A szlovákiai magyar iskolák elsorvasztása

(Könyv: Kettős elnyomásban)

1. dokumentum, 1978. május

Bevezetés

  1. március 25-én vált ismertté a Csehszlovák Távirati Iroda (ČTK) híréből, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács (Szlovákia törvényhozó testületé) a Szlovákia iskolaügyi minisztériumának és Szlovákia kormányának javaslata alapján a magyar oktatási nyelvű alap- és középiskolák, valamint szakmunkásképzők oktatási nyelvének megváltoztatását célzó törvényen dolgozik. Valamivel később részletesebben beszámolt erről a Nemzeti Bizottságok (Národné výbory) c. hivatalos belügyi folyóirat 1978. 6. száma is.

A készülő terv szerint az alapiskolák (általános iskolák) 5. évfolyamától kezdve bevezették volna az egyes tantárgyak szlovák nyelvű oktatását a magyar nyelv és irodalom, történelem és földrajz kivételével. A tervben azzal is számoltak, hogy elbocsátják a magyar pedagógusok egy részét (azokat, akik nem lettek volna hajlandók vagy nem tudták volna teljesíteni a rendelkezést).

A tervet a csehszlovákiai magyar kisebbség értelmiségének egy csoportja utolsó vészjelzésként értelmezte. Főleg azért, mert ekkor derült ki, hogy pótlás nélkül megszüntetik a nyitrai Pedagógiai Kar (a pozsonyi Comenius Egyetem pedagógusképző kara) magyar részlegét. A magyar iskolák oktatási nyelvét megváltoztatni tervező kormányjavaslat meghiúsítására a csoport akcióprogramot dolgozott ki. Elhatározta, hogy a magyar iskolák nyelvi átépítésének tervére

– személyes agitációval széles körben felhívja a magyar pedagógusok és szülők figyelmét,

– megszervezi, hogy a szülők és a pedagógusok tiltakozzanak a terv ellen,

– megkísérli, hogy az emberi jogoknak elkötelezett közvéleménynél kompromittálja a csehszlovák hivatalos hatalomnak ezt a szándékát.

A munkacsoport a helyzet felmérése végett röviden felvázolta a csehszlovákiai magyar iskolaügyben 194S óta ható tendenciákat Ez az áttekintés, amely 1987. májusában készült, eredetileg nem dokumentum jellegű szövegnek, hanem munkaanyagnak volt szánva. 1979. májusában azonban a Bizottság ezt az anyagot már 1. számú dokumentumaként tartja nyilván. Nyomtatásban Münchenben jelent meg először az Új Látóhatár 1979/1-2 számában (106-110 old.). szlovákiai magyar iskolák elsorvasztása” címen. Az alábbi szöveget, amelynek eredetije is magyarul készült — a müncheni közlés szerint változatlanul közöljük újra.

A dokumentum

Miközben Nyugat-Európa több országában holt nyelveket támasztanak fel, Kelet-Európa egyes szocialista országaiban több millió ember által beszélt élő nyelvet próbálnak elsorvasztani. Ez annál is tragikusabb a nemzeti kisebbségben élők számára, mivel gyakorlatilag semmilyen intézmény, ill. szervezet nem védi érdekeiket (Egypárt rendszerek minden tömegkommunikációs és szervezeti keretet totálisan birtokolnak.)

A csehszlovákiai magyar iskolarendszer felszámolásának folyamata

A II. világháború után, 1946-1948 xl között egyetlenegy magyar iskola sem működött Csehszlovákiában; egyetlenegy magyar tanító sem taníthatott, ha nem tagadta meg nemzetiségét, azaz, ha nem reszlovakizált A magyar iskolák alapításának kezdete 1949.

Abban a Csehszlovákiában, ahol 1977. januárjában kiadták a Charta ’77 polgárjogi dokumentumot, egy évvel később a hatóságok megfogalmaznak egy másik dokumentumot, amely az ország határain belül élő állampolgárok jogainak újabb megsértését készíti elő. Csehszlovákia szocialista ország, s a szocializmusban, azt mondják, minden állampolgár egyenlő, és minden állampolgárnak joga van saját anyanyelvén gondolkodni és beszélni. De nálunk ezt a következő módon értelmezik: „Szükséges…, hogy kiterjesszék a szaktantárgyak szlovák nyelven való oktatását, amivel még kedvezőbb feltételeket lehet teremteni ahhoz, hogy a nemzetiségekhez tartozó állampolgáraink érvényesüljenek a társadalmi életben.” (A ČSTK közleménye a Szlovák Nemzeti Tanács 19. üléséről: Új Szó 1978. március 25.) Ez gyakorlatilag a meglévő magyar iskolák felszámolását célozza, aminek megvannak az előzményei.

Az előzmények

  1. Az iskolarendszer létrehozásának alapelvei: a nemzetiségi perem- területeken nem — vagy csak igen későn — létesítettek magyarnyelvű középfokú iskolákat. Például Pozsonyban 1958-ban 12 alakult magyar gimnázium, Léván (Levice) ugyanebben az évben, de csak évfolyamonként egy magyar osztályt indítottak, párhuzamosan a szlovák osztályokkal; Losoncon egyáltalán nem nyitottak magyar nyelvű középiskolát, holott 1953-ban és 54-ben több mint 600 szülő kérvényezte.
  2. 1945 után a magyar lakosságot nagyarányú kitelepítés sújtotta; a magyar tanítóképzést szüneteltették; a magyar tanítók fokozatosan kiöregedtek. Minimálisra csökkent a magyar pedagógusok száma. „Gyorstalpaló”, hathetes tanfolyamokon képezték ki az újra megindított magyar iskolák tanítógárdáját. Érthető, hogy az oktatás színvonala igen alacsonyra süllyedt
  3. A magyar iskolákat fokozatosan összevonják a szlovák iskolákkal, közös igazgatású, ill. kétnyelvű iskolákat létesítenek. Az eredmény: csökken a magyar osztályok száma. Pl. a füleki szlovák gimnáziumot egyesítették a magyar gimnáziummal, mivel a szlovák gimnáziumot tanulóhiány miatt a megszűnés veszélyeztette. A magyar gimnáziumnak eddig három párhuzamos osztálya volt, de az 1978/79-es tanévben már csak egy első osztály indítását engedélyezték. A lévai kétnyelvű iskolában már 1975-ben nem nyitották meg a gimnázium magyar tannyelvű tagozatának első évfolyamát. Az indoklás: nem volt elég jelentkező. Valójában pedig nem fogadták el a jelentkezéseket, mondván, hogy úgysem nyílik meg az osztály. Később kiderült, hogy ebben az évben 18 magyar fiatal kényszerült napi 50 km-t utazni otthona és Zselic x} között (egy osztály megnyitásához elég 15 tanuló).
  4. Területi központi iskolákat létesítettek. Közben számos magyar iskola megszűnt, a magyar diákok pedig hosszú utazásra kényszerültek, mert nem biztosították számukra a kollégiumi elszállásolás lehetőségét. így aztán sokan inkább a közelebbi szlovák iskolákat választották.
  5. Fokozatosan növelték a szlovák nyelv oktatására jutó részt a magyar iskolák tananyagában. Ma már nagyobb óraszámban tanítják a szlovák nyelvet, mint anyanyelvűnket, 1971-től a magyar óvodákban az ötéveseket is kezdik szlovákra tanítani és már bevezették a szlovák nyelvórát az általános iskola első osztályában is, holott korábban csak a harmadik osztálytól volt kötelező. Ezenkívül szlovák nyelven tartják az alkotmánytan- és testnevelés órákat.
  6. Korlátozzák a magyar tanító- és tanárképzést. 1958-ban a Tanárképző Főiskolát Pozsonyból Nyitrára helyezték, ahol elvesztette hátországát, mert nem volt gyakorló iskolája. Az utóbbi négy évben fokozatosan csökkentették a hallgatók létszámát; a négy évfolyamnak

együttvéve mintegy 360 hallgatója volt. Az 1977/78-as tanévben már csak 15 hallgatót vettek fel az első évfolyamba, és megszüntették az általános ismereteket nyújtó középiskolai tantárgyak14 oktatását (csak a magyar nyelv és irodalom, valamint az alkotmánytan kivétel) 15.

  1. Az általános és középiskolákban fokozatosan bevezették az egyes tantárgyak szlovák nyelvű összefoglalását Bár ez nem kötelező, sok iskolában mégis elfogadott gyakorlattá vált
  2. Számos kétnyelvű szakközépiskolában, valamint szakmunkásképző intézetben a magyar nyelv és irodalom oktatáson kívül alig folyik magyar nyelvű oktatás. Példa erre a nagysurányi közgazdasági szakközépiskola, a losonci óvónőképző. Más magyar nyelvű szakiskolák teljesen megszűntek, így megszűnt az ipolysági mezőgazdasági középiskola, a párkányi cellulóz* és papíripari szakmunkásképző stb.
  3. A magyar tannyelvű általános iskolákban, szakközépiskolákban és szakmunkásképzőkben a természettudományi, ill. a szaktantárgyakat az 1978/79-es tanévtől kezdve szlovák nyelven tanítják.16

Íme a várható következmények:

  1. Az anyanyelv fokozatosan háttérbe szorul.
  2. Számos magyar tanárt, ill. tanítót elbocsátanak (ezt a kormány anyagi diszlokációnak nevezi).x7
  3. Tekintettel arra, hogy a magyar tanítók zömének nincs gyakorlata az idegen nyelven való oktatásban, csökken az oktatás színvonala, ami bizalmatlanságot ébreszt a szülőkben, és ezzel további okot szolgáltat az iskola megszüntetésére. Továbbá a színvonal csökkenése miatt a magyar iskolák növendékei elmaradnak a szlovák iskolák növendékei mögött, ami rontja elhelyezkedési és előrehaladási esélyeiket.
  4. Végül a magyar iskolarendszer teljesen szétzüllik és az egykori magyar iskolák magyar nyelvet és irodalmat is oktató szlovák iskolává változnak.
  5. A magyar nyelvű általános- és középiskolai oktatás felszámolásával a csehszlovákiai magyarság elveszti szellemi utánpótlását.
  6. A közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező magyar értelmiség kihalásának következtében elkorcsosul a nyelv – a nemzeti kultúra legfőbb attribútuma.
  7. A nemzeti nyelv elvesztésével megszűnik a nemzetiség. Ez a folyamat: erőszakos asszimiláció, kimeríti a nemzeti genocídium u fogalmát, amely a fizikai gyilkosság és meghurcolás után az emberi jogok legdurvább megsértése.

 

  1. Magyar alapiskolák
Iskolaév 1963/64 1968/69 1970/71 1972/73 1976/77 1977/70
A magyar lakosság Szlovákiában absz. számokban 530 000 545 000 554 000 565 000 575 000 577000
A magyar származású iskolakötelesek száma Szlovákiában1 90 000 86 000 84 000 82 000 77 000 76000
A magyar alapiskolák tanulóinak 79 1882 72 9283 71 6054 65 0005 57 903 55 8057
A nem anyanyelvükön tanuló magyar alapiskolások száma 11000 13 000 12 400 17 000 19 000 20000
A nem anyanyelvükön tanuló magyar iskolások arányszáma az összes magyar iskolaköteles %-ban 12 15,5 14,8 21 24,8 26,6x9

 

JEGYZETEK

  1. Becsléssel meghatározva az iskolakötelesek nemzetiségi aránya, az 1970. évi népszámlálás, valamint a csehszlovák statisztikai évkönyvek (1960-1977), továbbá Jan Šindelka adatai alapján. (J. Šindelka: Národnostní politika v ČSSR — A nem-zetiségi politika a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban, 197S. 130. 1.)
  2. Magyarok Csehszlovákiában, Bratislava, 1969. 239. 1.
  3. Informačný bulletin pre národnosti 1/1969 — A nemzetiségi tanács tájékoztatója 1/1969.
  4. Mózsi Ferenc: Nemzetiségi iskola, Bratislava, 1973. 19. 1.
  5. J. Šindelka, i.m. 130. 1.
  6. Új Szó, 1977. május 16.
  7. Magyar Nemzet, Budapest, 1978. február 5.

Összegezés: A szlovákiai magyar kisebbség absz. száma 1968 és 1978 között 32 000-rel növekedett, a magyar alapiskolások száma viszont ugyanezen idő alatt 17 123-al fogyott, azaz 23.6%-kal. (Ezt a tényt a hivatalos nyilatkozatok elködösítik; a valóság az, hogy végzetes lemorzsolódás indult meg 1968 és 1978 között, mely a század végére a magyar iskolarendszer teljes összeomlásához fog vezetni.)

A számadatokat összeállította és ellenőrizte: Janics Kálmán

  1. A szlovákiai magyar alapiskolarendszer felszámolási ütemének előrejelzése 2000-ig
Én 1980 1985 1995 2000
Magyarok Szlovákiában 580 000 590000 570000 560000
Szlovákia lakossága 5 2320001 54920002 6000000 6250000
Szlovákia összlakosságából magyar %-ban 11 10,7 9,5 9
Magyar származású iskolakötelesek Szlovákiában 72 000 66000 57 000 55000
Magyar alapiskolában tanul (anyanyelvén) 50 000 40 000 32 000 26000
A nem anyanyelvi iskolában tanulók arányszáma az összes iskolaköteles %-ban 30,5 40,4 44 52

 

JEGYZET

1 és 2: Demográfie, Praha — 1971. 534. 1.

Magyarázat az előrejelzéshez: 1980-ban az 580 000-et kitevő szlovákiai magyar társadalomnak 12,4%-a lesz iskolaköteles korban (72 000). Öt év múlva az arányszám 12%-ra zsugorodik (66 000). Ekkor — 1985-ben veszi kezdetét a magyar társadalom fogyása, mert az iskolai nevelés következtében évenként 2000 tanuló cserél nemzetiséget. A természetes szaporodás ekkor már csak évi 2000, de a társadalmi mobilitás, a vegyes házasságok és az iskola átnevelése következtében az évi veszteség kezdetben 1000 fő, később a fogyás rohamosan felgyorsul.

A 2000. évre a fiatal értelmiség eltűnik, kb. 1995-ben megszűnnek a középiskolák.

A magyar iskolarendszer pusztulásának okai:

  1. A nemzetiségi politikában hiányos a szocialista törvényesség, az alkotmánytörvény megmaradt elvi deklarációnak.
  2. A nemzetiségi politikában nincs szocialista demokrácia, mert a nemzetiségi iskolakérdésröl — mely alfája és ómegája a nemzetiségi létnek — tilos írni és beszélni.
  3. A magyar nyelvű sajtó elsorvasztotta a nemzettudatot.
  4. A nacionalista adminisztráció mindenütt sikerrel avatkozik be az általános közöny és fásultság következtében.
  5. A nemzetiség léte megrekedt a külsőségek kultuszában (látványos rendezvények, beszédek, táviratok, nyilatkozatok, koszorúzások, ünnepélyek, stb.). Ugyanakkor az iskolapolitika biztos kézzel számolja fel az etnikumot.
  6. A következő évszázad első évtizedeiben véglegesen győz a kassai kormányprogram, melyet „hideg” változatban 1970 óta sikerrel alkalmaznak.

Kiszámította: Janics Kálmán

 

Szerkesztői megjegyzések és helyreigazítások

Az Új Látóhatár szerkesztőségének megjegyzése:

„Ez az elemzés 1978-ban Szlovákiában készült és onnan került hozzánk. Szerzője meg akaija őrizni névtelenségét. A főszöveghez mellékeljük Janics Kálmán jolsvai orvos statisztikai összeállításait.”

x1 Nem 1946-1948, hanem 1945-1948. Csehszlovákiában a II. világháború után 1945. áprilisában-májusában megszüntették az összes magyar iskolát. 1948. szeptemberében nyitottak meg újra néhány magyar osztályt, majd 1949. szeptemberétől ismét beindult az általános iskolákban a magyar nyelvű oktatás, valamint Komáromban megkezdte működését a II. világháború utáni első magyar gimnázium, és Pozsonyban a pedagógiai gimnázium. A többi magyar iskola csak ezután alakult.

x2 Téves adat. 1956-ban alakult Pozsonyban a magyar gimnázium és 1958-ban Léván a szlovák gimnázium első magyar osztálya. Akkor, tizenegyéves középiskola.

x3 Nyomdahiba. Helyesen: Zselíz.

x4 …tantárgyak magyar nyelvű oktatását.

x5 A zárójelben hiányos a közlés. Nem csupán az alkotmánytant, azaz az állam- polgári nevelés elnevezésű szakot oktatták továbbra is magyarul, hanem folyt még az alapiskolák alsó tagozatai (1.-4. osztály) számára a pedagógusképzés.

x6 A 9. pont alatt levő mondat másik fele helyesen így hangzik: …az 1978/79-es tanévtől kezdve a Szlovák Iskolaügyi Minisztérium tervezete szerint szlovák nyelven tanítanák.

x7 A zárójelben értelemzavaró elírás történt. Helyesen így hangzik: ezt a kormányanyag diszlokációnak nevezi.

x8 Nemzeti genocídium: etnocídium.

x9 Janics Kálmán számítása téves. Nem vette figyelembe, hogy amíg az 1960-as években az alapiskola kilencéves volt, 1972 és 1977 között fokozatosan nyolc évfolyamosra építették le. Tehát törvényszerűen csökkent a tanulók abszolút létszáma. 1977/78-ban a nem anyanyelvükön tanuló magyar alapiskolások aránya tehát nem 26.6% volt, hanem 21%. V.ö.: a 9. dokumentum V. fejezetének megfelelő táblázatával. Ez az észrevétel vonatkozik a Janics-féle 1. függelék „összegezés” c. záradékára is.