A vajdasági magyar értelmiségiek üldözésének ügyében

(Könyv: Kettős elnyomásban)
47. dokumentum – 1988. február 11.

A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága
Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság Nagykövetségének, Mostecká 15, Prága 1 Malá Strana
A vajdasági magyar értelmiségiek üldözésének ügyében

Tisztelt Nagykövet Úr!

Aggodalommal töltött el bennünket a hír, hogy 1988. február 11-én a szabadkai bíróság elé állították Viczei Károly zentai lakost, magyar írót akit a Jugoszláviában élő népek együttélését romboló izgatással vádolnak, mert – a vádirat szerint – azt állította, hogy a vajdasági magyaroknak hátrányos nemzetiségi megkülönböztetésben van részük.

Viczeit már egyszer – 1976-ban – ellenséges propaganda vádjával elítélték két évre, mert magyar kísérleti színpadot szervezett lakóhelyén. Az előzmények alapján attól tartunk, hogy ez az újabb politikai vád hasonlóan abszurd, mint a korábbi. Hiszen a művészi alkotói szabadságot ilyen erőszakos’ módon korlátozni szintúgy jogtalan mint amennyire lehetetlen a nemzeti kisebbség nyilvánvaló problémáit politikai per keretében megoldani illetve ezzel eltussolni.

Nem érezzük magunkat elhivatva ellenkezni a vád állításával azonban más tényekből is arra következtethetünk, hogy a Viczei elleni perrel a jugoszláviai magyarságot akarják megfélemlíteni. Ez év januárjában ugyanis Rövid Magdolna zentai szociológust csupán ezért bocsátották el állásából, mert hivatásának és munkahelyi beosztásának eleget téve felmérést készített a szegénység nemzetiségi előfordulásáról. Továbbá Devics Rozáliát a zentai művelődési-oktatási központ igazgatóját és munkatársait ezért bocsájtották el állásukból, mert állítólag nem voltak eléggé éberek és olyan magyarországi kultúrcsoport fellépését engedélyezték amely – úgymond – ellentétes volt a Jugoszlávia nemzetközi kapcsolatait rögzítő megállapodásokkal és műsora nemkívánatos nemzetiségi érzelmeket váltott volna ki.

Biztosak vagyunk abban, hogy ezek a hatalmi intézkedések Jugoszláviában egy lépéssel sem viszik közelebb az ország lakosait a demokráciához és a nemzetek békés együttéléséhez. Inkább a fordítottját érhetik el vele, amely mindannyiunk kárát jelenti, tekintet nélkül a nemzetiségre.

A magyar kisebbség problémáit – hasonlóan más kisebbségekéhez Jugoszláviában is csak a párbeszéd és a törvényes kisebbségvédelmi intézkedések oldhatják meg. Reméljük, hogy erre rádöbbennek az ezért felelős illetékes jugoszláviai szervek is és még időben leállítják a Viczei Károly ellen indított pert és azonnal szabadlábra helyezik őt. Egyúttal leállítják a többi magyar értelmiségi ellen indított megfélemlítési és megtorló akciót és visszahelyezik őket állásukba.

A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága

A kiadmány hiteléül: Duray Miklós

Az 1988/4-es számú dokumentum függeléke

Duray Miklós levele Jugoszlávia prágai nagykövetének

Jugoszlávia Szocialista
Szövetségi Köztársaság
Nagykövetségének Mostecká 15
Prága 1 Malá Strana

Pozsony, 1988. február 11.

Tisztelt Nagykövet Úr!

Ma, 1988. február 11-én az Ön hazájában bíróság elé állították Viczei Károly 44 éves Zentán élő magyar írót. A szabadkai bíróság előtt a jugoszláviai népek együttélését romboló izgatás vádjával kell szembenéznie. Nem ismerem a jugoszláv büntetőtörvényt, tehát nem tudom, hogy ez Önöknél mennyire súlyos vád. Ettől függetlenül azonban súlyosnak tekinthető az erkölcsi következménye. Ez az európai értékítéletünkből következik, ezért ilyen váddal illetni csak azt szabad, aki valóban összeférhetetlenséget szít.

A vádat a bíróság arra alapozza, hogy Viczei állítása szerint a vajdasági magyaroknak hátrányos nemzetiségi megkülönböztetésben van részük. Nem ismeretes számomra, hogy Viczei minek alapján állította ezt, azt azonban tudom, hogy az Ön hazájában sem rendelkeznek a törvények konkrétan a nemzeti kisebbségek védelméről, noha Jugoszláviában a nemzetiségek egyenjogúsága a legjobban biztosított az európai egypártrendszerű országok között. Ha azonban egy ország törvényeinek rendszere nem nyújt kézzelfogható védelmet a nemzeti kisebbségeknek az asszimiláció ellen, nem biztosítja számukra jogilag és gyakorlatilag a nemzetiségi önigazgatást, nem vet gátat a kisebbséggel szemben érvényesülő többségi elvnek és nem védi intézményesen őket a többségi nemzet társadalmi nyomásával szemben, akkor a nemzeti kisebbségek egyértelműen hátrányos helyzetbe jutnak a többségi nemzettel szemben. Így nem szükséges diszkrimináló intézkedéseket hozni és mégis hátrányos megkülönböztetés áldozatává válnak a kisebbségek.

Tehát pusztán ebből kiindulva Viczei Károlynak igaza volt amikor a magyar kisebbség hátrányos megkülönböztetéséről beszélt. Ezért az ellene felhozott izgatás vádja alaptalan, mert aki igazat állít azt egy jogállamban nem szokás bíróság elé állítani. Vagy ha meg is vádolják, nem ítélhető el, ellenkező esetben törvénytelenséget és jogtalanságot követnének el a hatóságok.

Ennek alapján nem pusztán azt kérem Öntől, hogy tolmácsolja a szabadkai bíróságnak az ügy tárgyilagos megítélésének a kérelmét, hanem a vád elejtését is és Viczei szabadon bocsájtását. Ha Viczei Károlyt – akit sorstársamnak tekintek – felmenti a bíróság, Jugoszlávia jóhírét fogja öregbíteni és segíteni fogja a közép-európai népek demokratikus közösségének kialakulását.

dr. Duray Miklós