Pogány Erzsébet: Ne félj, csak higgy! – Duray Miklós új könyve

Duray Miklós korábbi gyűjteményes kötetei: a Kettős elnyomásban, Önrendelkezési kísérleteink, a Változások küszöbén, valamint a Hazától a nemzetig után most csupán egyetlen év folyamán keletkezett írásokat rendezett kötetbe szerzőjük, mégis kiadós és tartalmas könyv kerekedett ki belőlük. Ez Ne félj, csak higgy! címmel jelent meg ez év nyarán Budapesten a Szabad Tér kiadó gondozásában, s már nálunk is kapható.

Előszavát Koltay Gábor, neves filmrendező írta, s benne idéz egy idős erdélyi asszonyt, ki büszkén mutatta neki Magyar Igazolványát: „… ha ránézek, eszembe jut, hogy maguk, odaát nem felejtettek el engem.” A könyv borítójáról, egy 1920-ban készült fotóról hattagú család néz ránk elszántan, egyikük kezében egy tábla ezzel a felirattal: „Ne félj, csak higyj!” Koltay ekként jellemzi Duray Miklóst: „Azon kevés hiteles magyar személyiségek egyike, aki a földindulásszerű társadalmi változások közepette is megőrizte arca tisztaságát, egykoron kimondott szavai, gondolatai hitelességét. Több mint negyven éve élő nemzeti lelkiismeretként igyekszik érvelni, magyarázni, kérni, ha kell veszekedni, de leginkább szívós következetességgel feltárni a múltat, értelmezni a jelent, s megtisztítani a jövőbe vezető utat”.

A kötet legnagyobb lélegzetű írásai a magyarság sorskérdéseiről szólnak: a tavalyi népszavazásról, a jelenlegi magyar kormányzati politikáról, a MÁÉRT kettészakadásának körülményeiről és okairól, a magyar nemzet határokon átnyúló egyesítésének lehetőségeiről és feladatairól. Ezek alaposan átgondolt értekezések, melyek néha meghökkentő, a sajtóból nem ismert eseményeket és ezek hátterét is ismertetik. Érdekesen egészítik ki őket – olykor újabb meghökkentő részletekkel gazdagítva a kötetet – Duray beszédei, több vele készített, izgalmas interjú és róla írt vagy vele kapcsolatban létrejött dokumentum is.

Az első írás a Kossuth Rádió nagy sikerű, Egy csepp emberség című műsorában elhangzott vallomás, amelyben Duray Miklós az édesanyjától kapott erkölcsi útravalót idézi, s e gondolatokat most fiának ajánlja.

Figyelemreméltó Duray sokoldalúsága és egy-egy témakörben megmutatkozó alapossága. A Himnusz születésének százhatvanadik évfordulója alkalmából a Sződemeteren, Kölcsey Ferenc szülőfalujának református templomában mondott beszéddel kezdődik a Nemzet és emlékezet című fejezet. Ebben helyet kapott a Szervátiusz Tibor szobrászművész életmű-kiállítására készült nyitóbeszéd, amelynek címe egyetlen mondatba sűríti Szervátiusz életútját: „A legszörnyűbb börtön az idegenek bitorolta szülőföld”. A Selye János Egyetem megnyitása, a királyhelmeci Millenniumi dísztér, a március 15-i ünnepségek, a Szép Felvidékünk képeskönyv megjelenése is mind-mind megszólalásra ösztönözte a szerzőt.

A következő két fejezet: A nemzet és emlékezet valamint a Népszavazás: szavazás a nemzetről? a nemzet útkereséséről, nemzeti létünk legégetőbb és mindmáig megoldatlan gondjairól, de az Európai Unióban nyíló új lehetőségekről is szól. A Párkányban és Esztergomban tartott konferencián elmondott előadás, a Szabad Újságban közölt, a Pátria Rádióban elhangzott interjúkat és a Hídlapban megjelent cikkeket is érdemes újra elolvasni. A prágai Beneš-szobor felállítása idején született írásnak már a címe sommásan kifejezi Duraynak Edvard Benešről alkotott véleményét: Szabadkőműves volt, fasiszta lett belőle! Ez a csehszlovák magyarellenesség történelmi hátterének mélyreható elemzésével kezdődik, majd a csehszlovák nacionalizmus politikai sikereinek és kudarcainak összefüggéseibe helyezve elemzi Beneš szerepét és tevékenységét, végül eljut a beneši dekrétumok és alkalmazásuk történelmi megítéléséhez, s ezzel Duray történelmi ítéletet mond az európai nagypolitika viselkedéséről is.

A december ötödikei népszavazással és ennek tanulságaival a könyv több értekezése is foglalkozik. Elolvasva és így újra átélve a tavaly december 3-án Gyurcsány Ferenccel folytatott emlékezetes televíziós vitát (Hatvannégy perc), alkalmunk lehet higgadt fejjel újra megítélni a magyarországi miniszterelnök álságos és demagóg, nemzetellenes érvelését. A magyar kormányzati viselkedés mozgatórugóit, gyökereit más oldalról is megvilágítja a Miért szakadt ketté a MÁÉRT legutolsó ülésén? című írás. A Függelékben olvashatjuk a MÁÉRT-ülést követő rádióinterjú szövegét (Valami elvált valamitől), és azt is, hogyan vélekednek a HTMH és a Miniszterelnöki Hivatal meg nem nevezett hivatalnokai Duray Miklós alapos elemzéséről.

Koltay Gábor alkotásának, A velünk élő Trianon című televíziós filmsorozat két epizódjának – a Felvidékkel kapcsolatos történelmi tényekről szóló fejezetnek és a rendszerváltozás időszakát összegző fejezetnek – teljes szövegét találjuk a könyv végén.

A magyar politikai és sajtónyelv túlbonyolított és gyötrelmes nyelvi kifejezésmódjával való szembeszállásának eredményességéért Duray Maleczki József szerkesztőt kérte meg arra, hogy ilyen szempontból nézve gondozza e könyve szövegét. A kötet utószavát is Maleczki írta, ebben méltatja Duray igazságkereső szenvedélyét és hazaszeretetét.

Tisztábban látnak majd mindazok, akikhez eljut Duray Miklós új kötete. Annyira frissek még az élmények, amelyek e könyv írásait ihlették, hogy minden mondata az elevenünkbe vág. Az a kérdése pedig különösen is, amelyiknek vége alcím gyanánt a könyvet átfogó szalagra is felkerült: „Az lesz-e a közeljövőnk hozadéka, hogy lesz jövőképünk és megmaradási esélyünk, vagy tán csak az a kérdés, hogy ki vagy mi bitorol bennünket?”

Pogány Erzsébet