Ön kit képvisel, köztársasági elnök úr?

(Válaszlevél Michal Kováč köztársasági elnöknek az Európa Tanács kisebbségi keretegyezménye elfogadása alkalmából 1994. október 5-én Strasbourgban elmondott beszédére, 1994. október 15., Udvard. Az alapszöveget Duray Miklós fogalmazta.)

Tisztelt Elnök Úr!
Elöljáróban biztosítani kívánjuk Önt arról, hogy számunkra fontos a köztársasági elnök személyének alkotmányos tisztelete, és elutasítunk minden olyan kísérletet, amely az Ön személye ellen irányul. Ugyanúgy elutasítunk minden olyan törekvést is, amely kétségessé teszi a fejlett demokrácia egyik legfontosabb elemét, az érdekegyezteté-ses közmegegyezést.

Tisztelt Elnök Úr!
Az 1994 őszére előrehozott parlamenti választások után kialakult politikai helyzet Szlovákiában veszélyezteti a demokráciát Egy szociális demagógiára épülő nemzeti etatikus, nemzeti totalitárius hatalmi rendszer van születőben, amely politikai és nemzeti alapon két részre oszthatja a szlovákiai társadalmat Egy ilyen helyzetben még fontosabb a politikai egyeztetés mechanizmusának a működtetése, főleg azon politikai erők és a társadalomnak azon csoportjai körében, amelyek egyértelműen tiszteletben tartják a társadalom pluralisztikus szerkezetét Ebben a helyzetben azt sem tartjuk biztató jelnek, hogy Ön az 1994. október 5-én az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében tartott beszédét megelőzően nem egyeztetett a Szlovákiában élő magyar nemzeti közösség legitim képviselőivel. Megítélésünk szerint ezzeí magyarázható, hogy beszédének egyes részei nem felelnek meg a teljes valóságnak, vagy a lehetséges értelmezésük miatt vitathatók, illetve elfogadhatatlanok.

Mindenekelőtt ismételten kifogásoljuk, hogy beszédében a “nemzetiségi kisebbség” kifejezést használja. Ez az általunk már többször kifogásolt és értelmetlennek tartott kifejezés félrevezető és sértő is. Az egyéni jogok szempontjából az országnak különböző nemzetiségű – azaz különböző nemzetekhez tartozó – polgárai vannak. A multi-etnicitás társadalmi meglétének következtében és a nemzeti identitás ápolásának igénye folytán azonban ezek a különböző nemzetiségű polgárok különböző etnikai közösségeket alkotnak. Amennyiben ez nem lenne így, akkor Szlovákiában nem létezhetne Szlovák Nemzeti Színház, sem Szlovák Nemzeti Múzeum,

A közösségi szellem alakulása és a közösségi érdekegyeztetés történelmi és politikai vetületei nem keverendők össze a kollektivizmussal. Ez utóbbi ugyanis az egyének valamilyen kizárólagosság szerinti szerveződését, csoportjuk által gyakorolt egyhatalmi uralmat, a demokratikus intézmények hiányát, a paternalizmust és a csordaszellemet jelenti. A közösségek sajátosságaik szerinti megnyilvánulásának tiszteletben tartása viszont a demokrácia minőségének egyik mértéke. Ezért szerencsétlen kijelentésnek tartjuk beszédében a Szlovák Köztársaság Alkotmányára való hivatkozást a “nemzeti kisebbségek” jogarnak biztosítására vonatkozóan. Ez az alkotmány a szlovák nemzeti közösség állameszméjén alapul, és a nem szlovák nemzetiségűek számára még az anyanyelvükön oktató iskolákra való jogot sem biztosítja. Ez a hiányosság az oka annak, hogy a Szlovákiában élő magyaroknak nap mint nap meg kell küzdeniük az állammal az iskoláikért és anyanyelvükért.

Hozzátehetjük, annak ellenére, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa magyar képviselőinek köszönhetően lehetett csak elkerülni 1994-ben a folyamatos kormányválságot, az így támogatott kormány mégsem tett eleget annak, hogy a magyarság igényeinek megfelelően biztosítsa a magyar iskolák működését – az állami hivatalok továbbra is megszüntettek magyar iskolákat illetve osztályokat, nem engedélyezték új magyar iskolák, illetve új magyar osztályok nyitását, és további előkészületeket tettek az un. alternatív oktatás bevezetésére valamint a magyar nyelvű oktatás visszaszorítására, noha a kormány ígéretet tett arra, hogy ezt az állami törekvést leállítja.
Szlovákiának az Európa Tanácsba való felvételekor annak Parlamenti Közgyűlése különböző elvárásokat támasztott Szlovákiával szemben. A köztársasági elnök úr ezen elvárások teljesítésének értékelésekor a valóságnak nem megfelelő képet tárt az Európa Tanács elé. Az elvárásokat illetően egyedül a személy- és keresztnevek anyanyelven történő anyakönyvezésében történt jelentősebb előrelépés, noha az illetékes hivatalok adminisztratív akadályokat gördítenek a törvény érvényesítése elé. Az alapvető emberi jogok szempontjából sem teljesen kielégítő a mostani megoldás, mert a törvény nem biztosítja minden állampolgár számára anyanyelve és kulturális hagyományai szerint nevének anyakönyvezését és nyilvános használatát.

Ami a helységneveket illeti: a keservesen megszületett un. táblatörvény ugyan némi előrelépést jelent a korábbi gyakorlathoz képest, de messzemenően nem felel meg annak az elvárásnak, amit az Európa Tanács támasztott, sem a hasonló helyzetben lévő európai országok gyakorlatának (pl. Svájc, Finnország, Olaszország/Dél-Tírol). A törvény ugyanis azt kodifikálja, hogy csak a község belterületének kezdetét és végét jelző helységnévtáblán szerepelhet a “nemzetiségi kisebbség” nyelvén is a megjelölés. Ez a nem szlovák nyelvű megjelölés azonban a kormány szerint nem a község neve. A község elnevezése hivatalosan csak szlovákul használható. A törvény ráadásul politikailag motivált korlátozást is tartalmaz. Azon magyar községek esetében, amelyek nevét a legbrutálisabb magyarellenesség idején (1945-48) változtatták meg és a mintegy ezer éve használatos magyar neveket újkori szlovák történelmi személyiségek nevével cseréltek fel, még a magyar nyelvű megjelölést sem engedélyezik. Az is félrevezető a köztársasági elnök úr beszédében, hogy egyéb megjelölések esetében is lehetséges a “kisebbség” anyanyelvének használata. Minden esetben, ahol a számbeli kisebbség majorizálható, a számbeli többség többnyire nem engedélyezi a helyi megnevezések kétnyelvű használatát Szlovákiában tehát továbbra is szándékosan megsértik a nyelvi jogokat, amelyre jogcímet ad az ország alkotmánya is. Ez tudatos jogkorlátozás és ezért vonakodik aláírni a Szlovák Köztársaság kormánya a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, noha ezt a magyar parlamenti politikai erők a kormánnyal való együttműködés jó légkörének kialakítása szempontjából alapfeltételnek tekintik.

Tisztelt Elnök Úr!
Strasbourgi beszédében kitért Szlovákia várható közigazgatási reformjára. Egyetértünk azzal, hogy a másodfokú önkormányzatokkal rendelkező területi egységek kialakításánál regionális-történelmi előfeltételekből, földrajzi, kulturális és társadalmi adottságokból kell kiindulni, sőt egyetértünk azzal is, hogy az etnikai elv az ilyen regionális szerveződés esetében nem lehet egyedüli meghatározó rendezőelv. Leszögezte: “igyekezetünk arra irányul, hogy gazdaságilag effektív területi egységeket alakítsunk ki”. Ezt a véleményét azonban három tény ismeretének a birtokában lehet minősíteni. A történelmileg kialakult közigazgatási területeket a csehszlovák államhatalom 1920-ban megszüntette, s azóta sem újították fel azokat Az azóta megvalósított területi átszervezések elemzése alapján a közigazgatás történelmi hagyományainak tudatos felszámolásáról bizonyosodhattunk meg. A közigazgatási területeket az elmúlt hetvenöt év során központi intézkedéssel mindig úgy alakították át, hogy a magyar lakosság számbeli kisebbségbe kerüljön. A közigazgatás területi átszervezésében a gazdasági hatékonyság elve, ami a kormány által kidolgozott tervezet szerint a mezőgazdasági termelés szempontjából előnyös és hátrányos területek mechanikus összekapcsolása egy közigazgatási egységbe, a megbukott kommunista szemlélet öröksége. Nem tartjuk véletlennek, hogy Szlovákia a mai napig nem társult a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájához, hiszen az abban foglalt alapelvek a szubszidiaritásra épülnek, az Ön által dicsérőleg felvázolt törekvés pedig a központi állami irányítás elvéből indul ki.

Tisztelt Elnök Úr!
Óva intjük Önt, hogy akaratlanul is olyan törekvések támogatójává váljon, amelyek a Szlovákiában élő magyar nemzeti közösség közigazgatási szétforgácsolását tekintik célnak. Ezzel ugyanis azokat támogatná, akik akadályozzák a számbeli kisebbségben élő közösségek társadalmi és politikai önmegvalósulását és korlátozzák saját ügyeikben való döntési jogát

Ezzel a jogkorlátozó szándékkal függ össze az is, hogy Szlovákiában nem történt előrelépés az Európa Tanács azon elvárásának teljesítésében sem, amely szerint ki kell iktatni a joggyakorlatból a kollektív bűnösség elvét érvényesítő törvényalkotás maradványait Ez a téma egy külön szakmai elemzés tárgyát képezheti, ezért részleteiben nem térünk ki rá, de alapvető elvárásunk, hogy minden magyar és német nemzetiségű állampolgár jogállását, magánvagyonának visszaadását, illetve az általuk létrehozott közösségi vagyon restitúcióját a második világháború végéig visszamenően törvényileg rendezzék, és a kollektív bűnösség elvének alkalmazásából következő jogtalan üldöztetésük miatt anyagi, illetve erkölcsi elégtételben részesüljenek.

Tisztelt Elnök Úr!
Mindannyian helyeseljük az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet működési folyamatában megjelenő azon törekvéseket, amelyek a számbeli kisebbségek jogállására vonatkozó nemzetközi norma megállapítását tűzték ki célul. Azt azonban mindenki tudja, aki járatos ebben a kérdésben, hogy ezekben a nemzetközi szervezetekben csak olyan döntések hozhatók, amelyek nem lépik túl a szervezetekben tömörülő tagországok valamelyike által tanúsított legkisebb tűrőképességi határt Az így elfogadott norma tehát csak olyan minimumnak tekinthető, amelyet túllépni szabad, de a szintjén maradni már nem illik. Ezért veszélyesnek tekintjük az Ön által tolmácsolt véleményt, miszerint “ezt a normát úgy értelmezzük, hogy egyrészt kötelező érvényű lesz azon országok számára, amelyek csatlakoznak hozzá, másrészt a nemzetiségi kisebbségeknek is iránymutató lesz abban, hogy az európai államok számára milyen a kisebbségvédelem elfogadható mértéke”. Ezt a fejtegetést az Elnök Úr úgy folytatja, hogy a létrejövő európai normát a kisebbség és az állam közötti egyensúly elemeként kell kezelni és ezen egyensúly megbontása politikai destabilizálódáshoz vezethet Az európai normáknak ilyen fenyegetésszerű értelmezése beszédének további mondatai alapján válik egyértelművé, mert kimondja, hogy az állam mindezért jogosan elvárja a “nemzetiségi kisebbségek” lojalitását.

Tisztelt Elnök Úr!
Nem tudunk egyetérteni szemléletével, sőt a jogfejlődés, a jogtudat elmélyülése és a demokrácia tartalmi gazdagodása szempontjából veszélyesnek is tartjuk. Ez elvezetne ugyanis egy merev, az államhatalom által szigorúan ellenőrzött rendszer kialakulásához. Ebben a rendszerben az állam – amely szavaiból következtetve csak a többségi közösség szervezeteként fogható fel – folyamatosan szembekerülne a kisebbségi közösséggel, amely így mind az államra, mind a számbeli többségben lévő közösségre ellenségként tekintene.

Tisztelt Elnök Úr!
Ezúttal is kérjük, hogy a jövőben ezekben a kérdésekben is tartsa be az egyeztetés demokratikus elvét, hogy közösen találhassuk meg a megoldást.

Az Együttélés Országos Tanácsa nevében:

Duray Miklós, az Együttélés elnöke