Tiltakozás a magyar iskolák oktatási nyelvének szlovákra változtatása ellen

A szlovákiai magyar iskolák elsorvasztása

(Könyv: Kettős elnyomásban)
2. dokumentum – 1979. január 5
Bevezetés
A Bizottság első – 1978 májusi – akciója vitathatatlan tanulságokkal járt. Az egyik legfontosabb tapasztalat az volt, hogy sem a magyar szülők, sem a pedagógusok nem akarták elhinni a tervezet létezését. Általában az a vélemény alakult ki, hogy ezt azért mégsem meri megtenni a hatalom.

Ebben az álláspontban volt egy adag önáltatás is. Ha ugyanis elhiszik, állást kell foglalni. Beletörődni a helyzetbe szégyen és nem is lehet, a védekezés ellene pedig rengeteg kellemetlenséggel és veszéllyel jár. De volt benne naiv jóhiszeműség és hibás következtetés is. Egyrészt, hogy a proletár nemzetköziségre és a lenini nemzetiségi politikára hivatkozó hatalom nem tehet ilyet, mert ezzel kétségbevonná azt az ideológiát, amelytől származtatja legitimitását. Másrészt, hogy a szlovák társadalom hagyományossá váló magyarellenességét – amelyet a magyar közvélemény “matyicás” vagy “hlinkás” szellemnek nevez – a hivatalos hatalomnak önérdekből kell fékeznie. (Matyicás – a Matica slovenská által 1968-ban és 1969-ben képviselt magyarellenes nacionalista program; hlinkás – a második világháború idején működött Hlinka Néppárt szlovák fasiszta és egyben magyarellenes programja miatt.) Sokan úgy vélték – logikusan -, hogy azért nem lehetséges egy ilyen terv, mert a magyar kisebbség nyílt és egyértelműen bizonyítható elnyomása nehéz helyzetbe hozná az uralkodó hatalmat.

Ennek ellenére mégis volt tiltakozás, amely miatt a Szlovák Kormány visszavonta a javaslatot és visszaadta átdolgozásra az iskolaügyi minisztériumnak. Az átdolgozott javaslat már 1978 novemberében ismertté vált. Az új anyag az előbbitől csak lényegtelen részletekben különbözött:

  • míg a korábbi terv egyértelműen leszögezte, hogy célja a magyar iskolák oktatási nyelvének megváltoztatása (átépítése), az új terv csupán a szlovák nyelv fokozottabb oktatását hangsúlyozta, és arra hivatkozott, hogy ez a magyar fiatalok társadalmi érvényesülését és a magyar főiskolások számának növelését fogja segíteni.
  • Az új tervben megváltozott a szlovák nyelvű oktatás bevezetésének az ütemterve. Míg a korábbi terv szerint drasztikus gyorsasággal, kb. egy év alatt kellett volna megszűntetni a kijelölt tantárgyak magyar nyelvű oktatását és bevezetni a szlovák nyelven való oktatását, az új terv szerint ezt öt év alatt kellett volna lebonyolítani. A módosított terv kilátásba helyezte a magyar pedagógusok átképzését is. Ez az utóbbi változtatás nyilván amiatt történt, hogy 1978. májusa után több csehszlovákiai magyar pedagógus Magyarországra utazott, hogy a várható elbocsátások miatt ott keressen védelmet. Visszatérésük után némelyiküket felelősségre vonta emiatt a csehszlovák politikai rendőrség.
  • Az átdolgozott anyag felett Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ideológiai titkára vállalt védnökséget és – mindenki meglepetésére – a módosított tervezetet megküldte véleményezésre a Csemadok Központi Bizottságának, sőt a Magyar Népköztársaság pozsonyi konzulátusának is.

Az csak később derült ki, hogy a javaslat átdolgozásával egyidőben olyan utasítást adott ki Szlovákia iskolaügyi minisztere, amely szerint az 1979. februárjában kezdődő második iskolai félévtől némely iskolában máris meg kellett volna kezdeni a terv értelmében a kísérleti oktatást. Továbbá az is kiderült, hogy már az első terv kidolgozásával egyidőben 1977-78-ban – csökkentették a pozsonyi tankönyvkiadó magyar szerkesztőségének a kiadói tervét. Ennek tudható be az elkövetkező években mutatkozott katasztrofális magyar tankönyvhiány. Az ezzel összefüggő magyar tanítóképzés minimálisra csökkentése csak a jövőben lesz igazán érezhető (az 1950-es években végzett pedagógusok nyugdíjazásával kezdődően).

Miután ismertté vált a Szlovákia iskolaügyi minisztériumában kidolgozott módosított javaslat, a magyar kisebbség 1978 áprilisában szerveződött csoportja úgy látta, hogy a magyar iskolák védelmében hosszú harcra kell berendezkednie. Ezért alakult meg a Csehszlovákiai Magyar Nemzetiség Jogvédő Bizottsága. Közben kiderült, hogy a magyar nyelvű oktatást korlátozó új tervet 1979. január 16-án megtárgyalja a Szlovákia kormány Nemzetiségi Tanácsa is. A Bizottság ekkor úgy döntött, hogy ezt az alkalmat használja fel a tiltakozásra. Ezt a köztársasági elnöknek írt levelében fogalmazta meg. A levél most jelenik meg először nyomtatásban. A szöveg eredetije szlovákul készült.

A dokumentum

Tisztelt Elnök Úr!

Az elmúlt évtizedben, a csehszlovák társadalom konszolidációs időszakában, a nemzetiségek – elsősorban a Szlovák Szocialista Köztársaság területén élő magyar nemzetiség helyzete, – nem az alkotmányban deklarált elvek szerint fejlődött. Nem biztosították a kollektív nemzetiségi jogokat, és a politikai és állami szervek olyan intézkedései vannak előkészületben vagy láttak már napvilágot, amelyek a magyar nemzetiség fokozatos megsemmisítésére irányulnak a homogén, csak szlovákok lakta Szlovákia megteremtésének céljából. A Szlovák Szocialista Köztársaság Iskolaügyi Minisztériumának rendelkezéseire, amelyek a magyar tannyelvű iskolák tanítási nyelvének megváltoztatására irányultak, a múlt év folyamán tiltakozó levelekkel reagáltak egyes személyek és csoportok. A rendelkezések felkavarták a magyar nemzetiségű lakosok közvéleményének látszólag nyugodt felszínét. Ezek a tervek azonban a fasiszta ún. Cseh-Morva Protektorátus viszonyait juttatják eszünkbe. Az, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság Iskolaügyi Minisztériumának napirendjéről lekerült a tervezet első változata, részben megnyugtatta a magyar nemzetiségű állampolgárokat, mert a politikai szervek józan közbelépését látták benne.

Csakhogy 1978 végén az Iskolaügyi Minisztérium újra napirendre tűzte a már ismert javaslatot. De most azzal a megtévesztő indoklással élt, hogy főleg a szak- és természettudományi tantárgyak szlovák nyelvű oktatásának bevezetésével a magyar iskolákban a szakközépiskolákban, szakmunkásképzőkben és a műszaki főiskolákon tanuló magyar diákok számának növekedését kívánja támogatni. Ennek leple alatt készítik elő a magyar tannyelvű iskolahálózat szétzúzását, ill. olyan iskolákká való átalakítását, ahol a magyar nyelvet is oktatják.

Ilyen taktika alkalmazásával azonban nem jó hazafiak és állampolgárok, hanem csakis az állam ellenségeinek kinevelése lehetséges, akik minden alkalmat megragadnak arra, hogy felkeljenek az elnyomó állam ellen.

Nem kell hangsúlyoznunk ezeknek a törekvéseknek alapvetően téves voltát. Etnocid szándékosságuk nyilvánvaló. A tervezett intézkedések nemcsak a nemzetiségi kérdés megoldásának lenini elveivel ellentétesek; jogosságukat sem a felsőoktatási intézményekben tanuló magyar anyanyelvű diákok tanulmányi eredményességének felmérései, sem a magyar és szlovák iskolák tanulóinak műveltségi szintjét összehasonlító adatok nem bizonyítják. Ezek az adatok ugyanis a magyar nemzetiségű tanulók és diákok jó szakmai felkészültségéről tanúskodnak.

Ezért kérjük Önt, mint államunk egyik vezető képviselőjét, hogy hatáskörével élve, utasítsa vissza a magyar nemzetiségű állampolgárok alkotmányos jogainak elnyomására irányuló törekvéseket és védje jogaikat a magyar tanítási nyelvű iskolahálózatot illetően. Pozitív állásfoglalása bizonyára hozzájárul a magyar nemzetiségű állampolgárok elvesztett alkotmányos biztonságának visszaszerzéséhez. Az alkotmányban rögzített jogi normákra hivatkozva kérjük jóindulatát ezen jogi elvek megvalósításának érdekében.

Ezt a tiltakozó levelet a Csehszlovák Szocialista Köztársaság állam- és politikai hatalma következő képviselőinek is elküldtük:

  • Alois Indra-nak, a Szövetségi Gyűlés elnökének,
  • Lubomír Štrougal mérnöknek, a Szövetségi Kormány elnökének,
  • Dr. Matej Lúèan-nak, a Szövetségi Kormány alelnökének,
  • Dr. Gustáv Husák-nak, a CSKP KB főtitkárának,
  • Viliam Šalgovič-nak, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének,
  • Benyó Máténak, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökének, a Szlovák Nemzeti Tanács nemzeti bizottságokkal és a nemzetiségekkel foglalkozó bizottsága
  • elnökének, Dr. Peter Colotka-nak, a Szlovák Szocialista Köztársaság Kormánya elnökének
  • Jan Gregor mérnöknek, a Szlovák Szocialista Köztársaság Kormánya alelnökének, a Szlovák Szocialista Köztársaság Kormánya Nemzetiségi Tanácsa elnökének,
  • Juraj Bušá-nak, a Szlovák Szocialista Köztársaság iskolaügyi miniszterének,
  • Krocsány Dezső mérnöknek, a Szlovák Szocialista Köztársaság munka- és szociálisügyi miniszterének,
  • Jozef Lenart-nak, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának,
  • Dr. źudovít Pezlár-nak, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága ideológiai titkárának,
  • A Szlovák Szocialista Köztársaság Kormányhivatala Nemzetiségi Titkárságának
  • A Csemadok Központi Bizottságának

A Csehszlovákiai Magyar Nemzetiség Jogvédő Bizottsága