Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
(Gratuláció Pázmány Péternek, Dunaszerdahely polgármesterének, akit 1995. október 6-án a Kortárs Magyar Galéria létrehozásáért a Magyar Művészetért tiszteletbeli emlékéremmel tüntettek ki)
Létezhet-e művészet közönség nélkül? Mit ér az érték megméretés nélkül? Mindkét kérdés egyszerre felesleges és lényegbevágó, hiszen a művészet, mint jelenség és az érték, mint kategória, önmagában is létező. Sem a művészet lényegéről, sem az érték valódiságáról nem népszavazás dönt. De a művészet az azt befogadni tudó és befogadni akaró közönség nélkül örökké való titok, vagy belterjes önkielégülés marad: önmagát megsemmisítő tűz. A befogadásra kész várakozó közönség a titkok kapuján kívülre rekedve csak árván téblábol, akár egy csellengő csapat, és rejtve marad előtte a művészet csodája, az ősi örökség. Az érték pedig mérték és dimenzió nélkül szellemi tömeg, az ember által kell láthatóvá válnia.
Egymásra vagyunk utalva, értékteremtő művész és közönsége. Ebből az egymásra utaltságból származik a szellemi és lelki újjászületés.
Ritkán adódik, hogy a művészet révén nem művész kerül a figyelem középpontjába, hanem egy város és annak polgármestere. A Magyar Művészetért tiszteletbeli emlékérem ezúttal egy rendkívüli teljesítményt jutalmaz. A fasizálódó Szlovákiában, a nemzetállami kizárólagosságot és magyargyűlöletet hirdető szlovák kormány sötét árnyékában az egyik legmagyarabb felvidéki város, Dunaszerdahely létrehozta az összmagyar művészet egyik otthonát, az államhatárokat nem ismerő Kortárs Magyar Galériát. Ezáltal létrejött az újrateremtődés újabb alkalma, a természetes magyar egység helyreállításának újabb lehetősége is.
A nagyszerű ötlet biztosan az idők korai ösvényein született, nyilván abban az időben, amikor az egységünket durván szétrombolták, valósággá azonban egy évvel ezelőtt vált, amikor Dunaszerdahely önkormányzata, magyarországi szakmai és társadalmi szervezetek és művészek összefogtak. Akkor a Galéria Kuratóriumának elnökévé Pázmány Pétert választották. Azóta a város őt választotta polgármesterévé is, de nyilván ez sem véletlen, mert a művészet csodájának rejtett útjai kifürkészhetetlenek: egyszer a sixtina freskói jelennek meg rajta, másszor a társadalmi tudat misztériumjátéka, a honnan vagyunk, és mivé leszünk kérdések határkövei közé ékelt kijelentéssel: ez vagyok én, ezek vagyunk mi.
Ezúttal Szlovákiában az odaszakított magyarság körében, pusztulásunk közepette az összmagyar szellem újrateremtésére főnixi elkötelezettséggel Dunaszerdahely városa és polgármestere, Pázmány Péter, egy önálló magyar képzőművészeti képtár megteremtésével jelent meg. Művészek örvendjetek, a ház kapuján belépő emberek pedig részesüljetek az újrateremtődés erejéből olyan mértékben, amekkorára szükségetek van. Ez a művészet olyan társadalmi érték dimenziója, amit csak ritkán érzékelhetünk.