A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága tiltakozik a Bős-Nagymaros-i Vízlépcsőrendszer felépítése ellen

(Könyv: Kettős elnyomásban)
58. dokumentum – 1988. szeptember 12.

Felszólítjuk a közép-európai térség szellemi és ökológiai állapotáért felelősséget érző demokratikus gondolkodású embereket, hogy állampolgárságra való tekintet nélkül, személyesen is tegyenek meg minden tőlük telhetőt az építkezések leállításáért.

A tervek hibás politikai döntésen alapulnak, ökológiai hatásuk kiszámíthatatlan, gazdaságosságuk bizonyíthatatlan. A kormányok tények elhallgatásával és hamis érvekkel próbálják a lakossággal elfogadtatni az elfogadhatatlant – az építkezést.

A magyar közvéleményt nem tájékoztatják arról, hogy az építkezések miként fognak hatni a csallóközi magyar falvak lakóinak életlehetőségeire. Ha olykor szót is ejtenek erről, akkor mindössze három faluról beszélnek, holott Bős-Nagymaros a Vág alsó szakaszán építendő duzzasztóművel együtt 58 magyarok lakta településen változtatná meg az életfeltételeket. Hogy miként, arról vannak tapasztalataink: a Vágkirályfánál épített duzzasztómű hatására 4,500 hektár föld vált terméketlenné, a környéken lévő házak fala bevizesedett.

Bohumil Hraballal értünk egyet, aki a napokban ezt nyilatkozta egy budapesti lapban: az ember “szabadságát ma már nem elsősorban egy háborús konfliktus veszélyezteti, hanem az az ökológiai katasztrófa amit maga idéz elő, ha a civilizáció eddigi irányzatát követi.” Nyilatkozata így folytatódik: “Azok mellett vagyok tiszta szívemből, akik ellenzik (a Bős-Nagymaros-i Vízlépcsőrendszer) felépítését. Ehhez nem kell, talán nem is szabad szakembernek lenni. Lehet valami szakmai részleteiben akár tökéletes is, ha ellenkezik mindazzal ami általános érvényű, és nem napi dolog: a természet egészével.”

Még mindig nincs késő megálljt parancsolni a rombolásnak! Ha csak szűk közgazdasági szempontból nézzük is: Bős-Nagymaros soha meg nem térülő beruházás, évről-évre csak ráfizetést fog termelni. Leállni vele még mindig jobb megoldás, mint hatalmas deficitjét utódainkra hagyni. De ezt az építkezést az utókor előtt is el kell könyvelnünk. A Tartozik és a Követel rovatokba nem elég csupán a homok, a sóder, a cement árát vagy a kilowattokat beírni.

Mert TARTOZIK a magyar, a csehszlovák és a osztrák kormány a jövő generációnak azzal, hogy nem semmisíti meg örökségüket – az ivóvizet, a termőföldet, a szép emberi tájat! Ezért mi KÖVETELJÜK ezek megóvását!

TARTOZIK mindhárom kormány nekünk és a jövőnek is azzal, hogy nem engedi a Dunát, a közép-európai népek egymásrautaltságának szimbólumát a népek egymás ellen való kijátszhatóságának mementójává silányítani! Ezért KÖVETELJÜK, hogy ne népeket és nemzeteket egymástól elválasztó betonszarkofágokat építsenek, hanem hidakat. Hidakat térben, és hidakat időben.

KÖVETELJÜK, hogy a Bős-Nagymaros-i Vízlépcsőrendszer elleni nemzetközi tiltakozásból mindhárom országban vonják le a tanulságokat:

  • vessenek véget a természetrombolásnak!
  • vessenek véget a nemzetek akaratát semmibe vévő politizálás gyakorlatának!
  • vessenek véget a nacionalizmusok szításának!
  • vessenek véget annak a politikának, amely más országok demokráciahiányából anyagi előnyt akar kisajtolni!

A magyar kormány a jövőnek tartozik felelőséggel, hogy mindent megtett-e az ország határian kívül élő kisebbségek megtartásáért. A napokban vezető magyar politikusoktól hallottuk a beismerést: elkéstek az erdélyi magyarság panaszainak meghallásában. Hogy évek múltán ne kelljen újra ezt elmondaniuk, azért mi a csehszlovákiai magyarok a magyar Parlament előtt kijelentjük:

A Bős-Nagymaros-i Vízlépcsőrendszer által előidézendő ökológiai változások a csallóközi magyarság megmaradásának esélyeit rontják. A magyar kormány nem kérte ki, sőt eddig meg sem hallgatta erről a véleményünket. Jövőnkről döntött – nélkülünk. Ha már megmaradásunkhoz oly kevéssel tud hozzájárulni – legalább felszámolásunkhoz ne nyújtson segítő kezet!

Mi csehszlovákiai magyarok tartozunk a Dunamenti falvainkban velünk együtt élő szlovákoknak azzal, hogy az ő lakóházaik és termelőföldjük védelmében is tiltakozunk az építkezések ellen! Hiszen mi őszintén valljuk Konrád György szavait: “A két nép marad. A jövő nemzedékre ráterheljük mai döntéseink súlyát. Közös felelősséggel a döntéshozók elkövethetnek most valami nagy ostobaságot, amely cselekedetnek az okosságról maguk sincsenek meggyőződve. Elkövethetik csak azért, mert nem tudták a kis érdekeket a nagy érdekektől, a becsületet a frázistól megkülönböztetni.”

De a felelősség a miénk is! Vízlépcsők helyett szavazz a Dunára! A Dunára “mely múlt, jelen, jövendő:’

A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága

A kiadmány hiteléül: Duray Miklós