Alkotmánytörvény-tervezet a Szlovák Köztársaságban élő nemzeti és etnikai közösségek és kisebbségek jogállásáról

(Az Együttélés alkotmánytörvény-javaslata, melyet az Országos Tanács 1994. február 25-én Királyhelmecen fogadott el. A tervezetet munkacsoport készítette, melynek tagja volt Rózsa Ernő, Bauer Edit, Hortai Éva, Gyuricsek Piroska és Duray Miklós.)

Bevezetés

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa a Szlovák Köztársaság törvényhozó és alkotmányozó szerveként

  • kiindulva az országban élő nemzeti és etnikai közösségek együttélésének több száz éves hagyományából,
  • tudatosítva, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok a demokratikus jogállam alapját képezik,
  • azon őszinte törekvéstől vezérelve, hogy a Szlovák Köztársaság területén létrejöhessenek a szlovák nemzet és a nemzeti és etnikai közösségek és kisebbségek harmonikus együttélésének feltételei,
  • azon törekvéstől vezérelve, hogy kialakuljon a nemzeti és etnikai közösségek és kisebbségek sajátos jogvédelme a belső önrendelkezésükhöz és az önazonossághoz, valamint a szubszidiaritás elvén alapuló önkormányzáshoz — mint a demokratikus államberendezkedés törvényes garanciáihoz — való joguk szavatolásával,

az alábbi alkotmánytörvényt fogadta el:

Első fejezet
Bevezető rendelkezések

1. Cikkely

  1. Az államot a Szlovák Köztársaság állampolgárai alkotják. Az államhatalmat saját választott képviselőiknek, az alkotmányban vagy ebben az alkotmánytörvényben megjelölt szerveknek az útján vagy közvetlenül gyakorolják.
  2. A Szlovák Köztársaság állampolgárai a törvény előtt egyenlőek. A szlovák nemzet és a nemzeti és etnikai közösségek vagy kisebbségek közötti viszony az egyenrangúság és a partnerség elvén alapul.

2. cikkely

  1. A Szlovák Köztársaságban élő nemzeti és etnikai közösségek vagy kisebbségek (a továbbiakban nemzeti közösségek) a Szlovák Köztársaság területén számbeli kisebbségben élő azon állampolgárok szervezett közösségei, melyek nemzeti és történelmi hagyományaik, nyelvük, kultúrájuk, vallásuk vagy etnikai eredetük alapján különböznek a szlovák nemzettől.

3. cikkely

  1. Az önazonossághoz való jog alapvető emberi jog, megvonhatat-lan és megszüntethetetien, megillet egyéneket és közösségeket
  2. A nemzeti közösséghez való tartozás elismerése és kinyilvánítása minden állampolgár elidegeníthetetlen joga.
  3. A Szlovák Köztársaságban élő nemzeti közösségeknek joguk van belső önrendelkezésükről önállóan dönteni.

Második fejezet
A nemzeti közösségek és a hozzájuk tartozó személyek

4. cikkely

A Szlovák Köztársaságban élő nemzeti közösségek tagjai számára az alábbi jogok vannak szavatolva, elsősorban:

  1. a nemzeti, etnikai, kulturális, nyelvi és vallási azonosságuk védelméhez, megtartásához és fejlesztéséhez való jog,
  2. a szülőföldhöz, saját szellemi és anyagi értékeik megtartásához és fejlesztéséhez való jog,
  3. az anyanyelven való tanulás és művelődés joga minden szinten az állami költségvetés által támogatott iskolarendszeren belül, olyan iskolákban, melyek elhelyezkedése összhangban van a nemzeti közösség településszerkezetével és területi elhelyezkedésével,
  4. az iskolák és nevelőintézmények fenntartásának és működtetésénekjoga,
  5. a művelődési és tudományos intézmények alapításának és működtetésének joga,
  6. az anyanyelven való információszerzés és -továbbítás joga,
  7. saját szervezetek, egyesületek és politikai pártok létrehozásának a joga,
  8. a szabad és korlátlan kapcsolattartás joga a Szlovák Köztársaság területén és külföldön olyan személyekkel, közösségekkel és intézményekkel, melyekhez nemzeti, etnikai, nyelvi, vallási szálak kötik őket, valamint egyéb etnikai közösségekkel és azok tagjaival.

5. cikkely

A nemzeti közösségek tagjai számára szavatolva van a saját képviselő és végrehajtó szervek létrehozásának joga, illetve az a jog, hogy e szervek által önállóan és önkormányzatilag döntsenek azokban az ügyekben, melyek a nemzeti közösséghez tartozó személyek identitásának megőrzése és fejlesztése szempontjából meghatározó jelentőséggel bírnak. Elsősorban az alábbi területeken:

  • oktatásügy,
  • művelődés,
  • a nemzeti közösség nyelvének használata az ezen alkotmánytörvényben meghatározott keretek között,
  • saját jelképeik használata,
  • és egyéb, a törvény által meghatározott ügyekben.

Harmadik fejezet
Nyelvi jogok

6. cikkely

A nemzeti közösségek tagjainak joguk van szabadon használni anyanyelvüket a magán- és a közéletben, szóbeli és írott formában, a nyomtatott és elektronikus médiákban.

7. cikkely

Az e törvény alapján létrehozott minden szerv a nemzeti közösség nyelvét tárgyalási és hivatalos nyelvként szabadon használja.

8. cikkely

  1. Azokon a településeken és régiókban, ahol a nemzeti közösség tagjai abszolút vagy relatív többséget alkotnak, az adott nemzeti közösség nyelve (a szlovák nyelvvel) egyenrangú hivatalos nyelv.
  2. Azokon a településeken és régiókban, ahol az egy nemzeti közösséghez tartozó személyek a helyi lakosságnak legalább 10%-át alkotják, e személyeknek joguk van anyanyelvüket használni a hivatalokkal való érintkezésben.
  3. Azokon a településeken és régiókban, ahol a nemzeti közösséghez tartozó személyek száma eléri a helyi lakosságnak legalább 10 %-át, a településnek és részeinek, valamint az utcáknak és egyéb közterületeknek a nevét, a hivatalok, intézmények elnevezését, valamint egyéb információkat feltüntetik a nemzeti közösség nyelvén is, hagyományaiknak megfelelő formában.

9. cikkely

Bíróság vagy közigazgatási szerv előtt folyó eljárásban a nemzeti közösséghez tartozó személyeknek joguk van szóban és írásban használni anyanyelvüket Azokban a régiókban, amelyekben a helyi lakosságnak legalább 10%-át a nemzeti közösséghez tartozó személyek alkotják, az első és másodfokú bíróságokon a kijelölt bírák és tanácsok (testületek) a nemzeti közösség nyelvén folytatják le a tárgyalást.

10. cikkely

A nemzeti közösség minden tagjának joga van anyanyelvén és a közösség hagyományainak megfelelően nyilvánosan használni családi nevét és utóneveit, valamint joga van ezek hivatalos elismerésére is.

Negyedik fejezet
Az önkormányzati szervek rendszere

11. cikkely
Sajátos jogállása települések

  1. Az a település, melyben az egy nemzeti közösséghez tartozó személyek legalább relatív többséget alkotnak, sajátos jogállással rendelkezik, ami ebben az alkotmánytörvényben, valamint a település statútumában is kifejezésre jut.
  2. A sajátos jogállású településekre az általánosan kötelező jogszabályok rendelkezései vonatkoznak, amennyiben ez az alkotmánytörvény másképp nem rendelkezik.
  3. A sajátos jogállású települések önállóan döntenek azokban az ügyekben, melyek az adott településen élő, a nemzeti közösséghez tartozó személyek identitásának megőrzése és fejlesztése szempontjából meghatározó jelentőségűek; főleg az alábbi ügyekben:
    • településfejlesztés és településszerkezet,
    • a település gazdasági fejlődése,
    • környezetvédelem,
    • a településen élő lakosság közös szükségleteinek kielégítése,
    • helyi kultúra,
    • szociális és egészségügyi ellátás,
    • az alapfokú iskolák, a gyermekintézmények és egyéb oktatási létesítmények irányítása,
    • azoknak a sajátos feltételeknek a meghatározása, melyek alapján a településen állandó lakhely szerezhető,
    • a nemzeti közösség és tagjai jogainak érvényesítése,
    • egyéb ügyekben, melyeket az alkotmány, ez az alkotmánytörvény, illetve más egyéb törvény a települések hatáskörébe utalt.

12. cikkely

Azokon a településeken, ahol az egy nemzeti közösséghez tartozó személyek számbeli kisebbségben vannak, de a település lakosságának legalább 10%-át alkotják, a nemzeti közösség tagjai jogaik gyakorlására községi kisebbségi önkormányzatot hozhatnak létre, melynek hatásköre kiterjed az oktatásügy, a közművelődés, a nyelvhasználat, az információszerzés és -átadás területére.

13. cikkely
Sajátos jogállású régiók

  1. A sajátos jogállású települések döntése alapján jönnek létre a sajátos jogállású régiók (a továbbiakban: régió).
  2. A régió területén létrejönnek az alkotmányban, illetve a jelen alkotmánytörvényben meghatározott magasabb szintű területi egységek önkormányzati szervei és ezen alkotmánytörvényben megjelölt államigazgatási szervek.
  3. A sajátos jogállású régiók esetében az önkormányzatokra, magasabb szintű területi egységekre vonatkozó általános törvényi szabályozás érvényes, amennyiben ezen alkotmánytörvény másképp nem rendelkezik.
  4. A régió megszüntetése vagy más területi—közigazgatási egységhez való csatolása csak az egész régió területén megtartott népszavazás alapján lehetséges.
  5. A sajátos jogállású régió önállóan dönt mindazokban az ügyekben, amelyek az adott régióban élő nemzeti közösséghez tartozó személyek identitásának megőrzése és fejlesztése szempontjából alapvető jelentőségűek, így főleg az alábbi ügyekben:
    • a regionális adók kivetése,
    • a régióban lebonyolítandó népszavazás kiírása,
    • az adott szintű bíróságok és ügyészségek személyi összetételével való egyetértés jóváhagyása,
    • az államigazgatási szervek, a rendőrség személyi összetételével és területi illetékességével való egyetértés,
    • a régió településszerkezete, településfejlesztés, környezetvédelem,
    • regionális kultúra,
    • a közép- és felsőfokú iskolák, valamint iskolai létesítmények irányítása,
    • egyéb ügyekben, melyeket az alkotmány, ez az alkotmánytörvény, illetve más törvények a régiók hatáskörébe utaltak.
  6. A közös feladatok teljesítése végett, saját érdekeik és szükségleteik képviseletére vagy egyéb okokból a régiók megfelelő jogkörökkel felruházott közös szerveket hozhatnak létre.
  7. Az a település, mely a jelen aíkotmánytörvény 11. cikkelyének 1. bekezdésében megfogalmazott feltételnek nem felel meg, a régióba csak a régió önkormányzati szervének döntése alapján léphet be. Törvény határozza meg azokat a feltételeket, melyek fennállása esetén az adott településnek a régióba való felvételét nem lehet megtagadni.
  8. Az a település, mely a régió területén található, de melynek esetében nem teljesül a jeíen alkotmánytörvény 11. cikkelyének első bekezdésében megfogalmazott feltétel, az iskolaügy, a kultúra, a nyelvhasználat, az információszerzés és átadás területén nem tartozik a régió szerveinek a sajátos jogállásból adódó hatáskörébe. Az említett ügyekben az érintett település lakossága saját jogait a jelen alkotmánytörvény 12. cikkelyének megfelelően érvényesítheti kisebbségi regionális önkormányzat létrehozásával.

Ötödik fejezet
Országos önkormányzat

14. cikkely

  1. A nemzeti közösséghez tartozó személyeknek joguk van arra, hogy saját ügyeik intézésére országos önkormányzatot hozzanak létre.
  2. A nemzeti közösség országos önkormányzata önálló jogi személy, közjogi intézmény és az alkotmány, valamint a jelen alkotmánytörvény által meghatározott mértékben önkormányzati és közigazgatási feladatokat lát el.
  3. A nemzeti közösség országos önkormányzatának hatásköre kiterjed mindazokra az ügyekre, melyek az adott nemzeti közösséghez tartozó személyek identitásának megőrzése és fejlesztése szempontjából meghatározó jelentőségűek; főleg az alábbi ügyekre:
    • művelődés,
    • oktatásügy
    • információszerzés és -átadás,
    • nyelvhasználat,
    • a nemzeti közösség intézményeinek és létesítményeinek alapítása, irányítása és működtetése,
    • a nemzeti közösség és a hozzá tartozó személyek jogainak érvényesítése
  4. Az országos önkormányzat szervei a következők:
    • a nemzeti közösség országos képviselő-testülete,
    • végrehajtó tanács,
    • az országos önkormányzat elnöke.
  5. Az országos képviselő-testület tagjainak a számát a nemzeti közösséghez tartozó személyek száma határozza meg. Ha a nemzeti közösség tagjainak a száma nem haladja meg a tízezret, az országos képviselő-testület tíztagú, ha a nemzeti közösség tagjainak a száma meghaladja a tízezret, de nem éri el a százezret, az országos képviselőtestület tagjainak száma 20. Ha a nemzeti közösség tagjainak a száma meghaladja a százezer főt, az országos képviselő-testület tagjainak száma minden százezer fő után 10 taggal emelkedik.
  6. Az országos képviselő-testületnek a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának képviselői is tagjai, amennyiben az adott nemzeti közösséghez tartoznak, és olyan párt vagy mozgalom jelöltjeként jutottak mandátumhoz, melynek a nemzeti közösség országos képviselő-testületében vannak képviselői.
  7. Az országos képviselő-testületbe történő választáskor jelölteket állíthatnak az országos hatáskörű politikai pártok és mozgalmak, valamint a nemzeti közösség művelődési, társadalmi, érdekvédelmi és egyházi szervezetei. A választások a magasabb szintű önkormányzatokba történő választással egy időben zajlanak.
  8. A nemzeti közösség országos képviselő-testületének tagjai mentelmi jogot élveznek.
  9. A nemzeti közösség országos képviselő-testülete önállóan dönt elsősorban;
    • az országos önkormányzati alapszabályzat elfogadásáról,
    • törvényerejű rendeletek elfogadásáról olyan ügyekben, melyek a nemzeti közösség országos önkormányzatának jogkörébe tartoznak,
    • a legfelsőbb bíróság bírájává történő kinevezési javaslatról,
    • az alkotmánybíróság tagjává történő kinevezési javaslatról,
    • alkotmánybírósági eljárást kezdeményező javaslatról olyan esetekben, amikor valamely jogszabály nincs összhangban az alkotmánnyal, vagy ezzel az alkotmánytörvénnyel, illetve amikor a nemzeti közösséget vagy tagjait jogsérelem éri.
  10. Az országos képviselő-testület törvényerejű rendeletei a Törvénytárban jelennek meg, és kötelező érvénnyel bírnak az országos önkormányzat szervei, a sajátos jogállású települések és régiók szervei, illetve az általuk alapított és irányított intézmények és létesítmények számára.
  11. Az országos önkormányzatnak joga van a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa elé törvényjavaslatokat beterjeszteni, valamint az alkotmány, az alkotmánytörvények és más törvények módosítását javasolni.
  12. Az országos önkormányzat saját költségvetéssel és törzsva-gyonnal rendelkezik.

Hatodik fejezet
A nemzeti közösség és a nemzeti közösséghez tartozó személyek jogvédelme

15. cikkely

  1. A Szlovák Köztársaságban a nemzeti közösségeknek és a hozzájuk tartozó személyeknek szavatolva vannak a jelen alkotmánytörvényben meghatározott jogok.
  2. A Szlovák Köztársaságban tilos:
    1. a nemzetiségi hovatartozáson, illetve a nemzeti közösséghez való tartozáson alapuló bármilyen diszkriminácó,
    2. az asszimiláció irányába ható tevékenység, illetve az olyan tevékenység, mely a nemzeti közösség vagy a nemzeti közösséghez tartozó személy asszimilációjához vezet,
    3. a nemzeti közösség tagjai által lakott területi és közigazgatási egységek megváltoztatása az érintett személyek beleegyezése nélkül,
    4. a nemzeti közösség tagjai által lakott terület demográfiai Összetételének az adott közösség kárára történő megváltoztatása, a nemzeti közösség tagjainak erőszakos áttelepítése a Szlovák Köztársaság területén vagy kitelepítése a Szlovák Köztársaságból,
    5. az életfeltételek erőszakos és tudatos megváltoztatása oly módon, hogy az károsan érintse a nemzeti közösség tagjainak életét
  3. A jelen alkotmánytörvényben felsorolt rendelkezések megszegése esetében a büntetőjogi felelősséget részleteiben a Büntető Törvénykönyv szabályozza.

Hetedik fejezet
Közös és zárórendelkezések

16. cikkely

  1. A jelen alkotmánytörvény rendelkezései a megfelelő mértékben érvényesek a szlovák nemzethez tartozó személyekre is, amennyiben egy adott régióban kisebbséget alkotnak.
  2. A nemzeti közösségnek (és tagjainak) a jelen alkotmánytörvényben rögzített jogok gyakorlásához joga van az állami költségvetés arányos részéhez.
  3. A nemzeti közösségek és a hozzájuk tartozó személyek jogainak részletes szabályozását a jelen aíkotmánytörvény rendelkezéseivel összhangban „A nemzeti és etnikai közösségek és kisebbségek kódexe” tartalmazza, melyet a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa
    a jelen alkotmánytörvény hatályba lépését követő hat hónapon belül hagy jóvá.
  4. A Szlovák Köztársaság alkotmánya érintett rendelkezéseinek a jelen alkotmánytörvény értelmében történő módosítását és bővítését a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa alkotmánytörvényben rögzíti a jelen alkotmánytörvény hatályba lépésétől számított 3 hónapon belül.
  5. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa által hozott törvények a jelen alkotmánytörvény hatályba lépésétől számított egy éven belül összhangba hozandók ezzel az alkotmánytörvénnyel.
  6. A Szlovák Köztársaság alkotmányának vagy a jelen alkotmánytörvénynek egyik rendelkezése sem értelmezhető a nemzetközi egyezményekkel vagy a nemzetközi jog elveivel ellentétesen, ideértve az állam szuverenitását, területi sérthetetlenségét és politikai függetlenségét.

17. cikkely

Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba.

Megszakítás