Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
(Könyv: Kettős elnyomásban)
33. dokumentum – 1987. június 14.
A Csemadok jogi helyzete.
A Csemadok XIV. Országos Közgyűlését elsősorban azért hívták össze, mert a szervezetet 1987. január elsejével visszavették a Szlovák Nemzeti Front tagszervezetei közé. Emiatt új alapszabályzatot kellett kidolgozni és ennek elfogadására csak az országos közgyűlés jogosult.
A Csemadok központi vezetősége 1986 őszén döntötte el, hogy az új alapszabályzatot – amelyet a belügyminisztériummal kell megtárgyalni és előzetesen jóváhagyatni – a csehszlovákiai ukrán kisebbség kulturális szervezete érvényes alapszabályzatának mintájára fogja megszövegezni. Az elhatározás okát érdemes részletesebben megvizsgálni.
A Szlovák Kormány 1971. június 25-én kelt 125. számú rendelete alapján a magyar és az ukrán kisebbség kulturális szövetsége a nemzeti front kötelékéből átkerült a Szlovák Kulturális Minisztérium irányítása alá. Ekkor mindkét szervezet új alapszabályzatot kapott, illetve fogadott el. A két szervezet statútuma között azonban lényeges különbségek voltak.
A politikai hatalom az akkori alapszabályzat révén a Csemadokot tanácsadói szereppel és a hivatalos politika megvalósításában segédszervi küldetéssel bízta meg. Abban határozta meg a szervezet feladatát, hogy tagjait és a magyar kisebbséget nevelje a dialektikus-materialista világnézetre, a kommunista eszmék helyességéről való meggyőződésre, szocialista hazafiságra és proletár internacionalizmusra, valamint harcoljon a nacionalizmus és a burzsoá ideológia bármiféle megnyilvánulása ellen. Ilyen szellemben szervezze a kulturális-műkedvelő rendezvényeket, amelyek fő részét alkotják tevékenységének.
Ezzel szemben az ukrán kulturális szövetség alapszabályzata a bevezetőben tényként kezeli az ukrán kisebbség társadalmi alanyiságát. A szervezet céljai és feladatai között ugyan szerepel a csehszlovák szocialista hazafiságra való nevelés, de annak a függvényében, hogy a csehszlovákiai ukrán kisebbség a Szovjetunióban élő ukrán anyanemzet részét alkotja. Az alapszabályzat a szervezet feladatául szabja, hogy tevékenységében különös figyelmet fordítson az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság sikereinek és ezek népszerűsítésének. Az alapszabályzat továbbá feljogosítja a szervezetet, hogy közreműködjék az ukrán iskolaügy fejlesztésében; tevékenységét a párt és az államigazgatás szerveivel együttműködve fejtse ki. Tehát nem tanácsadóként, illetve „segédrendőri” minőségben mint a Csemadok, hanem partnerként.
Szembeötlő a két szervezet ilyen lényegbevágó megkülönböztetése. Ez azonban nem csak amiatt következett be, hogy az ukrán nemzeti kisebbség anyanemzete a Szovjetunió népeinek egyike.1971-ben a nemzeti kisebbségek kulturális szövetségeinek a Szlovák Kormány által elrendelt politikai státuszváltása ugyanis nem volt országos és általános tendencia.
Csehországban nem sújtotta ilyen határozat a lengyel kisebbség kulturális szervezetét, holott az is – a Csemadokhoz hasonlóan – az 1968-as reformpolitika támogatója volt. És – amint azt az előbb illusztráltuk – Szlovákiában is különböző mércével mértek. Az ukránok kulturális szövetségét az új helyzet nem sújtotta, csak a hatalomhoz való csatlakozását változtatta meg. Ezért elég nyilvánvaló, hogy az átszervezés a Csemadok ellen irányult. És ennek nem csupán az volt az oka, hogy 1968-óan a szervezet az egész magyar kisebbség szószólójává vált. A Csemadok lefokozásában ismét érvényesült a II. világháború végén, pártállásra való tekintet nélkül elfogadott, és 1945-49 között mindenképpen érvényesített nemzeti-politikai doktrína, miszerint az országban élő nem szláv népek az ország ellenségei.
Ennek az ismert ténynek az ellenére a Csemadok Központi Bizottságának Elnöksége 1986 végén úgy remélte, hogy a nemzeti fronton belül megkaphatja legalább azt a jogkört, ami megillette az ukránokat a politikailag alacsonyabbrendű helyzetben, azaz a kulturális minisztérium irányítása alatt. Ebben a reményben dolgozta ki az elnökség az alapszabályzat első változatát.
Ez a tervezet abban határozta meg a szervezet küldetését, hogy növelni kívánja a magyar kisebbségnek az állam politikai életében való kvalifikált képviseletét és fejleszteni az anyanyelvi kultúrát és az iskolaügyet. A szervezet egyik célja – az uralkodó ideológiával összhangban – a proletár internacionalizmusra val8 nevelés, de annak a ténynek a függvényében, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség a magyar nép részét alkotja. Továbbá a szervezet együttműködik az állami szervekkel a magyar iskolai oktatás fejlesztésében; a nemzeti fronton belül pedig képviseli és védelmezi saját érdekeit, valamint a nemzeti front szerveivel együttműdödve javaslatokat terjeszt be a párt- és az állami szerveknek.
A tervezetben tehát lényegileg minden benne volt, ami az ukrán kisebbség szervezetét már korábban is megillette. Kivételt csupán az anyaországhoz – Magyarországhoz – fűződő kapcsolata jelentette. A Csemadok országos vezetősége nem mert odáig elmenni, hogy az eddigi legmarkánsabb kérdést, a magyarországi szellemi élet behozatalát, legalizálni próbálja. Azaz lemondott a „magyarországi sikerek” propagálásáról. A kulturális minisztérium ugyanis már az 1970-es évek második felétől szabályozni igyekezett a magyar szellemi importot, 1981-től pedig szigorúan tiltotta magyarországi vendégelőadók fellépését a Csemadok-rendezvényeken. Hivatalosan ugyanis csak azok a magyarországi előadók szerepelhettek, akik mehívását több mint egy ével előtte a minisztérium a hivatalos kulturális egyezménykereten belül engedélyezte.
A Csemadok alapszabályzat-tervezetét a belügyminisztérium és a pártszervek első olvasásra visszadobták azzal az utasítással, hogy az új alapszabályzat lényege nem térhet el a korábbitól.
A Csemadok tagsága 1987 márciusában szerzett tudomást erről. Ezért több helyen jogosan és bölcsen követelték, hogy a központi bizottság elnöksége bocsássa nyilvános vitára a tervezetet.
Az országos közgyűlés összehívásának időpontja attól függött, hogy elkészül-e az új tervezet. Amint tudjuk, elkészült és csaknem szószerint azt tartalmazta amit az 1972-ben érvénybe lépett alapszabályzat. Tehát a szervezet nem fejthet ki semmilyen érdekvédelmi tevékenységet (még saját szervezeti érdekeit sem védheti); nem tűzhet ki olyan célokat amelyek a magyar kisebbség politikai életét pozitívan befolyásolhatják; nem veheti fel programjába a magyar iskolák fejlesztésének szorgalmazását; továbbra sem lehet partnere más szervezeteknek (ez összefügg a nemzeti frontban elfoglalandó korlátozott státuszával); nem deklarálhatja, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség részét képezi a magyar nemzetnek és nem vállalhatja magára azt a szerepkört, hogy javaslatokat terjesszen a párt- és állami szervek elé. Ennek az utóbbi lehetőségnek a megvonása azonban formális, hiszen az ország alkotmánya erre minden csehszlovák állampolgárt feljogosít, így a Csemadok tagjait is, még ha az alapszabályzat nem is hirdeti meg ezt a jogot.
A Csemadok vezetősége nyilván azt az utasítást kapta a politikai hatalomtól, hogy ezt a kizsigerelt tervezetet kell változtatás nélkül elfogadtatnia a közgyűléssel. A körülmények ugyanis erre utalnak.
A közgyűlés résztvevőinek egy része április 11-én reggel láthatta először egy rövid időre az alapszabályzat-tervezetet. Akkor hívták össze a kommunista küldöttek pártértekezletét. A pártcsoport ülése után azonban vissza kellett szolgáltatniuk a szöveget. A többi résztvevő csak másnap reggel nyolc óra után olvashatta először a tervezetet és alig két órája állt rendelkezésére, hogy megértse, elemezze és javaslatokat terjesszen a javasló bizottság elé.
A manipulatív körülmények ellenére sok javaslatot nyújtottak be a küldöttek. De mivel előre el volt döntve, hogy a szövegen nem lehet változtatni, a javasló bizottság nem is ülésezett. Ezzel megsértette az ülés munkarendi szabályát. Mégis, a résztvevők nyomására, el kellett fogadni néhány módosító javaslatot. Ezek közül kettő tekinthető elvi jellegűnek. A tervezet III. cikkelyének 4, bekezdése leszögezte, hogy a csehszlovákiai magyarság kultúrájának fejlődése a Csehszlovákiában élő nemzetek és nemzetiségek kultúrájának részeként megy végbe. A küldöttek ezt olyan értelemben változtatták meg, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség kultúrájának fejlődése az egyetemes magyar kultúra részeként megy végbe. A tervezet VII. cikkelye 15. bekezdésének b) pontja alatti megfogalmazásból pedig kihúzták azt az elvi részt, hogy a Csemadok alapszervezetei tagjaikat a csehszlovák államiságra fogják nevelni. A többi elvi jellegű módosító javaslatról hallgatott a javasló bizottság. Pedig ezek – a szervezet működése és a magyar kisebbség jelene szempontjából, – fontosabbak voltak az említetteknél. A magyar kisebbség érdekvédelmére, az óvodák és az iskolák sorsára, a Csemadoknak az állami szervekhez és más tömegszervezetekhez fűződő kapcsolatának a tisztázására vonatkoztak.
A küldöttek végül megbízták a központi bizottság új elnökségét, .hogy a módosításokkal együtt nyelvileg, stilisztikailag javítsa ki az alapszabályzatot. Ez azonban jogtalan felhatalmazás volt, mert a procedurális szempontból még érvényes korábbi alapszabályzat VIII. cikkelye,1. bekezdésének a) pontja értelmében minden változtatásra kizárólag a közgyűlés jogosult. Nyilván ezért szerepel a közgyűlés határozatában csak annyi, hogy a közgyűlés jóváhagyta a Csemadok alapszabályzatát.
A Csemadoknak azonban egyelőre nincs érvényes alapszabályzata, mert a belügyminisztérium még nem hagyta jóvá a közgyűlésen elfogadott szöveget. Persze korábban sem volt ez másként. A belügyi hatóság többnyire évekig nem nyilatkozott arról, hogy egyetért-e a Csemadok által beterjesztett alapszabályzattal. Például a 1966 decemberi módosítást csak 1968 októberében hitelesítette. Ennek a taktikának elsősorban az a lényege, hogy megfoghatatlanná teszi a jogi körülményeket. E totalitárius hatalom számára ugyanis az lenne a legelfogadhatóbb, ha nem lennének számára kényelmetlen elemek a társadalomban. Pechjére, ezek totális elnyomása ma már jogilag kodifikálhatatlan, ezért a jogbizonytalanság eszközéhez nyúl. Erre máris akad példa. Ez évben, május 9-én és 10-én rendezték Gímesen a Csemadok művelődési klubjainak nyitrai járási találkozóját. A járási pártbizottságról figyelmeztették a Csemadok járási bizottságát, hogy ne engedélyezze magyarországi előadók fellépését a rendezvényen. Az utasítás megtagadása esetében pártbüntetést helyeztek kilátásba.
Íme ez a helyzet pillanatnyilag a Csemadok jogállásában. Ennek kapcsán azonban figyelmeztetnünk kell a szervezet tagságát: az országos konferencia legfontosabb napirendi pontja – az alapszabályzat megvitatása valamint elfogadása – nem zajlott le reguláris keretek között. Ezután nem az alaptalan bizalmatlanság megnyilvánulása lenne, ha a tagság számon kérné a szervezet központi bizottságáriak elnökségétől, hogy milyen szöveget nyújtott be a belügyminisztériumba. Ha ugyanis kiderül, hogy mást fogadott el a közgyűlés és mást a belügyminisztérium, akkor ismét össze kell hívni az országos konferenciát.
A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága
A kiadmány hiteléül: Duray Miklós