Miért veszik vissza a Csemadokot a Nemzeti Frontba?

(Könyv: Kettős elnyomásban)
22. dokumentum – 1987. március 1.

A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának I. Jelentése a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének (Csemadok) helyzetéről az 1987-es évben.
1986 tavaszán telefonon jelentették be a Csemadok országos elnökének, hogy a szervezetet visszaveszik az ország politikai-, tömeg- és társadalmi szervezeteinek az egyesülésébe a Csehszlovák Nemzeti Frontba.

A hír nem váratlan volt, hanem meglepő. A Csemadokot 1971-ben ugyanis büntetésből kizárták a Nemzeti Frontból, mivel 1968-69-ben a társadalom demokratizálódásának folyamata során a csehszlovákiai magyar kisebbség társadalmi érdekvédelmi szervezetévé alakult át. A szervezet tagsága és vezetősége akkor annak ellenére döntött így, hogy a politikai szervek 1949-től, tehát a Csemadok megalakulásától tiltották számára az érdekvédelmi tevékenységét. Ez a tilalom máig tart.

A Nemzeti Frontból való kizárással megszűnt a Csemadok minden lehetséges politikai funkciója. A 80 ezer főnyi tagságot számláló szervezetet a Szlovák Kulturális Minisztérium közvetlen utasításos irányítása alá helyezték. Noha ezzel lefokozták a Csemadokot, mert jogerős határozatai csak akkor válhattak érvényessé, ha azokat jóváhagyták a minisztérium megfelelő hivatalnokai, politikai ellenőrizhetősége nehezebbé vált. Erre akkor döbbent rá a hatalom, amikor a szervezet országos vezetősége 1984 márciusában szembehelyezkedett a szlovák kormány által kidolgozott oktatási törvényjavaslattal. Ez rendhagyó helyzet volt. A Csemadok ugyanis – annak ellenére, hogy működését az alapításkor ideiglenesnek tekintette a politikai hatalom, majd 1971-ben kizárta a Nemzeti Frontból – szerves részévé vált a csehszlovákiai hivatalos intézmények szerkezetének és egyúttal az állam (alias a kommunista párt) politikájának népszerűsítője lett. Ezt a feladatát többé-kevésbé el is végezte. Vezetői az uralkodó politikai hatalom iránt tanúsított odaadás szerint lettek kiválasztva és kezdettől arra törekedtek, hogy megnyugtassák a hatalmat, amely a lehetséges ellenzéknek – vagy talán inkább ellenségnek – kijáró gyanakvással szemlélte a magyar kisebbség mindennemű társadalmi aktivitását. 1984-ben azonban az történt, hogy a Csemadok tagsága a Csehszlovákia Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága mellett alakult Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportjának felhívása nyomán arra kényszerítette a szervezet vezetőségét, hogy állást foglaljon a kormány oktatási törvényjavaslatának jogsértő cikkelye ellen. Amely – ha törvényerőre emelkedik – lehetővé tette volna a magyar iskolák nyilvános és gyors felszámolását. A Csemadoknak az akkori állásfoglalása olyan paradoxont hozott létre, amelyet az ellenzék az ellenzékben meghatározássál jelölhetünk, de amely mégsem jelentette a tagadás tagadása elvének az érvényesülését. A Csemadok tagsága ellenzéki helyzetbe került a szervezet vezetésével, amely a gyanakvó hatalomnak tett fogadalma ellenére felrúgta az alázatosságot parancsoló szabályokat és hűségesküje dacára ellenzéki módon lépett fel a legfelsőbb politikai vezetés által kezdeményezett törvényjavaslattal szemben. Ebből le kellett vonnia a konzekvenciát a hatalomnak és felül kellett bírálnia a Csemadok politikai ellenőrizhetőségének körülményeit.

A Csemadok tagsága annak idején a szervezet kizárását a Nemzeti Frontból elsősorban azért fogadta elégedetlenséggel, mert látta a nyilvánvaló jogkorlátozó szándékot. A kizárást több ízben szóvá tette a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága is – először az 1979 májusában kiadott Emlékiratában. De a Csemadok-tagok is többször bírálták a hatalomnak ezt a lépését. A Nemzeti Frontba való visszavétel hírét először 1980-óan röppentette fel a hatalom, egyidőben az 1975-ös helsinki Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia Záródokumentumába foglalt kötelezvények betartását ellenőrző madridi utókonferencia kezdetével. Amikor kiderült, hogy Madridban paralizálni tudják a szovjet-ólok országai az emberi jogokról és a nemzeti kisebbségekről kialakult vitát, nem esett több szó a Csemadoknak a Nemzeti Frontba való visszavételéről. 1984-85-ben a magyar kisebbség ellen irányuló csehszlovák nemzetiségi politikában bekövetkezett megtorpanás többek között az iskolaügyi törvényjavaslat említett cikkelyének kudarcos visszavonása miatt – megfontolásra késztette a hivatalos hatalom képviselőit. Kiderült ugyanis, hogy a kultuszminisztérium – noha megfelelő intézmény az utasításos irányításra – nem tudja betölteni a politikai ellenőr szerepét, és nem tudja politikailag biztosítani a Csemadok fenntartás nélküli odaadását a hatalom politikája, azaz a magyar kisebbség specifikus elnyomását megteremtő politika iránt. A kommunista vezetésű diktatúrákban a nemzetiségi politika terén a totalitárius irányítás többek között úgy nyilvánul meg, hogy az elnyomó hatalom a nemzeti kisebbség kommunista tagjait igyekszik felhasználni eszközként, saját kisebbségi sorstársaik elnyomására. Az elnyomás ilyen transzmisszióját nem tudta biztosítani a kultuszminisztérium. Erre csupán a Nemzeti Fronton belül ny1hat lehetőség, mert ott nem csupán elvileg, de gyakorlatilag is a kommunista párt diktálja a feltételeket.

Tehát ezzel a háttérrel született meg a Csemadoknak a Nemzeti Frontba való visszavételéről a döntés. Nem titkolta a hatalom, hogy ezzel akarja kihúzni a bírálatok méregfogát, hiszen értésére adta a Csemadok vezetőinek, hogy rákényszerítenék magukat a Nemzeti Frontra. Érdekes, hogy a visszavételről éppen abban az időben indultak meg a tárgyalások, amikor a bécsi utókonferencia előkészületei folytak.

Az érvényben lévő csehszlovák szervezkedési törvény szerint a társadalmi és tömegszervezetek statuális változásait – belügyminisztériumi egyeztetés után – a szervezet országos közgyűlésének vagy konferenciájának kell ünnepélyesen elfogadnia. Ezért a Csemadok helyi szervezeteiben már 1986 decemberében lezajlottak a küldöttválasztó taggyűlések. Ezek során derült ki, hogy milyen szándék vezérelte valójában a hivatalos hatalmat, midőn úgy döntött, hogy visszaveszi a Csemadokot a Nemzeti Frontba. Több járásban kísérletet tett a párt, hogy a helyi szervezetek élére a tagság által javasolt személy helyett párttagot állíttasson, hogy így gyakoroljon közvetlen ellenőrzést a szervezet működése felett. Ezt azonban csupán az érsekújvári járásban valósította meg maradéktalanul. A járás 37 Csemadok helyi szervezete közül – amelyek az országban működő 517 helyi szervezet legnépesebb és legaktívabb csoportjai közé tartoznak – 36 helyi szervezetben meg kellett semmisíteni a korábbi választást. Ján Mesároš (olv.: Mészáros) járási párttitkár utasítására új taggyűlést kellett összehívni, és a tagok kötelesek voltak új, párttag elnököt választani. Érdemes megjegyezni, hogy a Csemadok belső autonómiáját ennyire még soha nem sértették meg és eddig még egyszer sem próbálták ilyen durván megalázni a Csemadok tagságát. A Csemadok érsekújvári járási konferenciáján Mesároš ugyanezt a követelményt támasztotta, amelynek ismét érvényt szerzett. A párkányi helyi szervezet képviselői emiatt a járási bizottság tagjainak és az országos konferencia küldötteinek választásakor tartózkodtak a szavazástól, de ez mitsem változtatott a helyzeten. Csizmadia Bélát, a Csemadok érsekújvári járási bizottságának addigi elnökét, a járási pártbizottság titkárának utasítására szintén el kellett távolítani funkciójából, amelyet pedig közmegelégedésre töltött be.

Amíg parancsuralmi téren nagy határozottságot mutat a hatalom, addig másutt, például a Csemadoknak a politikai struktúrába való visszacsatolásában bizonytalan. Igaz, hogy a szervezet 1987. január 1-től ismét visszakerült a Csehszlovák Nemzeti Front tagszervezeteinek sorába, de valójában még ma is tisztázatlan a Csemadok és a Nemzeti Front viszonya. A belügyminisztérium még nem adta beleegyezését a beterjesztett új szervezeti szabályzatjavaslatába. Ennek egyik oka, hogy a javaslat kimondja: a magyar kisebbség része a magyar nemzetnek. Igaz, hogy az ukrán kisebbségnek a Csemadokhoz hasonló szervezete érvényes szabályzatában le van írva: a Csehszlovákiában élő ukrán kisebbség részét képezi az ukrán nemzetnek, a magyar kisebbség esetében ezt soha nem ismerte el a Csehszlovák hatalom, még a polgári demokrácia idején sem. Továbbá tisztázatlan kérdés, hogy a Csemadokot a Nemzeti Front szervezeteinek melyik csoportjába sorolják. A besorolástól függ ugyanis a szervezet társadalmi és – kedvezőbb körülmények között – a politikai súlya is, de az állami támogatás mértéke és az alkalmazottak fizetése is.

A Csehszlovák Nemzeti Fronton belül öt csoportba sorolják a szervezeteket, amely nem törvényesített hierarchia, csupán a kommunista párt által diktált manipulatív felosztás, ugyanis a politikai tömörülésnek nincs statútuma, csak “fő működési alapelvei”. Az 1. csoportba a politikai pártok tartoznak, azaz a kommunista párt és a további négy parányi párt, amely alapszabályzatilag is elismeri a kommunista párt vezető szerepét. A 2. csoportba osztották az országos tömegszervezeteket: az egységes szakszervezetet, ifjúsági szervezetet, nőszövetségét stb., a 3. csoportba a társadalmilag fontosnak tekintett szervezeteket: a vöröskeresztet, a tűzoltók szervezetét, a testnevelési szövetséget, stb. A 4. csoportba tartozik az írószövetség, képzőművészek szövetsége stb. Az első három csoporttal szemben a negyedikbe tartozó szervezetek tagsága már nem önkéntes alapon toborzódik, hanem a hatalom által meghatározott elvek alapján történik. Az 5. csoportba a regionális és termelői egyesületek tartoznak: a bélyeggyűjtők, kertészek, kisállattenyésztők stb. A Csemadok a kizárásig a 2. csoportba tartozó tömegszervezetek közé volt beosztva, most a 4. csoportba akarják sorolni, amellyel a szervezet vezetése érthetően – nem akar egyetérteni, de várható, hogy ez a besorolási szándék elégedetlenséget fog kiváltani a tagság soraiban is. A 4. csoportba való beosztás következtében ugyanis a Csemadok képviselője nem kapna helyet a Nemzeti Front elnökségében és a képviselőválasztások alkalmával sem javasolhatna jelölteket a Nemzeti Front egységes jelölőlistájára. Továbbá ebben a csoportban csökkenne a szervezetnek nyújtott pénzbeli állami támogatás, ami gyakorlatilag lehetetlenné tenné a szervezet országos működését és csökkenne az alkalmazottak fizetése is. Továbbá az a veszély is fenyegetné a Csemadokot ezzel a besorolással, hogy gátolnák a szervezetnek az önkéntes tagfelvételi lehetőségét.

Az elégedetlenség jelei már most is mutatkoznak a tagok körében, hiszen a Csemadok járási konferenciáin zömmel a magyar kisebbség érdekeinek a védelmét sürgető felszólalások hangzottak el, főleg a magyar iskolák és óvodák elsorvasztása, valamint a magyar nyelv használatának elnyomása miatt.

A felsorolt körülmények ismeretében a legfelsőbb politikai vezetés botránytól félve – legszívesebben végleg elhalasztaná a Csemadok soronkövetkező XIV. országos közgyűlését. Az eredetileg március 21-22-re tervezett közgyűlés időpontját egyszer már megváltoztatták. A legújabb időpont április 11-12, de ez is bizonytalan, mert a megoldatlan problémák egyelőre nyíltak és egy részük – főleg az érdekvédelem kérdése – a jelenlegi politikai helyzetben megoldhatatlan.

A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága

A kiadmány hiteléül: Duray Miklós