Életem 12 280 napjáról

(Megjelent a Tegnap alighanem bolondgombát etettek velünk c. könyv belső borítóján)

„Eddigi életem egyetlen napját sem tette derűssé az állam – ország — irányomban tanúsított jóhiszeműsége, mert minden rendeletével, intézkedésével, titkos és nyilvános döntésével, politikusaink gondolkodásmódjával, ideológiájával, hamis internacionalizmusával, nemzeti propagandájával, hazug demokráciájával ellenem dolgozott. De én még egyszer sem fordultam ellene. Több százezer sorstársammal együtt hatványozott kisebbségi helyzetben élek, s ez elkerülhetetlen alakítója lett gondolkodásmódomnak.

A kisebbségi létélmény tudatom legfőbb meghatározója. A kisebbségi sorsban egyedül az öntudat és az általa irányított cselekvés nyújt védelmet, mert minden más irányú cselekvés az önfeladáshoz vezet. Az embernek joga van megváltoztatni meggyőződését, megtagadni anyanyelvét, elhagyni nemzetiségét, vallását. Válhat ateistává vagy nemzetietlenné, de elvitathatatlan emberi joga, hogy – ha akarja, megtarthassa nemzetiségét, anyanyelvét, kultúráját, vallását, s ne hasson rá semmilyen félelemkeltő külső kényszer, ami erre késztetné. Már az ilyen spekulációra okot adó körülmények is a fasizmus árnyékával rémisztenek. És én úgy érzem, hogy egyre gyakrabban vesz üldözőbe ez az árnyék.

Ilyen körülmények között élek ma, mikor nincs nyilvános lehetőségem védeni sem magam, sem magyar kisebbségi sorstársaimat. A kiút ebből, a lehetséges kiút. Ismétlem: önmegtartó cselekvés”.