Elmélkedés Trianontól keletre, hetvenöt év elmúltával

(Az 1994. szeptember 8-án a lévai református templomban Tőkés László királyhágó-melléki református püspök által szolgáltatott istentisztelet után elmondott beszéd)

Amit akkoron erőszakkal elválasztottak egymástól, a mi feladatunk azt újraegyesíteni.

Háromnegyed évszázaddal ezelőtt, midőn elődeink meggyengültek a hitben, az önbecsülésben és a nemzet tiszta szeretetében, kiszolgáltatták magukat, utódaikat és a nemzetet annak az erőszaknak, amely szétszaggatta a családokat, az évszázadok óta összetartozó közösségeket és sok részre szakította nemzetünket.

Elődeink — hirtelen felocsúdva a révületből — azt hitték, hogy ez csak egy rossz álom, nyitott szemmel álmodott álom. Hiába reménykedtek, hogy gyorsan tovatűnik.

Az elmúlt évtizedekben — mi gyenge utódok — azonban még ebben a hitünkben és reményünkben is meggyengültünk, mert azt sulykolták belénk, hogy ami van, az megváltoztathatatlan. És elmerülésünk ebben a tévhitben talán még veszélyesebb, mint a szétdaraboltatásunk ténye. Mert ha meggyőződésünkké válik, hogy a helyzetünk megváltoztathatatlan, akkor többé nem tudunk cselekedni a változás érdekében.

Aki csak önmagáért tesz, de nemzete érdekében nem cselekszik elegendő mértékben és megfelelő módon, arra az Isten messzebbről fog tekinteni. Az isteni segítség ott nyilvánul meg, ahol az emberi akarat, a szeretet és a cselekvési kedv megfelelő erővel van jelen.

Azért vagyunk itt közöttetek, hogy hirdessük: amit mások erőszakkal elválasztottak, azt mi legalább lélekben összekőtjük. Ez a felemelkedésünk záloga. Nemcsak a lelki és a szellemi emelkedésünké, hanem a gazdasági és a társadalmi épülésünké is. Ha önmagunk érdekében tudunk elegendőt cselekedni, saját kezünkbe vesszük ügyeink intézését, akkor a munkánk által megtermelt javak is a kezünkben maradnak.

Egy–két éve azt a vezéreszmét tűztük magunk elé: szülőföldünk legyen a hazánk. Pontosan tudjuk, hogyan lehet a szülőföldet hazává tenni.

Hetvenöt évvel ezelőtt a felvidéki magyarság elvesztette ezredéves hazáját, most a mi feladatunk, hogy megtaláljuk azt a hazát, amelyben nemcsak otthon érezzük magunkat, hanem amelyben boldogulni is tudunk.

Ennek érdekében kell mindent megtennünk magunkért úgy, hogy mások ellen ne vétkezzünk.

Ezt az üzenetet adjátok át mindenkinek.

Megszakítás