A közművelődés és a politika közös útja

(A CSEMADOK XVI. kongresszusán elhangzott beszéd, 1991. április 21., Galánta)

A Csemadok XVI. Országos Közgyűlése számadás. A Csemadok hőskora és kibontakozása, de mindaz, amit jó egy évvel ezelőtt a csehszlovákiai magyar társadalmi élet negyvenkét éves történelmeként lezártunk, a Csemadokon belül is lezárult.

A Csemadok az üdvünk és kárhozatunk volt, pusztítónk és megmentőnk.

Amikor a Csemadok létrejött – annak ellenére, hogy kulturális szervezetként alapították meg -, szinte semmi köze sem volt a kultúrához. Politikum volt. Azért hozták létre, hogy a csehszlovákiai magyarságot felsorakoztassák a kommunista párt mögé, és integrálják a szocialista közéletbe. Ettől azonban sokkal jelentősebb szervezetté vált a Csemadok, ami elsősorban a tagságának köszönhető. Azoknak, akik az ellenünk létrehozott szervezetet a mi szolgálatunkba állították. Ez a múlt áll mögöttünk, ezt a múltat értékelve kell felkészülnünk a jövőre.

A Csemadok eddigi négy évtizedes pályafutása során azt igyekezett teljesíteni, amit „felülről” ránk erőszakoltak, de csak azt tudta elvégezni, amit „alulról” akartak. A Csemadoknak nem volt szabad politizálnia, nem volt szabad érdekeket védenie, de a Csemadok mégis politizált és mégis érdekeket védett. Ezért sokszor meg is rótták, és volt, amikor a funkcionáriusainak zömét félre is állították.

A Csemadok a kommunista párt politikájának volt a szószólója a magyarság körében. Legalábbis így képzelték e1 azok, akik parancsot, illetve engedélyt adtak a megalakítására. Tény, hogy a Csemadoknak nem lehetett olyan alapszabályzata és programja, amellyel nem értett egyet a párt, és nem választhatott a tagság olyan tisztségviselőt, akivel nem értett egyet a párt. Ennek ellenére a Csemadok ellenzéki szervezet volt. Ellenzéki annyiban, hogy mást tett, mint amit elvártak tőle. A csehszlovákiai magyarságot a Csemadok által is, de egyébként is egészében ellenzékinek, sokan ellenségnek tekintették. A Csemadok nevében állandóan megjelent a kultúra kifejezés, de a Csemadok – legalábbis tagsága jóvoltából -, sohasem akart megszabadulni a magyar közösség érdekében vállalt társadalmi és politikai feladatoktól.

Jóleső érzéssel gondolok vissza a nyolcvanas évek közepére, az 1984-es év tavaszára, amikor a Csemadok-tagságon, pontosabban a csehszlovákiai magyarságon múlott, hogy a magyar iskolákat megmentettük a hivatalos hatalom által tervezett megszüntetéstől. A Csemadok tagsága és a Csemadok-tagság mögött álló tömegek adtak erőt mindazoknak, akik ki mertek állni a magyar iskoláink védelmében.

Mindez azt mutatja, hogy a Csemadokon belül több mint negyven éven keresztül összefért a népi tánc, az énekkari mozgalom, a műkedvelő színjátszás és a politika. Kettős szervezetként működött a Csemadok, de nem a programja szerint és nem a hivatalosan megszabott küldetése szerint.

Azóta, hogy megváltozott Csehszlovákiában a politikai helyzet, és kialakult a politikai pluralizmus, megváltozott a Csemadokra nehezedő társadalmi teher, és megváltoztak a Csemadokkal szemben támasztott elvárások.

Sokan emiatt azt gondolják, hogy ezen túl a Csemadok ne vegyen részt a politika alakításában, hanem csak közművelődési szervezetként működjön. De a jövőben sem válnak el a közügyek egymástól. Sehol a világon nem választható el teljesen a kulturális és a politikai közélet, mert átfedések mindig vannak az életben, mert senki sem lehet egyszerre két különböző személyiség. A napi életben mindig jelen van a szintézis. Ezért a Csemadok ezen túl is szintetikusan fog megnyilvánulni. Megítélésem szerint a Csemadokra, akár mostani formájában, akár egy változott formában, a társadalom szervezésének nagy feladata vár. Azok a politikai szervezetek, melyek az elmúlt év során megalakultak, csak a naprakész politikai életet tudják szervezni – ha tudják. A társadalom megszervezéséhez, a politikai háttér kialakításához, a politikai élet szereplői és a társadalom – azaz a nem politikai közélet szereplői – közötti kapcsolatok kialakításához a Csemadoknak a lehető legjobb adottságai vannak. Kényszerű kompromisszumokat kell kötnünk. El kell fogadnunk azt, hogy egy ember vagy egy társadalmi szervezet két funkciót is betölthet – egy időben lehet a politikai közélet és a polgári közélet szereplője. Nem értek egyet azzal a nézettel, ami az elmúlt egy évben eluralkodott, ami szerint teljesen le kell választani a politikai szervezeteket a Csemadokról. Azt mindannyian tudjuk, hogy a pártpolitika nem a Csemadok feladata, de ezen túl bízzuk rá mindenkire, minden szervezetre, hogy mit akar tenni, mennyi feladatot tud elvégezni.

A politikai pártok és a Csemadok, illetve a társadalmi szervezetek között természetszerű a szimbiózis. A társadalmi szervezetek vezetőinek és tagjainak ugyanis tudniuk kell, hogy csak akkor működhetnek, ha adottak a működésük politikai feltételei. Ugyanakkor a politikai pártok csak akkor végezhetik munkájukat eredményesen, ha van társadalmi hátterük. E természetes kapcsolat miatt tartom logikusnak azt, hogy tavaly, amikor az Együttélés Politikai Mozgalmat szerveztük, életszerű kapcsolatot alakítottunk ki a Csemadok és az Együttélés szervezői között. Az Együttélés politikai mozgalom ugyanis pontosan azokat a célokat vállalta programjában tavaly tavasszal, amelyeket a Csemadok tagsága negyven éven keresztül igyekezett a Csemadok révén elérni. Ezért a csehszlovákiai magyarsággal szemben tartom becstelennek, hogy ezt a két szervezetet éppen e természetes kapcsolat miatt érik mocskos vádak. Ne felejtsük: ez az egymásra utaltság akkor szűnik meg, ha megszűnnek a közös érdekek. Ezért ne egy laboratóriumi elképzelést próbáljunk ráerőszakolni a társadalomra, hanem a társadalom szükségszerűségeiből, elvárásaiból próbáljuk megteremteni a társadalom szervezésének feltételeit.

Arra akarok még röviden rámutatni a Csemadok és a politikai mozgalmiak kapcsolatában, hogy társadalmunk szervezésének nélkülözhetetlen része a helyi politika szervezése. A helyi politikában nem lehet szétválasztani egymástól a kisebbség politikai, társadalmi és kulturális szervezeteit. Az önkormányzatok és a lakosság közérzete a falvakban, községekben pontosan attól függ, hogy az ott létező szervezetek hogyan tudnak együttműködni. Lehet, hogy legfelsőbb szinten vannak ellentétek, de a társadalmi élet alapszintjén éppen azért van kevesebb ellentét, vagy nincs is ellentét, mert az emberek érzik az egymásra utaltságot. Azoknak tehát, akik felelősséget vállalnak az egész társadalomért, ebből kellene kiindulniuk.

A társadalom szervezése azonban nem kizárólag a helyi politikából áll. A helyi politikának van egy magasabb szintje, a belpolitika, és ennek van egy további pillére, a külpolitika. A politika e három pillérének szerves egysége teremti meg a független (autonóm) politizálás lehetőségeit. Ha feladjuk e három közül bármelyiket, elveszítjük (nem szerezzük meg) szuverenitásunkat. Amennyiben feladjuk, mondjuk a külpolitika vagy a helyi politika szervezését, vagy az önálló politizálást, akkor másokat fogunk kiszolgálni, mások elképzeléseihez kell majd alakítani a saját elképzeléseinket, és következésként talajt veszítünk, feladjuk önmagunkat. Ezért arra kívánok rámutatni, és arra kérem mindazokat, akik itt magyar politikával foglalkoznak, hogy főleg a belpolitikában és a külpolitikában ne egymás ellen tevékenykedjenek, mert ezzel nem az egyik párt a másikat fogja meggyengíteni, hanem a csehszlovákiai magyarságot fogja tönkretenni.

Talán a Csemadok játszhatna egy békítő szerepet a politikai mozgalmak között. Erre mindnyájunknak szüksége lenne. Jó lenne, ha a Csemadok talaján találnánk meg azt az egyetértést, melynek alapján a szuverén politizálásunkat tudnánk kialakítani, hogy ne egymás ellen és ne a közös cél ellen harcoljunk.

Ellenfeleink szét akarnak bennünket darabolni, ezt mindannyian tudjuk. Megosztásunk lehetőségeit keresik: politikai megosztásunkat, társadalmi megosztásunkat. Természetes, hogy ezt akarják, mert ezáltal gyengülünk. A szétdarabolásunkra irányuló szándékok ellen védekeznünk kell. Próbáljuk meg eltávolítani a sorainkba bevert ékeket. A Csemadok jövőbeni feladata, úgy érzem, az ékek eltávolításában nagyon fontos lehet. Ehhez kívánok mindenkinek hasznos alkotó munkát.