Mádl Ferenc: Duray Miklós, a földhöz és a néphez való hűség szimbóluma

(A Magyar Köztársaság államfőjének beszéde a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjének átadása alkalmából. Budapest, 2001. október 22.)

Tisztelt Miniszterelnök Úr, Házelnök Úr, Tisztelt Jelenlévők, Kedves Miklós!

Duray Miklós a földhöz és a néphez való hűség szimbóluma. Csendes kitartása a földhöz és a nyelvhez mindannyiunk számára példa.

Duray Miklós sokat vállalt magára a szlovákiai magyarságot sújtó különböző kollektív megbélyegzésekből. A börtönt is. A börtönből szabadulva pedig a radikálisság, a békétlenség és a nacionalizmus bélyegét – az európai demokrata homlokán.

A magyarság sorsát méltósággal viselte. Nem félt nyíltan vállalni az igazságot.

Az igazság kimondása önmagában bátor tett. Azonban az is nagyon fontos, hogy milyen módon szólunk az igazság mellett. Duray Miklós halk, de határozott szavú politikus. Mindig felemelte a szavát, amikor kellett.

Voltak és vannak olyan emberek, akik szimbolikus erővel bírnak. Akik készek személyes részt vállalni a kollektív ítéletből is.

Esterházy János egy korábbi időszakban volt ilyen szimbolikus, kitartó, hűséges ember.

Később Duray Miklós volt az, aki írásaival nemcsak velünk, Magyarországon élőkkel, hanem a világgal is meg tudta értetni, hogy miért is van a szlovákiai magyarság Kettős elnyomásban, Kutyaszorítóban, ahogy műveinek címei is szólnak.

Duray Miklós kitüntetése elismerés a Magyar Köztársaság részéről a szlovákiai magyar közösség számára, amiért méltósággal viselte a méltatlan időket. )elképezi a 21. század Magyarországának szolidaritását. Az elkötelezettséget amellett, hogy a kárpát-medencei magyarság kiáll kultúrájáért, nyelvéért, nemzeti értékeiért.

Mára a világ nagyot változott. Áll a híd Esztergom és Párkány között. De amíg romokban hevert, a szlovákiai magyarság legjobbjai szinte maguk voltak a híd pillérei, a társnemzet hitével, ahogy Duray Miklós krédóját megfogalmazta.

Duray Miklós eddigi életútja és a saját maga által vállalt terhek elég indokot jelentenek ahhoz, hogy október 23. alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével kitüntessük. Szimbolikus személyiségét azonban, ha akarnánk se tudnánk különválasztani azoktól, akiket jelképez.

Mostani szlovákiai látogatásunk is meggyőzött bennünket arról, hogy számos kitüntetésre méltó ember van ott, magyar és szlovák egyaránt. Ez azért nagy öröm, mert vannak és lesznek, akik átveszik a lángot.

Most, amikor Duray Miklós magas állami kitüntetésben részesül, valójában azt köszönjük meg neki, hogy őrizte a lángot, hogy példa és kovász tudott lenni.

Ma azért beszélhetünk fiatal, az ország és a nép érdekében európai színvonalon politizáló magyar értelmiségről, mert voltak köztük, akik számára, mint Duray Miklós számára, nem volt kérdés, hogy a néphez és a földhöz hűnek kell maradni, hogy áldozni és küzdeni kell érte.

Duray Miklós: köszönjük szépen!