A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának állásfoglalása az 1988. március 25-én Pozsonyban tüntető katolikusok ellen alkalmazott rendőri erőszakkal kapcsolatban

(Könyv: Kettős elnyomásban)
49. dokumentum – 1988. március 30.

Jogvédő Bizottságunk már többször elítélte a nemzeti sajátosságok, a politikai nézetek, a vallási meggyőződés és a lelkiismereti szabadság elnyomását. A második világháború kitörése óta (1939-től) Csehszlovákiában, illetve Szlovákiában folyamatosan elnyomó politikai rendszerek uralkodnak. Alapelvük a nemzeti, ideológiai és a hatalmi kizárólagosság. Ez az egyetemes európai demokrácia örökölt hagyományainak a felszámolását jelenti. A vallásszabadság – amelyet a csehszlovák alkotmány ugyan elismer, de a politikai gyakorlat megszeg – az egyéb szabadságjogokkal együtt vitathatatlan és oszthatatlan részét alkotja a demokráciának. Ezért teljességgel egyetértünk mindenkivel, keresztény és nem keresztény hívővel, aki ennek eléréséért küzd. Mind a politikai hatalomnak, mind az állam polgárainak tudatosítaniuk kell, hogy e szabadságjog nélkül a demokráciáról való beszéd csak üres frázis, mint ahogy a vallásgyakorlás szabadsága sem hozza meg automatikusan a demokráciát.

Csehszlovákiában az állami szervek beavatkozása az egyházak belügyeibe mára példátlan és megalázó méreteket öltött. Ezért az egyházak méltóságának és autonómiájának a visszaállítása valóban csak az állami beavatkozás megszüntetésével teremthető meg. Ez a folyamat és törekvés azonban csak az ökumenizmus terjedésével gyorsítható és hitelesíthető. Ennek ellenpólusa azonban az a követelmény, hogy az egyházak és a vallási mozgalmak se törekedjenek a civil politika irányítására, hanem töltsék be valódi küldetésüket melyet jelenleg megtagadnak tőlük. A humanista eszmék és a humanitárius cselekedetek elmélyítésével és gyakorlásával fejlesszék és gazdagítsák a társadalmat.

Csehszlovákiában minden egyház ki van szolgáltatva az uralkodó politikai hatalomnak és többé vagy kevésbé a hatalmi manipuláció tárgya. Nehéz eldönteni, hogy ez a helyzet melyik egyházat sújtja a leginkább, azonban a katolikus egyházra nehezedő állami nyomás a legszembetűnőbb. Főleg az üresen álló püspöki székek betöltésére tett vatikáni javaslatoknak a csehszlovák állam részéről történő elutasítása miatt. Ez ellen tiltakozásul – a hivatalos egyházi vezetők jóváhagyása nélkül – vonult Pozsony utcáira 1988. március 25-én sokszáz katolikus hívő: fiatalok és idősek. A politikai hatalom által a békés tüntetők ellen parancsolt rendőrség brutális fellépése semmilyen indokkal nem magyarázható. Meggyőződésünk, hogy a vízágyukat a tömegre irányító, a hatalmas gumibotokat működésbe hozó és a rendőrkutyákat emberekre uszító erőszakot – politikai meggyőződésre való tekintet nélkül mindenki elítéli, akiben még maradt parányi jóérzés.

A kivezényelt rohamrendőrök durva fellépésének elitélésén túl azonban kötelességünk szólni arról is, hogy a felvonultatott biztonsági erők soraiba aránytalanul sok magyar nemzetiségű illetve magyar származású rendőrt osztottak be. Akiket – az oszd meg és uralkodj elve szerint – megfelelően felhecceltek a “szlovák klerikális nacionalista, hlinkás és tiszoista katolikusok” ellen. Lehet, hogy nem minden tüntetőt fűtött csak vallásos érzület, de tudjuk, hogy a résztvevők között sok jámbor és őszinte hivő imádkozott. Szlovákok és köztük magyarok is. A hatalomnak ezt a módszerét még külön is el kell ítélnünk, mert veszélyes és végzetes síkra terelheti az amúgy is kiegyensúlyozatlan szlovák-magyar’ viszonyt. Reméljük azonban, hogy az agyszintén hívők nem esnek a nemzeti gyűlölködésnek a hatalom által felállított csapdájába.

Számítani kell azzal, hogy a hatalom a jövőben is alkalmaz hasonló módszereket, amelyekkel most is, csakúgy mint a korábban hozott erőszakos intézkedésekkel bizonyította: célja a hatalmi kizárólagosság, bármi áron. Ezért egyértelműen hangsúlyozzuk ismét: szolidárisak vagyunk mindenkivel, aki fellép bármely kizárólagosság és bármely elnyomás ellen.

A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága

A kiadmány hiteléül: Duray Miklós

Megküldve: a tüntetés szervezőinek
a Charta ’77 szóvivőjének
a szlovák Belügyminisztériumnak