Nyílt levél a NEM-mel szavazókhoz

Megjelent a Magyar Nemzetben, 2004. december 1-jén

 

Volt egyszer egy magyar nemzeti egység, noha ellenségeskedtünk egymással, acsarkodtunk egymásra, gyűlölködtünk. A nemzet egysége – nemzedékekre szólón mély nyomot hagyva bennünk – mindig létrejött, amikor a személyi érdekektől mentesen, pártállástól függetlenül kellett határozni a nemzet sorsáról, jövőjéről.

Az egység alapkövét mindig a nép jelentette, ha kellett, kikényszerítve a feljebbvalók és az elöljárók egyetértését. Az összefogás utolsó nagy példája az 1956-os forradalom volt, amikor a nemzet egésze már csak lélekben lehetett együtt. De nemzeti egység alakult ki a trianoni békediktátummal szemben is. A nemzet ugyan alárendelte magát a döntésnek, de nem fogadta el.

A ma élők tudatában a nemzet egysége akkor kezdett lazulni,

– amikor saját sorainkból fordultak velünk szembe és magyarul vágták az arcunkba: a magyar bűnös nemzet,
– amikor ötvenhatban magyarul beszélők lőttek a tüntetőkre,
– amikor a megtorlás idején magyarul mondták ki a halálos ítéleteket és adták ki az utasítást az akasztásokra,
– amikor magyarországi politikusok magyarul mondtak le a nemzet államhatárokkal leválasztott részeiről, és
– amikor Magyarországon a politikusok magyarul buzdítják a választópolgárokat, hogy „bátor hazafisággal” szavazzanak NEM-mel az egységes magyar állampolgári egyenrangúságra, kiutasítva a hazából azokat, akik még mindig a nemzet egységében látják közös jövőnk zálogát.

Akik a NEM-mel szavazásra buzdítanak az állampolgárság ügyében, félrevezetik, megtévesztik, riogatják az embereket.

Mert nem igaz, hogy a határon kívüli magyarok állampolgársága miatt veszélyeztetve lennének a nyugdíjak, fokozódnának az adóterhek, növekedne a munkanélküliség, összeomlana az egészségügyi ellátás. Aki ezzel riogat, nem mond igazat, hanem megtéveszt másokat és a büntetőjog szerint büntethető, mert közérdekű adatokat hamisít.

Az állampolgárságnak egyik nyilvánvaló velejárója az útlevél, és az csak határátlépésre jogosít.

Alanyi jogon még három más kedvezmény jár vele: hatvanöt évesnél idősebbeknek az ingyenes tömegközlekedés is, de egyébként a náluk fiatalabb nyugdíjasoknak csak a félárú menetjegy és a nyugdíjasok ingyenes belépője a közgyűjtemények kiállításaira. E három kedvezményre azonban joga van az európai unió minden polgárának is. Kérdem: miért nem inkább tőlük kell félteni Magyarországot és a magyar költségvetést, miért épp a magyaroktól?

A határon túli magyarok tömeges bevándorlásával rémisztik a kevésbé tájékozottakat. De milyen jogon és miféle ürügyekkel?

Határon túli magyarok éppen azért vannak még ma is, mert szeretik szülőföldjüket és a trianoni határok meghúzása után is ott maradtak, noha akkor sokkal több okuk lett volna az elhagyására, mint most. Vannak, akik azt terjesztik, hogy közülük több mint nyolcszázezren, magyar állampolgársággal a zsebükben egyszerre fölkerekedének, és vérszívó siserehadként ellepnék Magyarországot. Sőt mi több, mindannyian egyszerre felvennék a nyugdíjukat, a munkanélküli segélyüket, a családi pótlékot, a szociális támogatást, a gyereknevelési támogatást, mindegyikük csak azért is veseműtétet hajtatna végre magán, és egyszerre igénybe vennék az összes utazási meg egyéb kedvezményt, sőt még a temetési hozzájárulást is – ugyanis a NEM-ért hadakozók több mint ötszázmilliárd forintot kitevő költségvetési tehertétellel és személyenkénti 20 ezer forintos adóteher-növekedéssel riogatnak, ám ezek a számok csak ilyen feltételezéssel lehetnek igazak.

Akik ezt terjesztik, nem csupán nem értenek a magyarországi közjoghoz, de rémhírterjesztők is. E szerint az észjárás szerint azt is mondhatnánk, hogy Magyarországon tízmillió adócsaló él és a központi költségvetésnek nem lesz bevétele, csak kiadása. Ez ugye badarság, de mennyire! – és ugyanennyire sértő is.

A népszavazás lényege ennek épp az ellenkezője. Most, aki Magyarországi állampolgárságot akar szerezni, annak Magyarországon kell letelepednie. A népszavazáson azonban arról kell IGEN-nel dönteni, hogy úgy lehessen egy határon kívüli magyar ember magyar állampolgár is, hogy a szülőföldjén maradhasson. És az is a lényegi része a népszavazásnak, hogy mi, kárpát-medencei magyarok tervezhessük immár közösen a jövőnket Európában, a Kárpát-medencében.

A nemmel szavazók nem a jövőre fognak szavazni, hanem a nemzet egy részének a kirekesztésére

. Hogyan fognak ezután szembe nézni az általuk kirekesztettekkel, hogyan állnak majd ezután szüleik, nagyszüleik sírjához?

Sokan csak a rendszerváltozás után kezdtek rádöbbenni, hogy magyarnak lenni többet jelent, mint magyarul beszélni vagy Magyarországon lakni, már csak azért is, mert a magyar nemzet tagjai sokkal többen vannak, mint Magyarország lakossága. Ezt ma már egyre többen tudják.

Ezért mondjunk nemet a nemre, hogy IGEN legyen belőle.

Legyünk többen!