Lélekben minden magyar miniszterelnöke

(Antall József emlékművének avatása alkalmából, 2003. május 23., Balatonfüred)

„Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján minden magyar állampolgárnak, ennek a tízmilliós országnak kormányfőjeként – lélekben, érzésben, 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni.”

Antall József szavai az MDF III. Országos Gyűlésén, 1990. június 2-án

 

Való igaz: kezdetben vala az Ige, mert az Ige a kezdet. Csak a kimondott gondolat mozgósíthat és indulhat el hódító útján, mert csak az emberi szó képes összekötni az emberi szellemet. A lélek is a szavak és a tettek segítségével találja meg a rokonlelkeket.

Az Ige kinyilatkoztatásához hit, meggyőződés és eltökéltség szükségeltetik.

A magyarság számára oly szörnyűséges huszadik században túlságosan sok ok és megdöbbentően kevés alkalom adódott a mélyben megbúvó igazság, a görcsök és a vágyak szavak általi felszabadítására. Az évszázad utolsó évtizedének nyitánya azonban teremtett ilyen ritkán visszatérő alkalmakat. A szovjet típusú hatalmi rendszer bukása 1956 mártírjainak ünnepélyes újratemetésén lett valósággá 1989-ben, de nemcsak az esemény által, hanem egy borostás fiatalember beszéde nyomán, aki a megszálló szovjet hadsereget határozottan kiutasította történelmi hazánk maradék részéből.

De az igazi korszakváltást Antall József szavai jelentették, amikor kimondta a leginkább szomjazott titkot, amiről több mint negyven éven át szigorúan tilos volt szót ejteni – az államhatárokkal szétszabdalt nemzet együttgondolkodása újrateremtésének, a magyar lelkek valóságos újratalálkozásának kezdetét, a nemzet összetartozását jelentő mondatot. Ő volt az első, aki hangosan kimondta, amire vágytunk. Így lett ő lélekben az egész magyarság első miniszterelnöke Trianon óta.

De kinyilatkoztatása ennél többet jelentett. Lezárta számunkra a hátborzongató huszadik századot, és új reménységgel ajtót nyitott a huszonegyedik századra. Ő hozta számunkra tíz évvel előbbre a századfordulót.

De ennél még többet jelentettek szavai, mert általuk született meg az új magyar nemzetpolitika, amely mára a mindenkori magyar államnak az egész nemzet iránti felelősségét, a nemzeten belüli szolidaritást, a család- és a tudásközpontú gondolkodást, a nemzet kulturális egységének helyreállítását, az egész nemzetre kiterjedő nemzetstratégiát és a nemzet határokon átívelő újraegyesítését jelenti.

Szavai jellempróbát és megpróbáltatást is jelentettek: kifordul ellene, ki árulja el őt szemlesütve, és ki vállalja őt nyíltan eszmei miniszterelnökeként. Az utóbbiak maradtak kisebbségben, de a nemzet csendes tagjai mögéje sorakoztak, és ma is ott állnak. Egy felmérés az elszakított nemzetrészek körében bizonyította: az utóbbi negyven év legnagyobb magyar politikusa volt. De ez sem pontos megállapítás, mert amikor még orvos történészként dolgozott, már politikus volt, amikor politikusként jelent meg a színen, már államférfiként lépett fel, s amikor miniszterelnökké választották, már ő volt az első a nemzet egyenlő tagjai között. Csak a hitetlenek és szabadcsapataik, a nemzetnek a kommunizmus által hordalékká ülepített része nem viselte el őt.

Antall Józsefről mindezt tíz évvel ezelőtt, halálának évében is elmondhattuk volna, mert mindez akkor is igaz volt. De éppen ez igazolja, hogy nem az idő tesz valakit naggyá, hanem az idő múlása erősíti meg azt, ami életében is nyilvánvaló volt.

Szomorúság tölthetne el minket, hogy már nincs közöttünk, de inkább örüljünk, mert ő megtehette és megtette azt, amire a nemzetnek a legnagyobb szüksége volt, és bizakodjunk, mert van követője.