Egy csepp emberség

A Kossuth Rádió 2004. március 15-én megkezdett sorozatának egyik adása van itt lejegyezve. A műsort Lengyel Anna készítette. Fiam tizenötödik születésnapján, 2004. március 23-án hangzott el. Most, utólag neki ajánlom
Még kisfiú koromban édesanyám egy komoly beszélgetésünk alkalmával, amikor a jelenünkről és a jövőnkről volt szó, azt mondta:

„Ne bánts senkit, de ha téged támadnak, ne hagyd magad.”

Amikor hivatásos politikussá váltam, akkor ennek alapján megfogalmaztam magamnak is, de a munkatársaim számára is egy másik mondatot:

„Magunkért mindent, de mások ellen semmit!”

Ami velünk történik, és ami velem történik, ami azzal a közösséggel történik, amelynek én tagja vagyok, azokat a történéseket nyugalommal és szelíden fogadjuk, még akkor is, ha tragikusak és súlyosak.

Azok, akik a rossz helyzetet előidézték, többen vannak, mint mi. Erővel ezt nem lehet kivédeni, csak ésszel. Nem lehet úgy akarni valamit, hogy másnak a kárára legyen.

Voltak olyanok, akik azt mondták, azért jó a demokrácia, mert abban azt csinálhatok, amit akarok, és olyanok is voltak, akik azt állították, hogy a jog olyan, mint egy torta – ha én abból magamnak kivágok egy szeletet, akkor másnak kevesebb marad.

Nos, ezek mind téves felfogások, és általában olyan embereknek az agyában születnek meg, akik saját érdekük érvényesülését csak mások kárára tudják elképzelni.

Ha az én érdekem a másik érdekével ütközik, akkor nekem is le kell faragnom az érdekeimből, hogy ne ütközzön a másiknak az érdekével.

Azokról az érdekekről van szó, amelyek túllépik a jogosságot. De mi a jogosság? – ezt nehéz megfogalmazni.

Hogyan határozza meg az állat a saját területét? Mindig csak annyit jelöl meg, amennyire szüksége van, és soha nem lépi túl a saját mértékét. Az állat önmérséklő.

Az embernek is ilyennek kellene lennie. Az ember is a természet része, mondhatnánk úgy is, hogy minden az Isten teremtménye. Egy szerkezetnek vagyunk a részei, és ebben a szerkezetben mindenkinek megvan a maga helye.

2004. március 23.

Megszakítás