A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának tiltakozása a kisebbség sorsával való manipuláció ellen

(Könyv: Kettős elnyomásban)
62. dokumentum – 1989. április 27.

A Magyar Televízió egyes csatornájának Panoráma című műsorában 1989. április 17-én negyedórás beszélgetést közölt Alexander Dubèekkel, a CSKP egykori első titkárával. A Sugár András riporterrel folytatott háromórás beszélgetés leközölt részlete főleg az 1968-as eseményekkel foglalkozott. A Dubček elmondta, hogy ma, húsz év távlatából, hogyan látja az akkor történteket.

Anélkül, hogy most Dubček nézetei mellett vagy ellenük nyilatkoznánk, szeretnénk felhívni a figyelmet néhány olyan tényre, amely ma már vitathatatlan. Tény, hogy az akkori (1968-as) demokratikus kísérlet Csehszlovákia népei döntő többségének helyeslésével találkozott. Annyi spontán híve a kommunista pártnak az országban még sohasem volt, mint akkor. A fellángoló szlovák nacionalizmus és magyarellenesség ellenére a magyar kisebbség is támogatta a sztálinista hatalmi struktúra reformját, mert szintén szabadon véleményt nyilváníthatott saját érdekeit illetően. Meg volt győződve arról, hogy a kialakuló demokratikus viszonyok között előbb-utóbb szükségszerűen háttérbe szorul a szlovák nacionalizmus és magyarellenes hisztéria. Egyébként a Dubèek vezette Központi Bizottság, ha nem is lelkesedett, de megértést tanúsított a magyarság jogos követelései iránt.

A Magyarországon kialakult demokratikus tájékoztatási viszonyok lehetővé teszik, hogy mindenki elmondhassa véleményét múltról, jelenről, jövőről. Ez senkit sem zavar, csak az olyan hatalmi struktúrákat, ahol még megmaradt egy szűk hatalmi réteg diktatúrája. Ennek ellenére, ha a cseh-. szlovák vezetés úgy érzi, hogy az ország érdekeit sérti a Magyar Televízióban elhangzott Dubček-interjú, akkor a nemzetközi diplomácia szabályai szerint, kulturált európaiassággal kifejezheti fenntartásait, mint ahogy azt a csehszlovák nagykövet meg is tette Nyers Rezsó államminiszternél.

A kulturált európaiassághoz azonban semmi köze sincs annak a töméntelen képtelenséget és valótlanságot összehordó sajtókampánynak, amely a pozsonyi PRAVDA és ÚJ SZÓ hasábjain folyik 1989. április 20-tól. A köztudottan felülről irányított és szervezett , spontán” nyilatkozatok a nemzetiségi kérdést állítják a konfliktus középpontjába. A csehszlovák politikai vezetés a kisebbségi magyarokkal mondatja el saját kifogásait a Panoráma műsorával szemben, úgy, mintha az a megszólalók véleménye lenne. Nekik kell az egész csehszlovákiai magyarság nevében ítélkezniük Dubček és a Magyar Televízió műsorpolitikája felett. Miért? És milyen jogon az egész kisebbség nevében? – Ez az eléggé el nem ítélhető, alattomos és etikátlan manipuláció mélyen sérti a csehszlovákiai magyarok önérzetét és fokozza bennük a hatalomnak való kiszolgáltatottság érzését. A leghatározottabban visszautasítjuk ezt a kisebbségre nehezedő újabb nyomást. Ismét olyan helyzet keletkezett, melyben a szlovákiai magyar nemzetiségnek semmilyen döntő befolyása sincs a körülötte történő eseményekre, mégis végül őt nevezik ki bűnössé, mint ahogy a történelem folyamán ez már előfordult. Ha megvizsgáljuk a jelen történéseit, objektíven megállapítható, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbségnek nem volt és nincs döntő befolyása a Magyar Televízió műsorpolitikájára. Nincs befolyása A Dubček nézeteire sem. És végképpen nem tud hatni a csehszlovák vezető réteg politikai döntéseire. Ezek után miért kell mégis a kisebbség képviselőinek saját állásfoglalásukként hangoztatniuk egy szűk politikai vezetés véleményét? Ez a politikai manipulációnak a legvisszataszítóbb jelensége. Bármennyire hihetetlen azonban, még ezt is lehet fokozni. A nyilatkozók szájába olyan mondatokat adnak, amelyek burkolt vagy kevésbé burkolt formában azt sugallják, hogy a Dubček-interjúnak kihatása lesz a Duna mindkét oldalán élő magyarok életére. Ez nyílt fenyegetés a hatalom részéről, amely, tudjuk, Magyarországnak szól, de a fenyegetés eszköze a csehszlovákiai magyar kisebbség sorsa. Ha nevén akarjuk nevezni, akkor ez Magyarország megzsarolása a több mint félmilliós magyar kisebbség sorsának rosszabbra fordításával. Olyan mindegy tehát, hogy Csehszlovákia aláírta a Helsinki Zárónyilatkozatot, a bécsi konferencián elfogadott kisebbség- és emberi jogi dokumentumokat, ebben az országban úgysem tartják be őket.

A hatalom által terjesztett suttogó propaganda még tovább megy a fenyegetésekben. A magyar sajtó Csehszlovákiába való behozatalának leállításával, a nemzetiségi jogok és oktatási viszonyok kilátásba helyezett javításának befagyasztásával fenyegetőzik. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a csehszlovákiai magyarság fenyegetve érzi természetes jogait. Jogát az anyanyelvhez, a saját kultúrához, a szomszédos országban élő anyanemzetével fenntartható kapcsolathoz. Ha tehát valaki itt mérgezi a kapcsolatokat a két nép között, akkor az csakis a Pravda és az Új Szó mindent elferdítő nyilatkozatairól mondható el.

A nyilatkozók helyzete sem irigylésre méltó. Nevüket adták ugyanis egy igaztalan és szűk hatalmi érdekeket védő hisztériához.

Lehet, hogy már sokan megbánták tettüket. Lehet, hogy nem volt módjukban visszautasítani a “felkérést”, de az is lehet, hogy a hatalommal értenek egyet. Ez az ő dolguk. Mindenesetre a nyilatkozó kisebbségi magyarok éppen olyan áldozatok, mint a többi nemzetiségi magyar. Annyiban nehezebb a helyzetük, hogy szembe kell nézniük saját lelkiismeretükkel, valamint környezetük jogos szemrehányásával, esetleg megvetésével.

A csehszlovákiai magyarság érzi és 1968 óta nagyon jól tudja, hogy a kisebbségi lét körülményeinek javítása csak demokratikus társadalmi viszonyok között következhet be igazán. Amíg a hatalom egy szűk vezető réteg kezében összpontosul, bármikor megvonhatják a legalapvetőbb jogokat is, anélkül hogy az érintettek felemelhetnék szavukat. Bizonyítja ezt a jelenlegi helyzet is, amikor konfliktus keletkezett a két ország között, amelynek kilátásba helyezett szenvedő alanya, megjegyzendő, hogy teljesen ártatlanul, a kisebbség lett Ezért határozottan tiltakozunk a csehszlovák vezetés azon politikája ellen, amely több mint félmillió ember sorsával önkényesen manipulál.

A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága