A Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportjának dokumentumai

(Könyv: Kettős elnyomásban)
1982. június 3. után – a Duray Miklós munkahelyén és lakásán tartott házkutatás, az ellene emelt rendőrségi vádindítvány majd a nov. 10-i letartóztatása, valamint a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága több tagjának kihallgatása miatt – átmenetileg felbomlott a Bizottság. 1983 őszéig szünetelt a csehszlovákiai magyar kisebbség nemhivatalos jogvédelmi tevékenysége, annak ellenére, hogy közben 1983. február 22-én – Durayt szabadlábra helyezték.
Már 1983 nyarán kiszivárgott a híre, hogy a Szlovákia Iskolaügyi Minisztériumában, illetve Szlovákia kormányában az új iskolaügyi törvény javaslatán dolgoznak. A törvényelőkészítés alkalmát kihasználva, dűlőre akarták vinni a magyar iskolák ellen korábban indított, de sikertelenül végződött támadást: az anyanyelvű oktatás megszüntetését. Ezért a törvényjavaslatban átfogalmazták az iskolák oktatási nyelvét meghatározó korábbi törvényt, amely még egyértelműen leszögezte, hogy a nemzeti kisebbség iskoláiban az oktatás nyelve a nemzeti kisebbség anyanyelve. Rövidesen ismertté vált a törvényjavaslat erre vonatkozó része, amely több változatot ért meg. (Lásd a függeléket). Ebből nyilvánvaló lett, hogy valóban a magyar iskolák megszüntetésének a terve került ismét napirendre, de a korábbitól némileg eltérő formában.

1983 őszén több okból nem a Jogvédő Bizottság lett újra szervezve. Részben taktikai oka volt. Duray a büntetőeljárás során – hogy védje a Bizottságban közreműködő munkatársakat – tagadta a Bizottságot alkotó csoport létezését, és az egész addigi működést magára vállalta. Ez azért is sikerülhetett, mert a Bizottság többi tagjára nem lehetett rábizonyítani a tevékenységben való részvételt, valamint a kihallgatottak közül egyik sem vallotta be a közreműködését. Lehet azonban, hogy a politikai hatalom sem szorgalmazta a csoportos tevékenység bizonyítását. A Bizottság újraszervezése ellen szólt az is, hogy néhány tagja nem vállalta tovább az együttműködést. A politikai rendőrség ugyanis többöket azzal fenyegette, hogy messzemenő exisztenciális következménye lesz ha nem szakítják meg a kapcsolatot Durayval. A jogvédelmi tevékenység akkori átalakítására az is hatással volt, hogy az iskolaügyi törvényjavaslat elleni fellépés más jellegű tevékenységet igényelt mint az addigi jogvédelem. Pontos információkat kellett szerezni a törvényelőkészítés folyamatáról. Valamint olyan új munkatársakat kellett találni, akikre addig nem, vagy kevésbé figyeltek fel az állambiztonsági szervek. Már ősszel ismertté vált, hogy a politikai rendőrséget megbízták, kövesse figyelemmel azokat a magyar értelmiségieket, akikről már addig is gyanították, hogy közreműködnek a Bizottság munkájában. Nem ok nélkül feltételezték ugyanis, hogy az iskolaügyi törvénytervezet ellenállást fog kiváltani, ha esetleg nyilvánosságra kerül. Ezért a Jogvédő Bizottság megmaradt magva úgy határozott, hogy egyelőre nem a Bizottság munkáját újítja fel, hanem az iskolaügyi törvényjavaslat elleni munkára megszervezi a Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportját. Erre 1983 szeptembere-októbere táján került sor.

Az új munkacsoport összesen 7 dokumentumot bocsájtott ki. De mivel ezek is szervesen kapcsolódnak a korábbi jogvédelemhez, és a Jogvédő Bizottság néhány tagja is szervezte, ezért ezeket a dokumentumokat a korábbiak folytatásaként számozzuk. Okot ad erre az is, hogy a Jogvédő Bizottság később ( 1985-ben) felújította tevékenységét, amelybe néhányan belekapcsolódtak azok közül is; akik a Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportjának alakulásakor kezdtek kifejteni tevékenységet.

A “Védelmi Csoport” első dokumentumát

a 11. dokumentumot – 1984. február 10-én adta közre; levélként, melyet kb. 600 példányban sokszorosítva küldött ki a magyar iskolák szülői közösségének (Szülők és Iskolabarátok Szövetsége), igazgatóságának és a Csemadok helyi szervezeteinek. Nem sikerült minden helyre küldenie, ahová szándékában állt, mert még 1983 november elején a politikai rendőrség egy rajtaütés alkalmával lefoglalta az egyik címjegyzéket, amelyet csak részben lehetett rekonstruálni.

A 12. dokumentumot a Védelmi Csoport az ország politikai vezetőinek címezte.

A 13. dokumentumban Duray Miklós tiltakozó levelét tette közzé a Védelmi Csoport, amelyet írógépen sokszorosítva kb. 50 példányban küldött szét ismert csehszlovákiai magyar értelmiségieknek abban a reményben, hogy ezzel tiltakozásra buzdítja őket az iskolaügyi törvényjavaslat ellen. A levélhez csatolta a törvénytervezet vitatott 32 a1 cikkelyét is, amelyet a kötet függelékében közlünk.

A 14. és a I5. dokumentum összefoglalja a törvényjavaslat elleni tiltakozásokat és az ezzel kapcsolatos helyzetet. A 14, dokumentumot amely a törvény elfogadása előtt keletkezett – a Védelmi Csoport szintén széles körben terjesztette.

A 16. dokumentum a 14. és a 15. dokumentum összefoglalásából keletkezett, kiegészítve újabb információkkal (ezeket a szövegben kiemelve közöljük). Ez a dokumentum szintén a magyar kisebbség közvéleményének a tájékoztatására készült.

A 17. dokumentum arra figyelmeztette a magyar kisebbséget, hogy noha a törvényt a vitatott cikkely két kifogásolt bekezdése nélkül fogadta el a Szlovák Nemzeti Tanács – a magyar iskolákat fenyegető veszély mégsem múlt el. Ezt a dokumentumot a Védelmi Csoport ugyanazoknak szánta, akiknek a 12. dokumentumot. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert a szétküldését megelőzően 1984. május 10-én estefelé a politikai rendőrség rajtaütése ezt megakadályozta.

E rendőri akció során tartóztatták le másodszor Duray Miklós-t és előzetes letartóztatásba helyezték Szarka Katalint és Bodnár Máriát, valamint – május 11-én – Petőczné Sárszögi Csillát. Hármukat ugyan 48, illetve 24 órán. belül szabadlábra helyezték, de 1984. szeptember 29-ig büntetőeljárást folytattak ellenük Duraynak nyújtott bűnsegédlet címén. Duray Miklóst egy év múlva, 1985. május 10-én engedték szabadon a vádindítvány átminősítése valamint a köztársasági elnök amnesztiarendelete következtében.

Duray második vizsgálati fogságának idején kialakult nemzetközi szolidaritási akcióról és általában az ügy nemzetközi visszhangjáról számol be az ú.n. “kék könyv”, amelyet a New York-i Hungarian Human Rights Foundation adott ki a “Szlovákiai magyar iskolák védelmében – dokumentumok a csehszlovákiai magyar kisebbség önvédelmi harcáról 1983 november – 1984 augusztus” cím alatt.