Jancsó Adrienn: Akit többször a kútba akartak vetni

(Duray Miklós méltatása a Magyar Művészetért-díj átadása alkalmából. Felolvasta Jancsó Adrienn. Budapest, 2002. november 29.)

Duray Miklós a világ magyarsága által elismert felvidéki magyar közéleti személyiség. Halk szavú, de megalkuvást nem tűrő magatartásával az 1960-as évek közepétől változatlan elvhűséggel emel szót a „kutyaszorító”-ban élő magyar nemzetrészek jogaiért. Nyilatkozatainak igazságtartalma gyakran váltja ki a percemberkék indulatos tiltakozását. írásai, könyvei időállók és megtartó erejűek. A közéletről és a magyarság sorsáról alkotott véleménye, elemzései, megállapításai az intellektuális politika képviselőjéről tanúskodnak. A szerves politizálás híve, az egyetemes magyar nemzetpolitika művelője, előrelátó politikai stratéga.

Az 1980-as évek első felében a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságában végzett tevékenységéért a kommunista hatalom az állam és a politikai rendszer ellenségévé nyilvánítatta, majd kétszer bebörtönözte őt.

A kommunista rendszer bukása után létrejött posztkommunista csonka demokráciák hívei sem kedvelik, mivel nem fogadja el a bukott politikai rendszerből átörökített nyerészkedő módszereiket, felületes és a társadalmat megosztó szemléletüket – ő érintetlen maradt a kommunizmus által. Vallja: a formális demokrácia csak a bajok elfedésére alkalmas. A demokrácia elveinek megvalósulását a jogállam garantálja. A rendszerváltozás után politikai pártot alapított, de kezdettől szószólója volt a felvidéki magyarság politikai egységének. Törekvését 1998-ban a magyar pártok egyesítésével siker koronázta.

Duray Miklóst többször akarták kútba vetni mind a rendszerváltozás előtt, mind azt követően, de sikertelenül. Tény: mellőzni lehet őt, hallgatással övezni is lehet, sőt a fogcsikorgatók szava is túlharsogja őt, csak elhallgattatni nem lehet. Hitelességének ereje és egyenes vonalú életútja csupán azokat zavarja, akik a vele ellentétes minőséget képviselik.