Kossuth tér, 2002. április 13.

(A Kossuth téri beszéd szerkesztett változata, 2002. április 13.)

Tisztelettel köszöntök mindenkit!

A pozsonyi Országgyűlésben Kossuth Lajos 1848 júliusának elején az újoncok megajánlásának ügyében elmondott beszédét ezekkel a szavakkal kezdte:

„Uraim! A Haza veszélyben van!” Ezt akkor kellett mondania, amikor a forradalom már győzött.

Ha most itt állna, a róla elnevezett téren, azt mondaná: Hölgyeim és Uraim. A forradalom elkezdődött.

A forradalom 1848-ban győzött, mert az akkori forradalmat az egész nemzet együtt vívta meg. 1956-ban azonban már csak a maradék Magyarország vívta a forradalmat, akkor már nem lehetett együtt az egész nemzet. Most azonban ismét együtt vagyunk. Azért jöttem ide, hogy bejelentsem önöknek, bejelentsem Nektek: Ismét együtt van a nemzet.

Nem hiszem, hogy a nemzet két részre van szakítva, de azt tudom, hogy a nemzet jelentős része már tudja: a forradalom elkezdődött, most vívjuk – a másik része ezt még nem ismerte fel. Mindnyájunkon múlik, hogy amit tudunk, azt nekik is értésükre adjuk, hogy ismét mindenben együtt legyen a nemzet.

Ez lesz a világ legbékésebb forradalma, amit együtt viszünk győzelemre a választási helyiségekben és a választási urnákban. Ott fogunk győzni!

A nemzet együtt van. Ezt tudja a mostani kormány is. S azt is tudja, hogy a tízmillióért is csak akkor tud tenni felelősséggel, ha az egész tizenötmilliót látja együtt.

Adjon Magyarország és a magyarság példát az egész Kárpát-medencének és Közép-Európának, hogy győzelemre lehet vinni a rendszerváltozást.

A Kárpát-medencében mindig a szerint történnek a dolgok, hogy mi történik Magyarországon. Ha Magyarország süllyed, süllyed az egész Kárpát-medence. Ha Magyarország emelkedik, emelkedik Kárpát-medence is. Emeljük magasra az egészet!

Engedjék meg, hogy végezetül én is, még egyszer felolvassam az itt magasra emelt táblák egyikének üzenetét: „Viktor, Veled vagyunk, felvidékiek.”