Hozzuk létre a magyar uniót!

(Az Együttélés Országos Tanácsa Intéző Bizottságának állásfoglalása – 1994. május 23. A szövegjavaslatot Duray Miklós fogalmazta.)

A rendszerváltozás óta az Együttélés az önálló, független és egységes magyar politizálás feltételeinek megteremtésére törekszik. Ez a szlovákiai magyarság közigénye, erre kényszerít bennünket a politikai helyzet és ez programunk egyik sarkköve is.

Az egységes politizálás kereteinek kialakítására eddig több kísérletet tettünk:

– 1991 őszén összehívtuk a magyar politikai szervezetek és a magyar parlamenti képviselők kerekasztalát, mely az első összejövetel után kudarcba fulladt,
– 1992 decemberében alakult meg az általunk javasolt négypárti politikai egyeztető tanács, amely néhány hónapos próbálkozás után a rossz arányérzék miatt szűnt meg,
– 1993 végén a szlovákiai magyar közösség választott képviselőiből álló bizottmány kialakítására tett javaslatunk még megalakulása, a januári komáromi nagygyűlés előtt bukott meg.

Ennek ellenére egy jó hónappal ezelőtt – 1994 márciusában – újabb javaslatot terjesztettünk a nyilvánosság elé a magyar pártunió megalakítására.

Minden eddigi kísérletünkhöz képest az unió a legdinamikusabb és legnyitottabb formája az egységes politizálás megteremtésének, ugyanakkor teljességgel biztosítja a demokrácia játékszabályainak betartását, ugyanis

– nem kényszeríti a működő pártokat az önfeladásra, mert megmarad jogi alanyiságuk. Az unió közös szerveit, valamint testületeit az unióra lépő pártok valós súlyuknak megfelelően alakítják ki,
– az unió ugyanakkor önálló jogi személyként vesz részt a parlamenti választáson, tehát könnyen átléphető a választójogi tör-.vényben meghatározott 5%-os bejutási küszöb,
– lehetőséget teremt a szlovákiai magyarság egységes képviseletére mind belföldön, mind külföldön, ami az eddigiekhez képest alapvető változást jelent közösségünk életében. Eddigi megosztottságunk miatt ugyanis politikai szervezeteink csak önmaguk nevében léphettek fel, ezért közösségünknek mindeddig nem volt valódi szószólója;
– az unió közös szerve (tanácsa) és közös testületei szükségtelenné teszik a párhuzamos szerkezetek – önálló pártirodák – fenntartását, tehát hatékonyabb és olcsóbb a működése,
– az unió közös szervének kialakítása csökkenti a széthúzás lehetőségét és megosztásunk veszélyét.

Eddig főleg a koalíciót szorgalmaztuk. Ezzel szemben az uniónak több előnye van. Az unió révén ugyanis könnyebben lehet biztosítani a parlamenti képviseletet, mivel egy jogi személyként léphet fel a választásokon. A koalíciónak annál nagyobb arányban kell szavazatokat szereznie országos méretben, minél több párt alkotja. Az unió alapszabálya biztosítékot jelent arra, hogy a szerződő felek a választás után is együtt fognak politizálni, ugyanakkor a koalíciós szerződés ezt csak elvileg körvonalazza, de gyakorlatilag nem biztosítja. Az unió megteremti az egységes képviselet jogi és szervezeti kereteit, a koalíció esetében azonban párhuzamosan fenn kell tartani azonos testületeket és intézményeket, mivel a koalíciós pártok egymástól függetlenek – ez erő-és pénzpazarló. Az uniónak lehet bármennyi kollektív tagja a szétesés csekély veszélye mellett, ugyanis megteremthetők az egybenmaradás jogi feltételei, ugyanakkor a koalíciónak minél több a tagja, annál sérülékenyebb és csökkenő lehetőséget teremt az együttpolitizálás kereteinek a kialakítására.

A nemzetközi tapasztalat is azt bizonyítja, hogy a koalícióval szemben az unió élvez előnyt A választási koalíciók létrehozása ugyanis a fejletlen politikai viszonyokra jellemző – Szlovákiában azonban éppen a magyarság rendelkezik a legfejlettebb politikai kultúrával. A szétaprózott politikai szerkezetet a mi fejlettségi fokunknak megfelelően az unió létrehozásával lehet kellőképpen összefogni. Németországban a hozzánk hasonló helyzetben keletkezett a Keresztényszociális Unió és a Kereszténydemokrata Unió. Az unió teremtheti meg a nem baloldali politikai erők összefogását is. Erre példa a legutóbbi franciaországi és az olaszországi választások. Az unió tehát lehetőséget teremt a különböző pártok irányába szétszóródó magyar szavazatok összegyűjtésére is.

Az unió programját és alapszabályát az alapítók közösen dolgozzák ki.

A program minimumát az 1994. január 8-án, a választott képviselőink komáromi nagygyűlésén elfogadott dokumentumok teremthetik meg: tehát a belső önrendelkezés, a területi önkormányzat vagy autonómia megalapozása, a helyileg számbeli kisebbségben élők személyi autonómiájának megteremtése, valamint a magyar közösség és a szlovákok közötti partneri viszony kialakítása.

A program megvalósítása érdekében kell kiépíteni az unió szerkezetét, közös szerveit és kialakítani közös testületeit.

Az unió tanácsát a tagszervezetek az objektívan mérhető súlyuk arányában delegálással hoznák létre központilag, esetleg a járások szintjén. A tanácsok élén a tagszervezetek elnökei állnának társelnökként, akik közül váltakozva egyikük az első számú elnök.

Az unió közös testületeket alakítana elsősorban a parlamenti politika, az önkormányzati politika és a külképviselet érdekében. Ezekben a testületekben szavazással közös döntéseket lehet hozni. A parlamenti, valamint a helyhatósági választásokon (főleg a polgármesterek esetében) közös jelölteket lehet állítani. Az unió által kialakított parlamenti képviseletünk egy parlamenti csoportot alkotna és az önkormányzatokban helyet foglaló képviselőink is közös testületben működnének. Az uniónak lenne kizárólagos joga a szlovákiai magyarságot képviselni külföldön, valamint nyilatkozni az össztársadalmi kérdésekben. Az unió képviselné a szlovákiai magyarságot mint közösséget más országok ill nemzetközi együttműködési szervezetek felé. További együttműködési területek lehetnek a gazdaságpolitikában és a művelődéspolitikában.

Amelyik tagszervezet a közös szervből vagy testületekből kilép, az kilépett az unióból, és ezáltal elveszít minden jogot, amely az unió révén megillette.

A koalícióról és az unióról folyó vitát elsősorban az fogja dűlőre vinni, hogy az egyes pártok, amelyek létrehozhatják az uniót, valóban fontosnak tartják-e a hatékony együttpolitizálást.