Régiók Európája

Regionalizmus, etnikumok, önkormányzatok és önrendelkezés
(Duray Miklós előadása az Együttélés polgármestereinek első szakmai konferenciáján, 1991. április 16., Pozsony.)

Földünkön a történelmi idők során a különböző államalakulatok keretében az önrendelkezésnek, illetve az önkormányzatoknak különböző formái alakultak ki. Az önkormányzat az önrendelkezési jog egyik megjelenési formája — ez az úgynevezett államon belüli önrendelkezés.

Az ókorban és a középkorban az önkormányzatiságnak csak kezdetleges csíráit ismerjük. Az ókori társadalmakban az államszervezés — a görög demokráciáktól eltekintve — totalitárius jellegű volt Ezek zárt társadalmak voltak. Az elszigetelődés célja az volt, hogy védje az államszervezetet a külső hatásokkal, idegen eszmékkel és befolyásokkal szemben. Tulajdonképpen csak különleges státusú „kapuk” és „hidak” léteztek ezekben az államokban, amelyekkel megpróbálták az ókori társadalmakat összekötni a külvilággal, azaz egymással. Később a társadalmak és államok átalakulási folyamatában ezek a kapuk és hidak lettek azok a támpontok, amelyekből a társadalmak modernizálása elindult Ezekből a sajátos státusú helyekből indultak ki a változások is, a kitekintés a határon túlra és a határok átlépésének, valamint a kapcsolatteremtésnek az igénye. Ez mozdította elő a civilizáció fejlődését és a kultúrák egymásra hatását.

A középkorban és a későbbi századokban az abszolutizmus állt szemben az önrendelkezési jog érvényesítésével, illetve az önkormányzati törekvésekkel. Ennek ellenére a hűbéri társadalmakban is kialakultak önállóbban szerveződő gócok. A középkorban ilyen lehetőséget teremtettek a szabad királyi városok, a szabadalmas városok, majd a mezővárosok. Ezen az alapon indult el a valódi önkormányzati szerveződés és a polgárosodás.

A valódi (tehát a demokratikusan választott) önkormányzatok együtt jelentkeztek az önrendelkezési jog érvényesítésének igényével. Az önkormányzat a polgári (azaz civil) önrendelkezés legklasszikusabb formája. De ne tévesszük eztössze a nemzetek önrendelkezési jogával, amely sokkal későbbi fogalom és későbbi törekvés.

* * *

A társadalmak történelmi fejlődése folyamán — a XVIII. sz. vége felé, tehát a felvilágosodással — erősödni kezdett a nemzeti eszme, mely a XIX. sz. elején (a reformkorban) uralkodó eszmévé vált Ezzel az eszmével, mely a polgárosodás előmozdítója volt, egy új rendező elv lépett a társadalmak szervezésébe. Ahol a középkor és a modern abszolutizmus folyamán nem alakult ki egy etnikailag viszonylag egységes államalakulat, illetve „nemzeti uralkodói” tekintéllyel egységesített állam, ott zavart is keltett a társadalmak fejlődésében — főleg azért, mert fékezte a polgári önrendelkezést A polgári önrendelkezésben ugyanis a nemzeti vagy etnikai elv nem rendezőelvként jelenik meg, hanem csak egyike a szervezőerőknek.

Ezzel a Közép-Európára jellemző helyzettel ellentétben Nyugat-Európában a modern abszolutizmusból törés nélkül alakultak át az államok nemzetállamokká — egyidőben a polgári nemzeteszme megjelenésével — még ha etnikailag nem is teljesen monolitikus államokká.

Kelet-Közép-Európában a nemzetállamok kialakulását olyan történelmi események gátolták, mint a török hódoltság, a rendi felkelések, ill. a harmincéves háború és az ezt követő Habsburg abszolutizmus. Ez utóbbit például a csehek, lengyelek, magyarok, horvátok — azaz a történelmi nemzetek — nemzeti elnyomásként élték meg. Mindez az akadályok sorát emelte a nyugati típusú fejlődés útjába. Emiatt a XIX. században — a modern nemzeteszme térhódításával — a polgárosodás igénye és a nemzethatalmi törekvések együtt és egyidőben jelentkeztek. Ez nem segítette elő a nyugat-európai értelemben vett nemzetállamok kialakulását, ezért elnapolta a nemzetállami hódítói agresszivitás lecsengését, egyúttal akadályozta a polgári önrendelkezés kibontakozását Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1918-ban Közép-Európa „felrobbanhatott”. Következményként azonban nem alakultak ki nemzetállamok, hanem újabb soknemzetiségű államok jöttek létre, így Nyugat- és Közép-Európa között tovább mélyült a szakadék, tovább nőtt a különbség. Az első világháború kitörését megelőző néhány évtizedes erőteljes gazdasági és polgári előretörés ugyanis elégtelen volt ahhoz, hogy áthidalja a fejlődésbeli különbségeket Sőt még inkább kidomborította azokat, mert robbanási állapotba hozta a késleltetett nemzeti kibontakoztatásból eredő feszültségeket. Emiatt 1918 után ál-daüan helyzetbe kerültünk, mert a civil társadalom építése helyett itt Közép-Európában a mai napig az etnikai elvű nemzetállam eszméjével viaskodunk. Nyugat-Európa annak következtében, hogy töretlenül fejlődött — már a nemzetállam szerveződése előtt is — olyan értékeket volt képes termelni és olyan alakulatokat tudott és tud létrehozni, amire mi még felkészületlenek vagyunk.

* * *

Az új értékek — amelyek létrejöttének feltételeit a polgári fejlődés teremtette meg — Nyugat-Európában csak a második világháború után kezdtek társadalmi értéktöbbletet termelni. A nyugat-európai nemzetállamokat éppen a világháborús szörnyűségek döbbentették rá, hogy a polgári fejlődést nem lehet biztosítani hagyományos térhódítással. Ez a felismerés a második világháború után Európa nyugati felében átrendezte az értékeket A nyugat-európai társadalmak rájöttek, hogy elsősorban a feszültséggócokat kell feloldani. Ha nem áll be enyhülés, ez kerékkötője lesz a globális fejlődésnek, sőt ismét egy új világháború veszélye köszönthet Európára. Ezt sem Európa, sem a kialakuló civil társadalom nem bírná ki. Ez a felismerés indította el Nyugat-Európában azt az új típusú nemzetek közötti (államok közötti) szerveződést, amely a korábbi (dinasztikus) korra jellemző államok fölötti szerveződéssel szemben — mint amilyen a Szent Szövetség is volt — a civil elvű szerveződést indította el. Az első üyen volt a de Gaulle által is támogatott európai szerveződés, az államok Európája. Ennek a szerveződésnek következtében jött létre az Európa Tanács, amelybe Magyarországot a múlt évben (1990-ben), Csehszlovákiát pedig ez évben (1991-ben) vették fel.

Az államok Európája fogalom egy olyan elvet jelöl, amely értelmében egységes együttműködési rendszert lehet kialakítani az Európa Tanácson keresztül. Ezen axióma szerint minden egyes állam egy nemzetállam. Ez azonban Közép-Európában nem igaz.

Az államok Európája eszméjén túllépve, de azt nem cáfolva született egy újabb eszme — az államok fölötti szerveződés eszméje. Ebbe a szerveződésbe tartozik a NATO és az Európa Parlament Ezek a szupranacionális rendszerek azonban az önrendelkezés és önkormányzat eszméjével ellentétesek. Létrehozásukkal szupercentralizmus keletkezett Az államok fölötti szerveződésnek előnye, hogy jogi személyként léphet föl, és talaján megvitathatok az államok közötti problémák, de elvész benne az a sajátosság, amit az önkormányzatok, területi egységek, tájegységek jelentenek, tehát elvész a regionalizmus. A szupercentralizmustól való félelem a szubszidiaritás elvét helyezte szembe a centralizmussal, amely minden állami központosítási törekvés ellenpólusává vált.

A sajátosság elsikkadásától való félelem indította el az önkormányzatok regionális, határokon átnyúló szerveződését is. Nyugat-Európa középvonalán a norvég—svéd határvonaltól kezdve a francia—spanyol határvonalig jött létre a legtöbb határon útnyúló regionális szerveződés. A regionális együttműködés leginkább a német nyelvterületen indult el. Azokon a területeken, ahol Németország (akkor Nyugat-Németország) érintkezett a szomszéd országokkal, Dániával, Hollandiával, Franciaországgal, Svájccal, Ausztriával. Azokon az érintkezési pontokon, ahoLaz államhatár mindkét oldalán azonos nemzetiségű, kultúrájú, nyelvű nép él.

Ezeknek a területeknek a nagy része mind az első, mind a második világháborúban feszültséggóc volt Az együttműködésben rejlő békítő erő felismerése nyomán jöttek létre a határok fölötti regionális szerveződések, amelyeket az önkormányzatok hoztak létre. Az Önkormányzatok önálló kezdeményezése és politizálása tette ezt lehetővé. Ez is mutatja, hogy Önök az önkormányzatok élén ül. azokon belül fontos szerepet tölthetnek be. Akár tetszik, akár nem, ezek a feladatok önökre várnak, és ezekkel rövidesen szembe kell nézni.

* * *

Összegezzük háromféle európai szerveződési eszmét ismerünk jelenleg: az államok Európáját, a nemzetek Európáját és a régiók Európáját.

Az államok Európája tulajdonképpen az államok szövetsége.

A nemzetek Európájának eszméje a nemzetállamok szerveződésén alapul, elsősorban Nyugat-Európában, és terjedhetne Kelet felé, Nyugat- és Közép-Európa integrálódásával. Tekintettel arra, hogy Közép-Európában a rendezetlen nemzetiségi viszonyok annyi tisztázatlan kérdést vetnek fel és annyi feszültséget okoznak, valószínű, hogy a nemzetek Európája mint európai szervezőelv egy ideig még nem lesz alkalmazható.

A régiók Európája a nemzetek Európájának eszméjét hivatott felváltani ott, ahol az alkalmazhatatlan. A régiók Európája megvalósulásakor természetszerűen jönnek létre majd olyan egységek, amelyek éppen az említett feszültségeket lesznek hivatottak feloldani. (Itt most tekintsünk el a régiók kétfajta — politika-központú és önkormányzat-központú — értelmezésének az elemzésétől.)

Azért tartom fontosnak ezt hangsúlyozni, mert a helyi gazdasági és politikai problémák megoldása mellett ez lesz az a jövőbeli irányzat, amely talán számunkra, a nemzeti kisebbségek számára megoldást hozhat. Olyat, amely kívül esik a szeparatizmuson, irredentizmuson és mindazon gyanúsítgatáson, amelyet eddig velünk kapcsolatban emlegettek. Egy olyan természetes gazdasági és tájegységi szerveződés alakulhat ki, amely nem állítja feltételként a határok átrendeződését, ugyanakkor a történelmileg és gazdaságilag összetartozó területeket a létező államhatárok ellenére újból összekapcsolja.

* * *

Ma már Csehszlovákiában sem ismeretlen a regionalizmus fogalma, de a megvalósulóban lévő elképzelés — a nyugat-európai felfogás szerint — még nem tekinthető a határon átnyúló régióképződés alapjának. Itt ugyanis egyes politikusok külön régióként tartják számon Szlovákiát, Csehországot és Morvaországot Ezek azonban inkább olyan területnek tekinthetők, mint a Német Szövetségi Köztársaság egyes történelmi részei, szövetségi államai. Ilyen értelemben Cseh-, és Morvaországnak Bajorország lehet a partnere. Szlovákiának pedig — Jugoszlávia fennmaradása esetén — Szlovénia vagy Horvátország. Ez a regionalizmus egyik megközelítése CsehszlovakiaDan. van azonban egy tájegységi szempontú megközelítés is, amely értelmében Szlovákiában tájegységi régiók alakulhatnak. Ezeket— nyugat-európai értelemben — kis régióknak vagy alrégióknak lehetne nevezni. Szlovákia magyarok lakta területén a Csallóközi Régió, a Bodrogközi és az Ung-vidéki Régió, a Gömöri Régió és a Honti Régió van kialakulóban. Ezek a tájegységi regionális szerveződések helyenként természetes szerveződésként jöttek létre, de esetenként mesterségesen, felülről alakították ki. Ez utóbbi helyzet leginkább a Gömöri és Honti Régióra érvényes, amely nem a helyi önkormányzatok természetes szövetsége, hanem etatikus sugallat alapján alakult ki.

Természetes egységnek tekinthető a Csallóközi Régió és az alakuló Bodrogközi és Ung-vidéki Régió. A Csallóközi Régiót, ha a nyugat-európai regionális szerveződés szempontjából szemléljük, kristályosító magnak tekinthetjük. Ha a Csallóközi Régió azok között a regionális határok között állapodna meg, amelyek a csallóközi tájegység határait alkotják (Kis-Duna, Nagy-Duna köze), úgy elszigetelné a Mátyusföldet, amely viszont a gazdasági gravitáció szempontjából természetszerűen ehhez a területhez tartozik. Tehát, ha a nyugat-európai regionális szerveződés, de a helyi érdekek szempontjából is értelmezzük, akkor úgy kellene továbbgondolkodnunk, hogy a csallóközi alrégióhoz hozzákapcsolódna a mátyusföldi alrégió, és e kettő együtt alkotna egy Kisalföldi vagy egy Duna Menti Régiót, amelynek az államhatár túloldalán szerves részét alkothatná a Szigetköz, illetve Komárom—Győr—Mosonmagyaróvár körzete.

Ez automatikusan adja azt az ötletet illetve továbbgondolást, hogy Közép-Európában és a Duna-medencében is kialakítható lenne a határmenti, határok fölötti régiók övezete. Ez nem egyedülálló ötlet a térségben. Hiszen Csehszlovákiában is szerveződik már egy határmenti régió, a Régió Egerienzis. Ebben Észak-Kelet Bajorország, Szászország és Cheb (Éger) vidéke szerveződik egy közös régióba Ezt a regionális szerveződést mind cseh, mind német részről támogatják. Támogatja mind a bajor miniszterelnök, mind a német szövetségi kancellár de a cseh miniszterelnök is. Tehát, ha mi is hasonló régió! vagy régiókat kívánunk szervezni a Duna-medencében, akkor nem kell attól tartanunk, hogy egyedülálló ötlettel állunk elő, mert ilyen szerveződés Csehszlovákia területén már zajlik.

Meg kellene szívlelnünk ezt a gondolatot és meg kellene keresnünk azt a vezéreszmét, amely a legátfogóbb lehetne egy ilyen regionális szerveződés számára. A Duna Menti Régió esetében a vezéreszmét maga a Duna és a Dunavidék kínálja.

A tájvédelem gondolata köré csoportosítva lehetne e térségben létrehozni egy, az előbbitől még kiterjedtebb régiót, amelybe bele lehetne kapcsolni akár Felsőőrtől kezdve Vas megyén, Győr-Sopron megyén, Komárom-Esztergom megyén keresztül a Dunaszerdahelyi, Komáromi, Galántai, Érsekújvári és Lévai járás azon területeit is az Ipolyig bezárólag, amelyek a természetes gazdasági gravitáció szempontjából a Dunához kapcsolódnak. E gondolat terjesztése és hitelesítése érdekében tárgyaltunk már több magyarországi polgármesterrel és egy olyan nemzetközi szakemberrel, aki e szerveződésnek nemzetközi (nyugat-európai) támogatást kíván biztosítani. Vállalta, hogy kialakítja ezeknek a határfölötti régióknak a nemzetközi szervezetét A szervezetet úgy hívnák, hogy Európai Demokratikus Fórum. Strasbourgban ez évben kerülne megszervezésre az a nemzetközi konferencia, amely alkalmából meg is alakulhatna ezeknek a régióknak a szövetsége. (Utólagos megjegyzés: önkormányzataink és szerveződő régióink előtt az adott időben bezárult e nemzetközi fórum kapuja a szlovákiai kormánypártok, főleg a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Független Magyar Kezdeményezés közbelépése miatt.)

Az Európai Demokratikus Fórum vezető eszméje a természetvédelem, a tájvédelem és minden, ami e kérdéskörbe tartozik. Tehát az élő és élettelen természet és az emberi szféra. (Értve ezen az emberek által termelt maradandó értékek védelmét is). Egy ilyen szerveződés azonban nem csupán az említett eszmekörben jöhet létre, hanem teremthetne gazdasági együttműködést is. A gazdasági együttműködés a régiókon belül olyan gazdasági szerveződéseket, közös vállalatok kialakítását tenné lehetővé, amelyek egymást erősítve a régión kívüli piacokon is eredményesek lehetnének.

Ezek azok a lehetőségek, eszmék, amelyek bennünket minden közvetítő nélkül bekapcsolhatnak az európai integrációba. Mondhatnám úgy is, hogy egy Duna Menti Régió hamarabb integrálódhatna Európába, mint Csehszlovákia.