Kormányközelben és utána

(Az Önrendelkezési kísérleteink c. könyv egyik fejezetének előszava)

 

Lezajlott a komáromi nagygyűlés, amely egyértelműen bizonyította, hogy a magyarság politikai értéke sokkal nagyobb, mint azt a szlovák politika képviselői korábban képzelték. Ennek ellenére a nagygyűlést nem követte az akkori Magyar Koalíció részéről semminemű érték- és érdekérvényesítő cselekvés. Nyilván elkezdett működni a Szlovák Információs Szolgálat azon ajánlása, hogy a nagygyűlés kezdeményezőinek félreállítása érdekében azokat kell előtérbe helyezni, akik a gyűlés ellenzői voltak vagy csak nehezen álltak kötélnek. Ez utóbbiak közül ugyan hányan teljesítettek titkosszolgálati megbízatást már a nagygyűlés előkészítése során is? A SZISZ ajánlásai teljesítésének alapfeltétele az volt, hogy a nagygyűlésnek ne legyen semminemű folytatása – ennek érdekében állították csatasorba az Új Szót is, főleg annak főszerkesztőjét.

Ilyen körülmények között kerestek fel bennünket azok a szlovák politikusok Roman Kováčcsal az élen – akik meg akarták buktatni a második Mečiar-kormányt, és arra kértek, hogy támogassuk őket ebben. Ezt követően alakult ki az a helyzet, amelyben az akkori Magyar Koalíció eljátszotta a kormánypárti „harmadik hegedűs“ szerepét, azaz a kormányon kívüli kormánypártiságot.

A Magyar Koalícióban 1994-ben egyértelművé vált egy kétirányú folyamat: a komáromi nagygyűlés jelentőségének folyamatos aláásása, valamint azon magyar politikusok és politikai erők súlyának látszólagos növelése, akik nem vettek részt a nagygyűlés szervezésében vagy csak felszínesen vállalták az eredményeit. Az 1994-es parlamenti választások eredménye ezt csak részben tükrözte, hiszen a legtöbb képviselőt a parlamentbe ezúttal is az Együttélés juttatta be. Michal Kováč köztársasági elnök strassbourgi beszéde azonban azt jelezte, hogy sikerült a nagy nehezen megszerzett közösségi tekintélyünket aláásni. Ha ugyanis megmaradt volna, akkor a köztársasági elnök nem mondhatott volna ilyen beszédet a „kisebbségi keretegyezmény“ elfogadásának napján anélkül, hogy egyeztetne velünk. A szlovák közvélemény-kutató intézetek is azt jelezték, hogy csökkent a Magyar Koalícióban az értékteremtő politika súlya. Az 1990-től épülő értékteremtő politika 1994 második felében visszavonulásra kényszerült.