Felhívás a csehszlovákiai magyar szülőkhöz és pedagógusokhoz

(Könyv: Kettős elnyomásban)

7. dokumentum 1981. április

Bevezetés

1980 december elején Szlovákia iskolaügyi miniszter kollégiumában ismét napirendre került a magyar iskolák oktatási nyelvének szlovákra változtatása. A témát ezúttal nagy titoktartással kezelték. A kollégium tagjainak az ülés végén vissza kellett szolgáltatni az ezzel kapcsolatos összes írásos anyagot. A jelekből várható volt, hogy ezúttal más — kevésbé agressziv — módon fogják akarni valóra váltani a tervet, de valóra akarják váltani. Ismeretes Dr. Marta Vlacichová iskolaügyi miniszterhelyettes kijelentése ebből az időből, hogy addig nem megy nyugdíjba, amíg nem sikerül megvalósítani a magyar iskolákon a magyar nyelvű oktatás tervezett felszámolását. A szándék eltökéltségéről, de a megvalósítás változott eszközeiről tanúskodik az 1981. február 20-án a pozsonyi Pravda-ban megjelent olvasói levél is, mely a magyar nyelvű oktatás korlátozását szorgalmazta.

A kiszivárgott hírek szerint arra lehetett számítani, hogy egyelőre csak elszórtan, egy-egy magyar iskolában vezetik be kísérletként a természet- tudományi és a szaktantárgyak szlovák nyelvű oktatását, hogy ne váltson ki olyan tömeges felháborodást, mint a korábbi kísérletek. A Bizottság a több mint 500 példányban szétküldött levélben erre a veszélyre hívta fel a címzettek figyelmét.

A körlevél nem volt hatástalan, mert sokan ebből értesültek a tervről és a politikai rendőrség érdeklődése még inkább erre irányította a figyelmet. Természetesen több iskolából — főleg a szlovák igazgatású, de magyar osztályokat is működtető iskolából — önkéntesen szolgáltatták be a Bizottság levelét a titkosrendőrségnek vagy a kommunista párt járási bizottságának. Sok helyen azonban eltitkolták a levelet a kiszálló titkos- rendőrök elől, de akadtak iskolák, ahol kitűzték a faliújságra.

A Bizottság tagjai ellen a körlevél miatt nem indított újabb akciót a politikai rendőrség, csupán Duray Miklóst fenyegették meg telefonon több Ízben emiatt. Duray a rendőr hangját felismerte a telefonban.

A levél — amely eredetileg is magyarul készült — nyomtatásban most jelenik meg először.

A dokumentum

Kedves Szülők, tisztelt pedagógusok!

A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága szól Önökhöz. Bizottságunk 1968-ban alakult a magyar iskolák védelmezésére. Mint köztudott, abban az évben olyan döntés volt születőben a SZSZK kormányának Iskolaügyi Minisztériumában, mely a magyar iskolák V. osztályától kezdődően szlovákra változtatta volna a természettudományi szak- és választott tantárgyak oktatási nyelvét. Ennek következtében jelentősen csökkent volna a magyar nyelvű oktatás aránya az alapiskolák V-IX. osztályában, a gimnáziumokban és szakközépiskolákban, valamint a szakmunkás tanuló intézetekben.

A tervezet kidolgozása után rövid idővel, a tiltakozások és az általános felháborodás hatására, a minisztérium visszavonta a kérdés iratait. 1978 őszén azonban mégis újratárgyalta, azzal az álszent indoklással, hogy így akaija „hozzásegíteni” a magyar fiatalokat a továbbtanuláshoz és érvényesüléshez. 1979 januáijában ismét sok tiltakozás hangzott el, többek között Bizottságunk részéről is, aminek következtében újból levették a napirendről a javaslatot. Ám 1980 decemberében az iskolaügyi minisztérium kollégiuma megint tárgyalni kezdte a tervet, s ezt követően 1981. február 20-án a Pravda olvasói levelek rovatában megjelent a rima- szombati gimnázium igazgatónőjének levele, amelyben — az iskolaügyi minisztérium elképzeléseivel összhangban — javasolja a magyar iskolák oktatási nyelvének szlovákra változtatását „a magyar munkás- és parasztgyerekek érdekében”.

Szinte történelmi kuriózumként hat, hogy az anyanyelvi oktatás védelmében kell síkraszállni a huszadik század vége felé, amikor a com- eniusi elvek már régóta ismertek, és Európa civilizált országaiban be is tarják őket. Az ellenük elkövetett kihatásokat pedig elsősorban az államhatalom igyekszik jóvátenni. A comeniusi elvek tükröződnek az ENSZ talaján elfogadott nemzetközi egyezményekben, „Az oktatásban alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelemre vonatkozó egyezmény”- ben, valamint „A gyermek jogaira vonatkozó nyilatkozatában. Alig egy évvel ezelőtt, a nemzetközi gyermekév alkalmából számtalanszor hallottuk, hogy a legelnyomottabb kisebbség a gyermek, mert a felnőttek érdekharcai olyan körülményeket kényszerítenek rá, amelyek ellen nincs módja védekezni — esetünkben a kisebbségi nemzet gyermekeiről van szó.

Az ember természeti joga, hogy tudatának és személyi önállóságának, valamint döntési képességének teljes kibontakozásáig a számára legsajátosabb közegben — anyanyelvének közegében — nevelkedjék. Ha a felnőttek megfosztják ettől a jogától az ifjú embert, erőszakot követnek el rajta, ami ellen minden becsületes embernek fel kell emelnie szavát, tekintet nélkül nemzetiségére, vallására vagy faji eredetére. A tizenkilencedik század folyamán Közép-Kelet-Európában minden nemzet — magyarok, szlovákok, csehek, lengyelek, románok stb. — megvívták harcukat nemzeti nyelvükért, kultúrájukért és önállóságukért, hogy felépíthessék nemzeti civilizációjukat. Viszont később ez a civilizáció hatalmi lehetőségeinél fogva ismét olyan helyzetet teremtett, mintha elfelejtette volna a saját jogaiért folytatott harcot. Ez a feledékenység Szlovákiában mind a mai napig tart.

Az alkotmány kimondja ugyan a Szlovákiában élő csaknem 600 000 főnyi őslakos magyarság jogegyenlőségét a többi nemzetekkel, ez azonban csak akkor válhat valóra, ha a legalapvetőbb jogát anyanyelvén gyakorolhatja. Sajnos, már évek óta egyre erősödnek azok a jelek, amelyek arra mutatnak, hogy e jogok gyakorlása a csehszlovákiai magyarok számára mind szűkebb határok közé szorul. Amennyiben a magyar iskolákban a jelzett módon megváltoztatják az oktatás nyelvét, az évenként mintegy 55- 60 000 magyar fiatalt érintene egyszerre, akiknek anyanyelve rövidesen „konyhanyelvvé” degredálódna.

Kedves szülők, tisztelt pedagógusok! Levelünkkel arra kívánjuk felhívni figyelmüket, hogy a fennen hangoztatott ,jószándék” köntösében milyen veszély fenyegeti a Csehszlovákiában élő magyarok nemzeti nyelvét, kultúráját és jogait. Joguk és kötelességük is, hogy megvédjék gyermekeiket és tanulóikat. Állampolgári joguk és kötelességük is, hogy tiltakozzanak az alkotmányban kinyilvánított jogegyenlőség megsértése ellen.

A Bizottság