Szégyellem magam, hogy a kormánykoalíció tagja vagyok

(Interjú, megjelent a Domino fórum c. hetilap 2002. évi 49. számában)

– Fél évvel a választások előtt a Magyar Koalíció Pártja arra kötelezte Önt, hogy közügyekben ne nyilatkozzon. Ennek oka a Budapesten Orbán Viktor által rendezett nagygyűlésen elhangzott kijelentései voltak. Hogyan viselte ezt el?

– A hallgatással kapcsolatban megvannak a tapasztalataim még a kommunista időkből – amikor börtönben voltam, ott is hallgatnom kellett. Nekem ez a tilalom tehát nem jelentett semmi újat. De ha valaki megkérdez, és a dologról van véleményem, azt e tilalom ellenére elmondom.

– Fél éven keresztül az ún. „kényes” kérdésekről nem nyilatkozhatott, hogy ne rontsa az MKP arculatát. Nem tűnik az ön számára abszurdnak, hogy a demokráciában is hallgatnia kellett?

– Az utóbbi egy-két évben, az az érzésem, mintha egy kissé visszatérnénk a közelmúltba. Nemcsak azért, mert olyan tendenciákat észlelek magam körül, amelyek 1989 előtt uralkodtak, hanem azért is, mert a politikában egyre jobban eluralkodnak a rendszerváltozás előtti korszak módszerei.

– Ez miben nyilvánul meg?

– Szlovákiában ugyan formálisan demokrácia van, de nem tudjuk megtölteni tartalommal. A közéletben egyre több a demagógia, mindegy, hogy az előző vagy a jelenlegi kormányról van-e szó. Azok, akik hatalmon vannak, visszaélnek vele. Vagy saját érdekükben, vagy bizonyos érdekcsoportok érdekében. Ugyanígy nyugtalanít az is, hogy az Európai Unióval szemben hasonlóan viselkedünk, mint annak idején a Szovjetunióval. Azelőtt szó nélkül vettük tudomásul Moszkva akaratát, most kiskutya módjára Brüsszelét vagy Washingtonét. Abban az esetben, ha az európai integrációhoz vagy a NATO-hoz oly módon fogunk viszonyulni, ahogy ezt megszoktuk a kommunizmusban a Szovjetunióval kapcsolatosan, az egész nyugati orientációnk csak formális lesz.

– Az MKP szintén engedett Brüsszel nyomásának, amikor a kormányban maradt a közigazgatási fiaskó ellenére.

– Bármilyen külső beavatkozás egy ország vagy egy párt belügyeibe helytelen. Az ilyen nyomások felborítják a társadalom értékrendjét. Az MKP-nak az előző kormányban való maradása azonban nemcsak az EU nyomására történt-sőt, ilyen nyomás nem lett volna elégséges egy ilyen döntés meghozatalára. Főleg bizonyos párton belüli erők nyomása volt a döntő. Míg a külső nyomást azzal magyarázták, hogy Szlovákiában a stabilitás látszatát kell kelteni, a belső kényszerek egyének, vagy bizonyos csoportok érdekeivel függtek össze.

– Például az MKP személyi érdekeltségeivel az államigazgatásban, mert a járásokban nem akarták feladni pozícióikat?

– Igen, ez is szerepet játszott ebben. De például az egyik község polgármestere azért szavazott a párt országos tanácsában opportunista módon, mert be kellett fejezni a faluban a közművesítést, és a kormány esetleges bukásának a veszélye vagy az MKP-nak a kormányból való kilépése esetén erre nem látott esélyt. (Nevetés.) Több ilyen eset is volt.

– Az MKP kormányban maradása tehát hiba volt?

– Igen, ki kellett volna lépnünk. Ha tudatosítjuk, milyen rosszak azok a törvények, amelyeket a közigazgatási reformmal kapcsolatban hoztunk, igazuk volt azoknak, akik a koalícióból való kilépés mellett kardoskodtak. Nem cselekedtünk ésszerűen és lelkiismeretesen, hanem bizonyos olyan egyéni és csoportérdekeknek megfelelően, amelyek nem képviselték a társadalmi érdekeket és a választóink érdekeit. Nem ok okozatilag, hanem bizonyos érdekeknek megfelelően cselekedtünk.

– Az ön elszigetelése is egy bizonyos nyomás eredménye volt, melyben nagy szerepet játszott a magyar értelmiség egy csoportja. Mivel magyarázza ezt?

– Az, hogy valakik engem ki akarnak vonni a politikából, számomra nem új dolog. Ez már 1989-től fennáll. Kísérletet tettek arra is, hogy közéleti funkciót ne tölthessek be. A volt kommunista titkosszolgálat ügynöke, aki ezt a feladatot kapta, a mai napig jelen van a szlovákiai magyar politikában.

– Kinek és hogyan kellett ezt megtennie?

– Bizonyos körök megrendelésére. De nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, mert azonosítani lehetne, és ennek nem jött el az ideje.

-A magyar közösség értelmisége akkor arra apellált, hogy felelősségtelesnek kell lennie. Hogyan értelmezi ezt?

– Nem fáj a fejem attól a nyílt levéltől, amit nyilvánosságra hoztak. Nem akarok senki fölött ítélkezni, de például a levelet aláírók listájának élén egy olyan ember áll, aki patkányméreggel üzletel. Sok olyan személy neve szerepel ott, aki azt sem tudta, mit ír alá. Ami viszont figyelemre méltó, hogy ezek közül csak egy határolta el magát a levéltől, a többi tisztességtelen maradt.

– Amikor az MKP jelezte, hogy kilép a kormányból, több magyar értelmiségi támogatta ezt a szándékot azzal az indokkal, hogy a „Mečiar féle” közigazgatási területi felosztás elfogadása súlyos vétség, de amikor bent maradtak a kormányban, ugyanezek az egyének aláírták azt a felhívást, amelyben megfogalmazódott, hogy felelősségteljesen cselekedett a párt. Miről tanúskodik ez?

– Valószínűleg arról, hogy a nézetük egy bizonyos időre szól, és a későbbiekben elfogadható számukra egy teljesen ellentétes nézet is. Ami pedig az értelmiségi létüket illeti: olyanok, mint a sárkánygyíkok – még nem madarak, de már nem is gyíkok.

– Az ilyen viselkedés eddig a szlovák elitre voltjellemző Ez azt jelenti, hogy a magyarok hasonlóképpen „elvszerűek”?

– (Nevetés.) Valószínűleg igazuk van azoknak, akik azt bizonygatják, hogy a magyarok és a szlovákok mindig is közel álltak egymáshoz.

– Mi volt az értelme az ön elszigetelésének? Jelenleg újból jelentkeznek a „kényes” kérdések: a közigazgatási területi felosztás, a kedvezménytörvény és hasonlók.

– A megbékélés érdekében az MKP-n belül egyezség jött létre, hogy nem fogok szerepelni a médiában, aminek alávetettem magam. Nem tudom, ez mennyire befolyásolta az MKP választási eredményét.

– Bugár Béla a magyarországi választások idején úgy nyilatkozott, hogy az MKP részére Orbán lenne elfogadhatóbb. Ön a nagygyűlésen támogatta Orbánt, Bugár a médiában. Tulajdonképpen miben volt a különbség?

– Budapestről visszajövet még aznap este meglátogattam Bugárt. A budapesti utamat teljesen normálisan fogadta, és egyetértett vele. Csak később jött a nyomás az MKP bizonyos belső és tanácsadói köreitől, amelyek már rég félre szeretnének állítani. Megérezték a lehetőségét, hogy eljött a kellő pillanat.

– Miért akarnák félreállítani?

– A kommunista időszakot említhetem példaként. Akkor személy szerint egy bizonyos politikai magatartást képviseltem – aláírtam a Chartát, disszidensekkel tartottam kapcsolatot és börtönben is ültem. Azoknak a magyar embereknek, akik velem vagy a jogvédő bizottságban kifejtett tevékenységgel kapcsolatba kerültek, illetve szembesültek ezekkel az őket is érintő tényekkel, ha karriert szerettek volna csinálni, nyilvánosan ki kellett rólam fejteniük a véleményüket. Ha elhatárolódtak tőlem, a hatalom megjutalmazta őket, de a saját kisközösségükkel kerültek ellentétbe. Ha nem felelnek meg a felülről jövő elvárásnak, lőttek a karriernek. Ez az állásfoglalási kényszer ezekben az emberekben gyűlöletet váltott ki velem szemben. Ebből fakad ez az ellenszenv. A helyzet azonban a mai napig nem változott. Aki ma is nyíltan egyetért velem, leprás lesz, akinek fenntartásai vannak irányomban vagy elhatárolódik tőlem, valamilyen jutalomban részesül.

– Az önnel szemben állók viszont azt állítják, hogy ez a probléma az ön radikalizmusából adódik – például a Felvidék kifejezést használja, amire Szlovákia érzékeny.

– Azt a kifogást, hogy a nagygyűlés egyik transzparenséről elolvastam a Felvidék szót, nevetségesnek tartom. Ami pedig a radikalizmust illeti: ez egy értelmiségi erény. Aki magát értelmiséginek tartja és nem radikális, az csak sárkánygyík vagy más, de inkább nem minősítem őket.

-A Felvidék kifejezés sok szlováknak nem tetszik.

– Azt gondolom, hogy minden normális szlovák tudja, mit jelent ez a kifejezés, és a Felvidéket nem azonosítja Szlovákiával.

– Mellesleg a szlovákiai magyarok Orbánt, vagy Medgyessyt támogatják?

– Tapasztalatom szerint inkább a konzervatív politika felé hajlanak, tehát Orbán felé.

– És az MKP politikusai?

– Ez eléggé különböző. Akik a régiókban dolgoznak, főleg Orbánt támogatják. Akik feljebb, azoknál ez ingadozó.

– Mit jelent ez?

– Amikor Orbán volt hatalmon, őt támogatták, sőt voltak, akik egyenesen törleszkedtek hozzá. Most, hogy ellenzékben van, bírálják, vagy más irányba lihegnek.

– Az elvesztett választások után Orbán a politikai rendszeren kívül kezdte szervezni az ún. polgári köröket, amelyeknek úgymond „a nemzet akaratát kell védelmezniük”. Ha a Fidesz gondol egyet, az utcára hajtja a fél országot. A parlamenti demokráciában viszont a politika a parlamentben valósítható meg a választási eredmények alapján, nem gondolja?

– Ez egy új stílus a politikában, kb. tízezer a polgári körök száma. Nagyobb a szervezettségük, mint bármelyik parlamenti pártnak Magyarországon.

– Ez nem valami kétségbeesett, szokatlan kísérlet a hatalom visszaszerzésére?

– Nem hiszem. A polgári körök megalakulása nemcsak a választásokkal függ össze, hanem azzal is, ami Szlovákiára nézve is érvényes: a kommunista rendszer megváltozását nem kísérte forradalom, csak váltás. És mivel nem volt forradalom, nem történt társadalmi megújhodás. A közélet a mai napig át van szőve kommunista maradványokkal. A magyar társadalom nagy része etatista és nem demokratikus alapokon nyugszik. Az Orbán kezdeményezésére alakult polgári körök az etatizmus ellen vannak.

– Ehhez nem szükségesek a polgári körök. A Fidesz parlamenti párt, más bevett módszerrel is küzdhet az etatizmus ellen.

– A társadalom jelentős része nem hajlandó pártokban gondolkozni. A civil szerveződés, amelynek hagyománya van, sokkal elfogadhatóbb az emberek számára, sőt a magyarországi civil szerveződések már a kommunista időszakban is főleg antietatisták voltak.

– A Fidesz népszerűsége továbbra is csökken, elvesztették a helyhatósági választásokat is, tehát a polgári körök nem nagyon segítettek.

– (Hallgatás.) Az igaz, hogy a Fidesz népszerűsége fogy a közvélemény-kutatások szerint, de nem tudom, miben rejlik a gyökere.

– Kommunisták és etatisták az MKP-ban is vannak. Ezen kívül konzervatívok és liberálisok is vannak a soraiban. Az MKP-t egy szokványos pártnak tartja?

– A néppártokban megszokott, hogy több szárny létezik. Azt, hogy az MKP-ban vannak olyanok is, akik 1989 előtt a kommunista párt tagjai voltak, nem tartom problémának – a párton kívül sokkal nagyobb gazemberek is akadtak. Az a kulcskérdés, milyen a közügyekhez való viszonyuk. Nem értek egyet például azzal, ha a közügyeket gazdasági jellegű magáncéloknak vagy egy csoport érdekeinek vetik alá, ahogy tette ezt az MKP az előző kormányból való kilépés megítélésével kapcsolatban.

– Milyen mértékben tartják hatalmukban az MKP-t a gazdasági érdekcsoportok?

– Pártunkat választott szervek irányítják. Problémát az jelent, hogy azon egyének nézetét, akik ezekben a szervekben vannak, párton kívüli, de nem össztársadalmi érdekek is befolyásolják. Nem tartom helytelennek, ha a politika kéz a kézben halad a gazdasággal. De azt veszélyesnek tartom, főleg az átalakulóban levő országokban, ha a gazdasági érdekek eluralkodnak a politika fölött. Ezek az érdekek ugyanis nem ismernek demokratikus elveket, csak a pénz elvét.

– Az MKP egészen addig, amíg nem jelezte a kormányból való kilépését, eltért a szlovák „normától”- nem kísérték botrányok, megtartotta az egyezségeket, aztán jött az elhatározás, hogy a koalícióban marad, lobbiérdekektől befolyásolva, később pedig az ön elszigetelése. Ez azt jelenti, hogy az MKP is beilleszkedett?

– Így is lehet mondani. Fontosnak viszont inkább azt tartom, hogy a párton belül eszmei síkon folyik a vita arról, hogyan egyensúlyozzuk ki a társadalmi és gazdasági érdekeket. Be kell vallanom, hogy ez nem mindig sikerül.

– Az ön problémája talán abból is adódik, hogy az MKP-ban az embereket csak az etnikai hovatartozás köti össze?

– Csak részben. Egyetértek viszont azzal, hogy néha úgy viselkedünk, mint a többi párt Szlovákiában. A különbség csak annyi, hogy mi ezt magyarul tesszük.

-A választások után az MKP megkapta a mezőgazdaságot, a környezetvédelmet és a regionális fejlesztést. Ha országos párt lenne, természetes volna, hogy azokat a tárcákat is megkapja, ahol az egész országot érintő reformokat kell végrehajtani. És ez megint azt az érzést kelti, hogy önöket csak Dél-Szlovákia érdekli.

– Az ország más területeire vonatkozólag is megvannak az elképzeléseink. Nem értek egyet azzal az állítással, hogy kimondottan regionális párt vagyunk, noha lehetnénk. Ugyanis a regionális érdekekben is visszatükröződnek az össztársadalmi érdekek – azzal a különbséggel, hogy egy konkrét térségre jellemzőek. Dél-Szlovákia hosszú sávjának, amely Pozsonytól az ukrán határig húzódik, megvannak a jellemzői, melyek egyebek mellett abból is adódnak, hogy a kommunizmus idejében ezt a térséget gazdaságilag ellehetetlenítették. Természetesnek tartom, hogy az MKP ezért erre a területre összpontosít.

– Ha az MKP sem nem etnikai, sem nem regionális párt, akkor miért az a feltétele, hogy a választási listára csak magyarul írt névvel kerülhet fel jelölt, és olyan, akinek a gyermeke magyar iskolába jár?

– Ilyen javaslat volt, amit el is fogadtunk. Ennek megvan a logikája. Ha a család- és keresztnevek anyanyelvű használatának a jogát mi harcoltuk ki, meg kell, hogy jelenjenek következményei a pártban is. Ha azt akarjuk, hogy az MKP erős regionális párt legyen, akkor ebben a regionalitásban az etnicitásnak is meg kell jelennie.

– Kötelességként?

– Az talán nem. A listánkon más nevek is szerepeltek.

– Azokon a helyeken, amelyekről nem lehet bejutni a parlamentbe.

– Ha valóságos erőt képviselnének, most bent lennének a parlamentben. 1992-ben listánkon a nem magyar jelöltek mellett más nemzetiségűek is kerültek megválasztható helyekre, mégsem választották meg őket. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy a magyar etnikum Szlovákiában jól szervezett a többiek pedig nem szerveződtek politikai közösséggé.

– Tehát elégedettek azokkal a tisztségekkel, amelyeket a választások után megszereztek?

– Azt gondolom, hogy ezek jók. Ami a többit illeti, azt gondolom, hogy Szlovákiában még mindig léteznek bizonyos korlátok – elég megemlíteni azt a vitát, hogy lehet-e magyar nemzetiségű a parlament elnöke. A szóváltásokból az derült ki, hogy nem lehet. Ez többek között arra is utal, hogy a magyarok Szlovákiában másodrendű helyzetben vannak, nekik csak a maradék jut.

-A választások után más tárcák is érdekelték önöket?

– Nem volt rá okunk. Miklós László és Harna István miniszterek jól működtek. A mezőgazdaságot, amit a múltban a posztkommunista Demokratikus Baloldal Pártjának ellenvetése miatt elvettek tőlünk, ezen túl a mi miniszterünk fogja irányítani.

– Milyen mértékben függött össze az önök érdeklődése az említett tárcák iránt azzal a ténnyel, hogy azok fogják a legtöbb EU-s pénzt szétosztani?

– (Csend.) Nem tehetünk róla, hogy azok a tárcák, amelyeknek élén az MKP miniszterei állnak, kapják a legtöbb pénzt.

– Ezzel azt akarja mondani, hogy ez véletlen?

– Azt hiszem, inkább a véletlen játéka, de mi ezt elfogadjuk. A mi minisztereinkre a múltban a korrupciónak még az árnyéka sem vetült, ezért azt gondolom, hogy ezek a pénzek megfelelően lesznek kezelve. De arra is figyelmeztetni kell, hogy az EU-s pénzeket a legelmaradottabb területek fejlesztésére adják (régiófejlesztés, határon átnyúló együttműködés, mezőgazdaság, vállalkozásfejlesztés stb.), és ezek mind az átlagosnál nagyobb arányban érintik a mi választóinkat.

– Nem jut majd pénz nagyobb mértékben Dél-Szlovákiának?

– Ez sajnos nem lehetséges. A pénz majd azokba a régiókba kerül, ahol jó pályázatokat tudnak írni, és ahol szükség lesz rá.

– Az MKP miniszterei miért adnák a pénzt máshova, mikor azt mondják, hogy Dél Szlovákia pénzügyileg „alultáplált”, nagy a munkanélküliség és a választóik ott élnek?

– Nézze: Harna miniszter az elmúlt négy évben létrehozta a regionális fejlesztési központokat. Ezek egyenletesen voltak elosztva egész Szlovákia területén, senkit nem részesített előnyben.

– A tárcák, amelyek iránt érdeklődtek, az egészségügyhöz vagy az igazságügyhöz képest politikailag kevésbé érzékenyek és kockázatmentesek. A kisebb ellenállás útját választották?

– Nem. Az egészségügy mellett a mezőgazdaságban kéne a legnagyobb reformnak végbemennie.

– Simon miniszter viszont a munkába állása után azonnal jelezte, hogy a tárcának több dotációt kellene kapni, mint eddig…

– A dotációk rendszerét meg kell változtatni. De gondolja, hogy nekünk adták volna az iskolaügyet vagy a kultúrát? Esély sincs rá, hisz ezeknél „szlovák” ügyről van szó. A kormányba való belépésünkkor természetesen több lehetőséget is kidolgoztunk, számításba jött a kultúra, az iskolaügy, a közlekedés, a pénzügy.

– Hogyan reagáltak erre a koalíciós partnerek?

– Nem is tárgyaltak velünk erről, azonnal minden szét volt osztva.

– Önök a második legerősebb párt a kormányban.

– Tudja, hogy van ez Szlovákiában. A koalíció erős eleme vagyunk ugyan, de bármikor tárgyalnak a mi jelenlétünk nélkül is. Ez a múlt héten is megtörtént.

– A kedvezménytörvénnyel kapcsolatban?

– Igen.

– Tulajdonképpen miért élezték ki így a helyzetet?

– Nem tudom, mi van a háttérben. Valószínűleg Dzurinda miniszterelnök valamiféle játéka áll e mögött.

– Ezzel mire gondol? Az MKP-t más partnerrel akarja helyettesíteni?

– (Csend.) Ha képes megkerülni minket a számunkra jelentős kérdéseknél, miért ne válthatna fel minket mással? Ilyen tendenciák voltak a választások előtt is. Bizonyos pénzügyi körök azt óhajtották, hogy a kormányban az MKP helyett a SMER legyen. Jelenleg is vannak bizonyos nyomások, melyek arra utalnak, hogy ez fennáll.

– Ez érződik a koalíciós tárgyalósokon is?

– Igen.

– Dzurinda már megkerülhette volna önöket a kormányalakításkor is.

– Akkor még szüksége volt ránk.

– A NATO-ba való bekerülés miatt?

– Például.

– Azt még ratifikálni kell, többek között még a magyar parlamentben is. Tehát ha most kicserélné önöket, az rosszjelzés lenne a külföld felé?

– Ez a kormány már több rossz jelzést adott le. Ilyen például a szociális csomag elfogadása, melyet a parlament még a költségvetés elfogadása előtt megszavazott. Feltételezem, hogy az elkövetkező évben az ország lakossága nem lesz nagyon elégedett ezzel a kormánykoalícióval.

– Hogyan értékeli azt a tényt, hogy a kormány olyan törvényeket módosít, melyeket a választások előtt ő maga alkotott meg?

– Az utóbbi időben szégyellem, hogy a kormánykoalíció tagja vagyok. Érthető, hogy az előző kormány, főleg a választások előtt populistaként viselkedett. Ezzel kapcsolatban meg szeretném említeni, hogy miért lett 1997-ben a Kék Koalíció szóvivője éppen Dzurinda. Azért, mert csak ő vehette fel a versenyt Mečiar populizmusával. Ez nem az én véleményem, akkor a Kék Koalícióban indokolták ezzel Dzurinda kiválasztását. Ez most is megmutatkozik a kedvezménytörvénnyel kapcsolatosan. Fellépése tele van demagógiával.

– Ha az MKP-nak kifogása volt a törvénymódosításokkal szemben, miért nem hallatta hangját a kormányban vagy a parlamentben? Vagy ugyanúgy populistaként viselkedett?

– Nem. Inkább azt gondolom, hogy el akartuk kerülni a konfliktusokat. A szavazások többnyire megegyezések eredményei mind a kormányban, mind a parlamentben, ezek a koalíciós tanácsban dőlnek el.

– Ott sem vétózták meg.

– Azt nem tudom, nem járok oda. De ha igen – vétózni csak egyszer lehet.

– A múltban a DBP ezt néhány esetben megtette.

– A DBP-nek különös helyzete volt, mivel Dzurinda kedvence volt. Az ő segítségével semlegesítette az MKP jelenlétét a kormányban.

– Dzurinda azt állítja, hogy a kedvezménytörvény elfogadhatatlan, mivel beavatkozik a szlovák jogrendbe.

– Ezek csak politikai kifogások. Semmiféle területen kívüliségről nincs szó. Ez csak akkor jelenne meg, ha olyan tevékenység jönne létre, amely oly módon nem állna összhangban Szlovákia jogrendjével, hogy onnan kiemelne valamit vagy valakiket egy másik joghatóság alá. A hágai nemzetközi bíróság például az exterritorialitás elve szerint gyakorolja bírói joghatóságát.

– Pénzek kifizetése magyar nemzetiségű állampolgároknak Szlovákia területén nem az?

– Nem. Ez összhangban van a szlovák normákkal. Egyrészt: ezt nem tiltja semmilyen törvény, másrészt: az alapítványokról elfogadott új törvény szerint külföldi alapítványok is be lehetnek jegyezve és fejthetnek ki tevékenységet Szlovákia területén.

– Mire jó az ilyen törvény, ha az EU-ba való belépéskor úgyis érvényét veszti, s ez másfél év múlva be is következhet?

– Ez sem igaz. A törvénynek csak az a része veszíti el az érvényér az uniós tagság létrejöttekor, amely a közösségi joggal nincs összhangban. Ilyen például a magyarországi munkavállalására vonatkozó meghatározás.

– Miért olyan fontos önök számára ez a törvény? Az MKP a kormányban van és a tárcák segítségével, melyeket irányít, segíthet a dél-szlovákiai lakosoknak is.

– Felmérést végeztünk 11 ezer olyan család pénzügyi helyzetéről, akiknek gyermekei magyar iskolába járnak. Megállapítottuk, hogy 49 százalékuknak 10 ezer koronánál alacsonyabb a havi jövedelme. További 40 százalékuknak 20 ezer koronánál alacsonyabb. A megvizsgált családok majdnem egyharmadának gyermekei a lakóhelyükről más községbe vagy városba utaznak magyar iskolába. Ez nagy anyagi terhet jelent. Az MKP hiába kormánypárt, nem tudja kompenzálni a családoknak azt a többletkiadását, amit az anyanyelvű iskola vállalása jelent. Az a 300 korona, amit havonta kapnának a kedvezménytörvény alapján, az iskolai étkezéssel vagy az utazással járó többletköltségeket fedezné.

– Már jelenleg is sok – uniós – pénz kerül be hozzánk, ami még növekedni fog Szlovákia unióba való belépése után. Valószínűleg ez lényegesen több lesz, mint amennyit a kedvezménytörvény alapján kapnának a magyar családok.

– Ez igaz, de ennek hatását valószínűleg csak 10 év múlva érezhetjük majd, de akkor sem ezeken a területeken

– Írország és Portugália az EU-ba való belépés után hamar felfejlődött.

– Igen, de ezek közül egy sem volt olyan szegény, mint Szlovákia.

– Ez nem egészen igaz.

– Lehet, hogy más volt az életvitelük, de Szlovákiától eltérően ott működött a piacgazdaság.

– Ön szerint normális az, ha egy ország, jelen esetben Magyarország, meg akarja oldani egy másik ország állampolgárainak pénzügyi helyzetét?

– A törvény főleg azért jött létre, hogy enyhítse a környező országokban élő magyar nemzetiségű állampolgárok idegenségérzetét. Jelenleg, ha Magyarországra megyek, az ottani hivatalok egyformán bánnak velem és egy kelet-ázsiai maffiózóval – sőt az utóbbival sokkal előzékenyebbek. A külföldi szlovákokra is, ha Szlovákiába jönnek, más szabályok vonatkoznak, mint a többi külföldire.

– Az, hogy a magyarok idegenségérzetét akarják enyhíteni, ha Magyarországra mennek, rendben van, de hogy függ ez össze a Szlovákiában kifizetett pénzekkel?

– Meg kell teremteni annak a mechanizmusát, hogy ne menjenek el a magyarok a szülőföldjükről. Ugyanis egyre többen mennek el Magyarországra. Azt szeretnénk, ha a szülőföldjükön maradnának.

-A havi 300 korona meggyőzi őket, hogy itt maradjanak?

– Ennek jelentős lélektani hatása van.

– Dzurinda kijelentette, ha a magyar parlament a törvényt jóváhagyja, Szlovákia minden eszközzel megakadályozza, hogy a törvény Szlovákiában hatályba lépjen. Mit tesznek akkor? Kilépnek a kormányból?

– Valószínűleg nem. A kedvezménytörvény nem függ össze az MKP kormánytagságával. Az viszont nyilvánvaló, hogy Dzurinda miniszterelnök nem tartotta be az MKP-nak adott szavát, amelyet a Medgyessyvel folytatott múlt heti tárgyalása előtt mondott.

– Nemrég meghívást kaptunk a NATO-ba, nemsokára valószínűleg belépünk az EU-ba. Ön szerint milyen mértékben vagyunk erre felkészülve?

– Azt gondolom, hogy Szlovákia sem mentálisan, sem gazdaságilag nincs rá felkészülve. Személy szerint viszont amellett vagyok, hogy az egyesült Európában megszűnjön a nemzetállamok jelentősége.

– Miért?

– Azért, mert Európában minden konfliktus a nemzetállamok szembenállásából adódik.

– Ezt úgy is lehet érteni, hogy ezzel áthidalható lenne az a történelmi trauma, hogy a több országba szétszórt magyar nemzet egy régió részévé válna?

– Lehet. De például a határon átnyúló régiók megalakulása jelentősen hozzájárult a francia-német ellentétek megszűnéséhez.

 

Az interjút készítette: Marek Vagová, Štefan Hríb

(fordítás szlovákból, a közérthetőség érdekében kiegészítve az eredeti hangfelvétel alapján)