest
Kedves Barátaink
Köszönetünket fejezzük ki levelükért, amelyet ez év január 1-én küldtek, megalakulásunk 10. évfordulójára: A levél tartalmát azonban csak a másolat alapján ismerjük, ugyanis az eredeti példányt a posta nem kézbesítette. Ezért elnézésüket kérjük kései válaszunkért.
Időközben terrorista támadásokra került sor Pozsonyban a magyar kulturális intézmények ellen. E megrázó események után a Charta ’77 felszólította a CSSZSZK Kormányát és a Szövetségi Gyűlést, hogy fordítson nagyobb figyelmet a viszályok okainak kiderítésére és a tettesek kinyomozására.
Levelük végén arra kérnek bennünket, hogy az elkövetkező évtizedben segítsük a magyar, cseh és a szlovák demokratikus gondolkodók kapcsolatteremtését és annak elmélyítését. Ez a kérés az új körülmények között még nagyobb értelmet nyer. A Charta ’77 elítéli a magyar kisebbség szociokulturális diszkriminációját és követeli az állami szervek pozitív állásfoglalását az ügyben, hogy a tömegkommunikációs eszközök és az iskolák működésükkel olyan légkört teremtsenek, amely biztosítja a békés együttélést és a kölcsönös megértést.
Baráti üdvözlettel:
Jan Litomiský, a Charta’77 szóvivője Libuše Šilhánová, a Charta’77 szóvivője Josef Vohryzek, a Charta’77 szóvivője
A kiadmány hiteléül: Josef Vohryzek