A szlovákiai magyarság egyéni és közösségi jogállása

(Javaslat a Magyar Koalíció Pártjának 2002. évi választási programjába)

Soha sem lehet annyira jó, hogy ne lehetne még jobb. Ennek az aranymondásnak az igazságtartalmához nem fér kétség. De ahhoz sem fér kétség, hogy messzire vagyunk attól az állapottól, amelyben a jó és a még jobb között kell különbséget tennünk.

Az MKP részvétele a kormányzásban az elmúlt négy évben nyilvánvalóan abban jelentett változást a korábbi kormányzati időszakhoz képest, hogy megszűnt a felülről lefele sugárzó magyarellenesség és idegengyűlölet. Ez általános megnyugvást eredményezett. Egyesek azt állították, hogy az sem baj, ha mást nem ért el a párt, mert olyan jó, hogy az állami hivatalokban egyenrangú állampolgároknak veszik a magyar embert és a hivatalnok végre megszólal magyarul.

Ez így igaz, de mi történt, vagy mi nem történt ezen kívül?

A kormányalakításkor, 1998-ban az történt, hogy ígéretet kellett tennünk: a kormányzás négyéves időszakában nem tűzzük napirendre az önálló magyar egyetem alapításának követelményét, a kollektív bűnösség elve szerint alkotott jogi normák annulálását a szlovákiai jogrendben, azaz a Beneš-dekrétumok jogfosztó következményeinek a megszüntetését, illetve nem igényeljük az etnikai elvű területi autonómiát. Ennek fejében a kormányprogramba került a szlovákiai magyarság képzettségének emelése a szlovákokéval azonos szintre, az államnyelvtörvény negatív hatását kiküszöbölő nyelvtörvény elfogadása, a regionális vagy kisebbségi nyelvek chartájának elfogadása, az ismeretlen tulajdonosú földek kezelésének átruházása a községekre.

A nyelvi chartát ratifikálta a parlament. A nyelvtörvényt is elfogadta, de ez utóbbit az MKP képviselői elutasították, mivel nem emeli a nyelvhasználati jogok szintjét. Nem volt sikeres az alkotmánymódosítás keretében az a kezdeményezésünk, hogy szűnjön meg az etnikai nemzetállam eszményének jegyében megfogalmazott preambulum. Az alkotmánymódosítás körül zajló vitában néhány olyan kérdés került előtérbe, amely ugyan része volt a kormányprogramnak, de a koalíciós partnereink nem mutattak hajlandóságot a teljesítésére. Ezek közé tartozott az ismeretlen tulajdonosú földek ügye és a nyitrai egyetem magyar karának létrehozása. Az egyezség ellenére mind a két témakörben továbbra is bizonytalanság uralkodik, mert a megoldásokra kiegyezett eljárás túllépi a jelenlegi kormánykoalíció lehetőségeit. Viszont a parlament az MKP javaslatára fogadta el az emberi jogok biztosának intézményét. A kisebbségi közösségek kultúrájának finanszírozása azonban szintén nem nyert megoldást.

Az MKP nagy fontosságot tulajdonított és tulajdonít továbbra is a közigazgatási reformnak és ennek keretében a közigazgatási területi felosztásnak, mivel a kerületi önkormányzatok megalakítása és a helyi önkormányzatok jogkörének bővítése alapkérdés – ugyanis minden önkormányzat, és főleg az erős önkormányzat, az autonómia erősödését jelenti. Hosszú harcok után – miközben az MKP csaknem kilépett a kormányból – a területi felosztásban nem tudtunk megegyezni koalíciós partnereinkkel, és a parlament ismét az 1996-tól megvalósuló mečiari területi felosztást szentesítette. Az önkormányzatok jogköreinek kialakításában, illetve bővítésében egy fokkal sikeresebbek voltunk. Az MKP-nak köszönhető, hogy – csehszlovákiai viszonylatban is értve – eddig nem tapasztalt jogokkal rendelkeznek a helyi és kerületi önkormányzatok, de nem elégségessel, a megszerzettek működtetésére pedig nincs pénzük. Nem sikerült visszaszorítani ugyanakkor az államigazgatást a modern, a szubszidiaritás elve szerint szervezett jogállamnak megfelelő keretek közé.

Leginkább az oktatásügyben léptünk előre. Évtizedek óta ez utóbbi négy év volt az első olyan huzamosabb időszak, amikor nem kellett küzdelmet folytatnunk az államhatalommal a magyar iskolák megmaradásáért.

Az államigazgatásban sem volt soha ennyi magyar, mint ebben a kormányzási ciklusban, még ha nem is mindig a számarányunknak vagy az MKP politikai súlyának megfelelően alakult a helyzet. Ismeretes, hogy az 1998-as kormányalakítás után nem tették lehetővé koalíciós partnereink, hogy mindazon járásban, ahol az MKP győzött, az MKP által jelölt személy vezesse az államigazgatási hivatalt.

Az általános célok közül azokban a kérdésekben voltunk sikeresek, amelyek erősítették Szlovákiában a jogállamiságot, és javították Szlovákia esélyét a NATO-ba való felvételre és csatlakozására az Európai Unióba. E két integrációs lehetőségnek a valóssá válása és a NATO-, illetve EU-taggá válási folyamat lehetőséget ad számunkra, hogy újra fogalmazzuk az elmúlt négy évben háttérbe szorult, illetve meg nem valósult céljainkat. Az integrációs folyamatot tehát nemcsak Szlovákia általános modernizálása szempontjából kell eszköznek tekintenünk, hanem a szlovákiai magyar közösség egyéni és közösségi jogállásának javítása szempontjából is.

A szlovákiai magyarság egyéni és közösségi jogállását érintő célkitűzéseket az elmúlt négy kormányzási év és az 1997-98-ban kialakult akkori ellenzéki együttműködésből leszűrhető tapasztalatokból kiindulva kell újra fogalmazni.

Nyilvánvaló, hogy a szlovákiai magyarság egyéni és közösségi jogállásának javulása elválaszthatatlan attól a folyamattól, amelynek végeredménye Szlovákia európai uniós tagsága lesz. Ez az összefüggés azonban nem értelmezhető úgy, hogy az Európai Unióban létrejövő tagság fogja megoldani a fennálló problémákat, hanem az integráció folyamatában kell ezeket megoldani.

Két nagy csoportra oszthatjuk a szlovákiai magyarsággal kapcsolatos megoldásra váró legfontosabb kérdéseket:

I. Különböző nemzetközi dokumentumokkal összefüggő kérdések

1. az Európa Tanács 1993-ban megfogalmazott elvárásai:

a/ a legalább 20%-ban magyar lakosú települések nevének használata. Jelenleg csak magyar nyelvű megjelölések lehetségesek. A jogot az ET elvárásának megfelelően bővíteni kell a helységnév hivatalos használatára is;

b/ a magyar és a többi nem szlovák nő vezetéknevét ne lehessen önkényesen a köznyelvben és a sajtóban elferdíteni. Azaz a sajtóban és egyéb nem hivatalos körülmények között is csak a törvényesen bejegyzett formájában lehessen használni a vezetékneveket. Ha tehát magyarul van beírva az anyakönyvbe a nő vezetékneve, akkor mindenütt -ová végződés nélkül használják. Ez csak törvénymódosítással érhető el, ugyanis a jelenlegi törvény személyi jogot sért;

c/ ki kell iktatni a szlovákiai jogrendből a kollektív bűnösség elve alkalmazásának maradványait. Ennek az elvárásnak a teljesítése 1993 óta késik. Ez széleskörű törvényhozási tevékenységet igényel, amely egyes törvények annulálását, valamint kárpótlást jelent;

d/ a közigazgatást ne lehessen úgy átszervezni, hogy sérüljenek a kisebbségi közösség és a hozzá tartozó személyek jogai. Ennek az európa tanácsi elvárásnak a teljesítése a közigazgatási területi felosztásról szóló törvény módosítását igényli;

2. A Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság közötti szerződés a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről – azaz az alapszerződéshez kötődő célkitűzések:

a/ az MKP szorgalmazni fogja az alapszerződésnek a szlovákiai magyar közösséget érintő 15. cikkelye végrehajtását ellenőrző vegyes bizottság munkájának hatékonyabbá tételét;

b/ kezdeményezni fogja az alapszerződés 15. cikkelyében érintett területeken az idevágó törvények felülvizsgálását, azok módosítását és az alapszerződéssel való összhangjuk megteremtését;

c/ alapkövetelménynek tekinti, hogy az alapszerződésben és a benne foglalt nemzetközi dokumentumokban leszögezett elvek, amelyek az oktatásügyhöz, a kultúrához, a közigazgatáshoz, az önkormányzatisághoz és a döntéshozatalban való hatékony részvételhez kapcsolódnak, törvényekkel legyenek valóra váltva Szlovákiában. Az alapszerződést ugyanis a szlovákiai parlament ratifikálta és a nemzetközi szerződésekhez illő módon megjelent a törvénytárban, tehát az ország belső törvényeit felülmúló ereje van, amelyet eszerint kell végrehajtani.

3. A Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájával összefüggő kérdések:

a/ az MKP kezdeményezni fogja a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa által ratifikált charta törvényes végrehajtását;

b/ kezdeményezni fogja a ratifikált chartában foglalt lehetőségek bővítését a charta alapszövege szerint, főleg a tömegtájékoztatás terén

c/ az MKP törvénymódosítást kezdeményez a ratifikált charta értelmében a nyelvhasználati jogok bővítésére;

d/ az MKP önálló jelentést készít a charta végrehajtásáról a Szlovák Köztársaságban.

4. A nemzetközi dokumentumokkal közvetve összefüggő kérdések:

a/ az alapszerződés értelmében az autonómia-törekvés a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa által legitimizált célkitűzés, ezért az MKP, kapcsolódva a közigazgatási területi felosztáshoz, egy kisebbségi, illetve perszonális autonómia-rendszer kialakítását kezdeményezheti;

b/ az Európa Tanács keretében 1993-ban Szlovákia irányába megfogalmazott elvárások értelmében, ill. az Európa Tanács kisebbségi keretegyezménye, valamint az 1201-es ajánlása szerint (ezek az alapszerződés szerves részét alkotják) felülvizsgálható Szlovákia közigazgatási területi felosztása, illetve felülbírálható az 1960-ban törvényesített azon közigazgatási területi felosztás, amely az egyes járásokban a magyar lakosság számarányát kedvezőtlenül megváltoztatta;

c/ a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartája értelmében a magyar nyelv Szlovákiában regionális nyelvnek minősíthető, ezért ennek a minősítésnek az elfogadtatására kell törekednie az MKP-nak;

Tekintettel arra, hogy a 2001-ben a kerületi önkormányzatokról elfogadott törvény a magyar lakosság arányait az egyes kerületekben hátrányosan, a hatékony döntéshozatalban való részvétel jogát sérelmezve alakította ki, mindenütt leszavazható kisebbségbe került az ott élő magyarság. Ez nem csupán a közigazgatási területi felosztás átalakítását teszi szükségszerűvé, hanem alkotmánymódosítást is igényel. Az alkotmánymódosítással a kisebbségi önkormányzatok (személyi elvű autonómia) kialakítását kell megcélozni, mind községi, mind kerületi és országos viszonylatban.

A kisebbségi önkormányzatok alkotmányos rögzítése mellett szükségszerű egy olyan végrehajtási törvény elfogadása is, amely biztosítaná a már eddig is létező alkotmányos jogok maradéktalan megvalósulását, beleértve a magyar, illetve más kisebbségek közintézményeinek és azok finanszírozásának törvényes körülményeit, beleértve az iskolaügyet is.

Nyilvánvaló, hogy ezek alapkövetelmények, annak érdekében, hogy az esélyegyenlőség és a jogok egyenlősége irányába léphessünk előre. Az is nyilvánvaló, hogy meg kell határozni az első lépéseket, mert a felsorolt kérdéskörök nem azonos rangúak és csak különböző módon valósíthatók meg. Meggyőződésünk, hogy rajtvonalként az alábbi három követelményt kell rögzítenünk:

a/ a közigazgatási területi felosztás megváltoztatása,

b/ a magyar közösség, illetve a többi kisebbség intézményrendszerének alkotmányos kodifikálása,

c/ a kollektív bűnösség elve alapján hozott jogi normák kiiktatása Szlovákia jogrendjéből.