Az Együttélés Politikai Mozgalom politikai programja

(Az Együttélés választási programjának Duray Miklós által fogalmazott fejezete, 1990. május) Az Együttélés Politikai Mozgalom a nemzetközi egyezségokmányokban foglalt elvek szellemében küzd egy demokratikus többpártrendszer kialakításáért, az emberi jogok és a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítéséért.

Politikai programunkat az alábbi tézisekben foglalhatjuk össze:

•  demokrácia, politikai pluralizmus,

•  a népszuverenitás eszméje,

•  a demokratikus önkormányzat és Önigazgatás megteremtése,

•  az emberi jogok és a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítése a belpolitikában és a joggyakorlatban,

•  a jogállam megteremtése, amelyben az egyéni jogokat, valamint a kisebbség kollektív jogait törvények védik, és betartásuk fölött független bíróságok őrködnek,

•  a demokrácia alapját alkotó többségi elv mellett a nemzeti, vallási és etnikai kisebbségek jogainak védelme,

•  az egyenrangúság és egyenjogúság meghonosítása a politikában és az államjogban,

•  az egyenlő politikai esélyek mellett a nemzeti kisebbségek arányos és kollektív politikai képviselete,

• a különböző ideológiák, meggyőződések és nemzetiségek békés és türelmes együttélésének megteremtése,

• a türelmetlenségre, erőszakra és kizárólagosságra biztató eszmék elutasítása,

• küzdelem az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, valamint minden vallási és nemzeti hátrányos megkülönböztetés ellen,

• a bosszúállás, a megtorlás és a kollektív bűnösség mindenkori elutasítása.

 

A kisebbség érdekei

A nemzeti kisebbség kettős fogalom; mennyiségi és helyzeti. Ez azt jelenti, hogy a számarány szerinti kisebbségi állapot mellett létezik egy olyan politikai körülmény, amelyben pl. az elnyomottság, a hátrányos megkülönböztetés, a politikai képviselet hiánya, vagy a jogi körülmények miatt alakul ki a kisebbségi helyzet. E két halmaz együtt alkotja azt a kisebbségi létet, amelyben a Cseh és a Szlovák Szövetségi Köztársaság és Közép-Európa nemzeti kisebbségei élnek. Ez a kérdés végső soron csak egy demokratikus rendszerben oldható meg.

Ezért a nemzeti kisebbségek érdekeinek védelme is csak egy demokratikus többpártrendszerben képzelhető el, mely a társadalom sokrétűségét, pluralitását is tiszteletben tartja.

Önmagában a demokrácia (ha az csupán klasszikus értelemben érvényesül, és a többségi elv szerint igazodik) vagy a pluralizmus (ha az a politikai és az ideológiai pluralizmusra korlátozódik) nem nyit elegendő teret a nemzeti kisebbségek jogos érdekeinek érvényesíthetőségére.

Ezért hiú ábránd azt hinni, hogy ezek az elvek és rendszerek automatikusan megoldják a nemzeti kisebbségi kérdést, és kiszabadítják a kisebbségeket az őket gúzsba kötő kisebbségi helyzetből.

Emiatt a kisebbségi kérdés megoldásának fő kulcsa a többség hatalma mellett a számbeli kisebbségek törvény általi védelmében rejlik. Ez pedig csak megfelelő politikai képviselet, törvények, kötelező érvényű egyezmények útján lehetséges.

Nemzetközi vonatkozások

A második világháború végével a nemzeti kisebbségek ügye a győztes államok felfogása szerint az egyes államok belügyévé vált. Ezzel a helyzettel végződött az a rövid korszak, amelyben – az első világháborút követően – a nemzeti kisebbségek irányában folytatott állampoliíikát nemzetközi jogi normák, kisebbségvédelmi szerződések szabályozták. A második világháborút lezáró béketárgyalásokon még születtek nemzetközi megállapodások a nemzeti kisebbségek sorsáról, de ezek már nem az ő érdekeiket vették figyelembe, hanem az államok kizárólagos érdekeit A kizárólagosságra való törekvés azonban mégsem teljesedhetett be, mert a nemzeti kisebbségek anyanemzeteik révén többé-kevésbé az államok közötti kapcsolatok részévé váltak. Ez volt például az egyik oka annak, hogy 1948 őszén vissza kellett adni a magyar kisebbség állampolgári jogait Csehszlovákiában.

Az államtotalitarizmus monolitikus tömbjén az első rést az 1948 decemberében elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata ütötte, melynek azonban Kelet-Közép-Európában semmilyen foganata nem volt. Térségünkben ugyanis akkor alakult ki az emberi és politikai jogokat lábbal tipró újabb totalitarista rendszer. A nemzetközi egyezségokmány azonban csak az egyéni jogok tiszteletben tartásáról szólt, figyelmen kívül hagyva a kisebbségek kollektív érdekeit.

Ez utóbbi irányban csak 1975-ben történt áttörés az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia Helsinkiben elfogadott Záróokmányában. Ez a dokumentum a nemzeti kisebbségeket mint csoportokat az államok közötti kapcsolatok részévé teszi. Kimondja, hogy a kulturális és az oktatásügyi kapcsolatokban tekintettel kell lenni a kisebbségek jogos érdekeire. Ettől az időtől kezdve egyre többször kerül az államok közötti két- és többoldalú tárgyalások és nemzetközi konferenciák, valamint szakértői értekezletek napirendjére a nemzeti kisebbségek helyzete, az ellenük elkövetett jogsértések.

1990 januárjában az Emberi Jogok Nemzetközi Szövetségének (FIDH) Prágában megtartott ülésén új korszak kezdődött a kérdés nemzetközi megítélésében, mert itt fogalmazták meg nemzetközi szinten először a második világháború után a nemzeti kisebbségek kollektív művelődési és politikai jogainak körét, hangsúlyozva az oktatásügyi és kulturális kormányzásra való jogát.

Mozgalmunk célkitűzései között szerepel ennek a folyamatnak a támogatása. Szorgalmazni fogjuk, hogy a nemzetközi jogi elvek váljanak a csehszlovákiai joggyakorlat részévé.

Alkotó módon kívánunk részt venni a nemzetközi szervezetek ilyen irányú munkájában. Szorgalmazni fogjuk az Európai Kisebbségek Tanácsának megalakulását, mely egy további lépés lenne a nemzeti kisebbségek nemzetközi garanciája irányába.

Politikai képviselet

Mozgalmunk egyik rövid távú célkitűzése, hogy a nemzeti kisebbségeket felkészítse és megszervezze a képviselő- és helyhatósági választásokra, a megfelelő képviselet megteremtésére. Ennek érdekében választási koalíciók kötését fogjuk kezdeményezni, főleg azon politikai pártokkal és mozgalmakkal, amelyeknek hasonlóak a célkitűzései.

Hosszabb távon a nemzeti kisebbségek sajátos politikai képviseletének felállításáért fogunk küzdeni, hogy ne csupán szimbolikus vagy szűk pártérdeket szem előtt tartó képviselete legyen a kisebbségeknek a Szövetségi Gyűlésben, valamint a Cseh, illetve a Szlovák Nemzeti Tanácsban, hanem szakmailag felkészült és hiteles személyek töltsék be a testületekben ezeket a tisztségeket.

A nemzeti kisebbségek soraiból demokratikus úton megválasztott képviselők testülete kialakításának lehetőségét az alkotmánynak kell garantálnia oly módon, hogy az megfeleljen a nemzeti kisebbségek számarányának. Minden olyan kis létszámú nemzeti kisebbségi csoportnak, amelynek számaránya miatt nincs esélye megszerezni egy mandátumot, legalább egy-egy hely jusson a képviseleti testületekben.

A nemzeti kisebbségek így kialakított képviselete alkosson önálló parlamenti testületet (kamarát), amelynek legyen önálló döntési joga a kisebbségek kulturális identitásával kapcsolatos ügyekben — az iskolaügyben, kultúrában, valamint a lakóterületükkel és régiójukkal kapcsolatos területfejlesztési, környezetvédelmi és nagyberuházási ügyekben, továbbá a sajátos jogi és szociálpolitikai kérdésekben.

Ezzel kapcsolatban olyan parlamenti döntési rendszert kell kialakítani, amelyben a nemzeti kisebbségek képviselete az említett kérdésekben ne legyen leszavazható a többség által.

Mozgalmunknak nem célkitűzése az ellenzéki magatartás, de az sem, hogy mindenáron tagjává váljon egy kormánykoalíciónak, viszont szorgalmazni fogjuk, hogy a mindenkori kormány a nemzeti kisebbségek ügyének intézésére a kisebbségek mozgalmaival, ill. pártjaival együttműködve alakítson ki egy konzultatív, invesztígációs és döntési jogkörrel felruházott kormányzati szervet, valamint miniszteri és államtitkári (miniszterhelyettesi) funkciót. Ezek az államhatalmi szervek a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének ellenőrzése alatt álljanak.

Önkormányzat és önigazgatás

A mozgalom küzdeni fog egy általános helyi Önkormányzat kialakításáért, amely lehetővé teszi a községek, városok, illetve közigazgatási egységek lakosai önálló közigazgatási, gazdasági, művelődésügyi döntési jogának kialakítását nemzetiségre való tekintet nélkül.

Ennek érdekében szorgalmazni fogjuk a kis, szerves egységek, egy-egy vonzásterületet felölelő közigazgatási körzetek – járások kialakítását Támogatni fogjuk a helyi lakosság ilyen irányú törekvéseit.

Az így kialakított közigazgatási és önkormányzati rendszeren belül oly módon képzeljük el a nemzeti kisebbségek helyi képviseletének megteremtését, hogy a nemzeti kisebbségek súlyuknak megfelelően legyenek jelen a képviseleti testületekben, és ne legyenek leszavazhatok a kulturális identitásukkal kapcsolatos döntések meghozatalánál. Ez az elv vonatkozzék minden olyan nemzetiségre, mely helyi viszonylatban kisebbségben él. Tehát az ország többségi nemzeteinek tagjaira is, ha azok az adott helyen kisebbségben élnek.

Küzdeni fogunk egy sajátos kormányzati elv elfogadtatásáért és gyakorlati bevezetéséért, elsősorban a nemzeti kisebbségek kultúrájának és iskolaügyének szervezésében, valamint az információk terjesztésében.

Külkapcsolatok

Demokratikus államban – a diplomáciai kapcsolatok, követségi és konzuláris képviseletek, valamint a rendkívüli és hadiállapot kivételével – a külkapcsolatok teljes szabadságának kell uralkodnia. Az áliam polgárát az államhatalom sem belföldön, sem külföldre való utazásában nem korlátozhatja szabad mozgásában, ha a bíróság nem fosztotta meg állampolgári jogaínak gyakorlásától. Ugyanígy nem korlátozhatja szabad költözködési jogát külföldre, vagy onnani hazatérését.

Az emberi és polgári jogokat tartalmazó nemzetközi egyezségokmányokban ily módon megfogalmazott polgári szabadságjogoknak érvényesülniük kell a nemzeti kisebbségek sokrétű külkapcsolatának kialakításában is. Főleg a más állam területén élő anyanemzetével, valamint a más országok területén élő, vele azonos etnikumokkal kialakítandó sokoldalú kapcsolatok fejlesztésében. Az államok között megkötésre kerülő szerződéseknek e jog alkalmazását fölöttébb szavatolniuk kell, főleg a kulturális és oktatásügyi kapcsolatokban, a tudományos együttműködésben, az információk szabad áramoltatásának biztosításában és a családi kapcsolatok korlátozásmentes ápolásának biztosításával.

Mivel a nemzeti kisebbségek sokoldalú fejlődésének egyik objektív akadálya a tőkehiány, ezért az államnak biztosítania kell a kisebbségeket támogató nemzetközi szervezetek és alapítványok akadálytalan működését a nemzeti kisebbségek körében.

A nemzeti kisebbségeket az államok közötti kapcsolataik szervezésében ne akadályozza a kormányzat a tevékenységüket hátrányosan érintő pénzügyi előírásokkal és vízumkényszerrel.

A mozgalom együttélési programja

A különböző nemzetiségű, fajú, vallású emberek békés együttélésének alapja egymás kölcsönös tisztelete és türelmes elviselése, a kölcsönös megbocsátás, egymás jogainak tiszteletben tartása és főleg a kisebbség jogainak védelme. Ezek az elvek a gyakorlatban azonban hiányosan, akadozva érvényesülnek, illetve a kölcsönös bizalmatlanság, türelmetlenség és a jogsértések miatt nem érvényesülhetnek.

A különböző nemzetiségű emberek közötti súrlódások leginkább a kölcsönös félelmekből adódnak, amelyeknek elsősorban nemzeti hatalmi okai vannak. A közép-európai nemzeteknél ugyanis az állameszme és nemzeteszme között mind a mai napig ellentét uralkodik. Elsősorban azért, mert az állam fennhatósága alatt lévő terület kiterjedése messzemenően nem azonos a nemzetek által lakott területtel. Az együttélés lehetőségeit a szándéknyilatkozatban megfogalmazott erkölcsi normák nem teremtik meg kellőképpen. Ezért Közép-Európában más irányból is meg kell közelíteni ezt a kérdést Elsősorban a jog, a törvények, az egyezmények, a kapcsolatrendszerek, a politika, a közművelődés és a közoktatás oldaláról.

Az együttélés alapjait aligha lehet lerakni a kölcsönös bizalom nélkül. Ennek előfeltétele egymás kultúrájának, történelmének, nyelvének kölcsönös ismerete. Azokon a területeken, ahol különböző nemzetiségű lakosok élnek együtt, ennek kell lennie az együttélés alapnormájának. Tény, hogy ezt a feltételt elsősorban a kisebbségben élők teljesítik. A többségi nemzet tagjai közül ezt nagyon kevesen viszonozzák. Emiatt harapódzik el ezeken a területeken a nyelvi, de ezt követően a politikai türelmetlenség is. A nemzetiségileg vegyes, jól sikerült házasságok példaképei lehetnének az együttélésnek és a különböző kultúrák közötti kapcsolatok kialakulásának. Hasznos lenne felújítani a régebben alkalmazott cseregyerek intézményrendszert.

Társadalmi méretekben azonban ezek a kezdeményezések nem elégségesek, mert csupán alapköveit jelenthetik az együttélés normáinak. Ezért az egyenjogúság és egyenrangúság megteremtése nélkül nem lehetséges tényleges együttélés. Törvények, szerződések és egyezmények nélkül sem országos, sem helyi méretben nem biztosíthatók az együttélés feltételei.

Mindezek ellenére az együttélés valódi játéktere a lakóhely, a község, a városok és falvak közössége, ahol a lakosok saját, jól felfogott érdekükben, gazdasági prosperitásuk, a közösségek igazgathatósága és jó társadalmi közérzetük érdekében teremtik meg az együttélés feltételeit.