Duray Miklós honlapja felvidéki politikus, közíró
Könyv: Kettős elnyomásban
14. dokumentum 1984. március 18
A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának dokumentumai, valamint Duray Miklós ellen a múlt évben elkezdett, majd felfüggesztett bírósági eljárás alapján ismeretes, hogy 1978-tól folyamatosan és fokozottan szerepel a csehszlovák hivatalos politika napirendjén a szlovákiai magyar iskolák részleges, majd pedig teljes felszámolására irányuló törekvés. Azonban minden jel arra mutat, hogy 1984 márciusában érte el a csúcspontját a hatalmi szerveknek ezen ügyben ‘ kifejtett igyekezete.
Igaz, a múlt év novemberében még olyan hírek szivárogtak ki a szlovák kormány november 25-én tartott üléséről, hogy a beterjesztett iskolaügyi törvényjavaslatot, mely megnyitotta volna az utat a nemzeti kisebbségek iskoláinak akár a teljes felszámolása előtt is, nem fogadta el a miniszter- tanács. Azonban január vége felé ismertté vált a kormány november végi ülésétől kiadott jegyzőkönyv, melyből kiderült, hogy a kormány az említett ülésen hozott 345. sz. határozatában elfogadta az iskolaügyi törvényjavaslat 32a cikkelyének módosított változatát, mely szabályozná a nemzetiségi iskolák oktatási nyelvét, fenntartva azt a jogot, hogy miniszteri engedéllyel vagy rendelettel megváltoztassa az oktatás nyelvét a nemzeti kisebbség iskoláiban.
Időközben fény derült a kormány üléséről kiszivárogtatott hamis tájékoztatás okára. Egy olyan hír jutott a politikai rendőrség birtokába, hogy tiltakozási akció készül a törvényjavaslat ellen. És éppen decemberben és januárban tartották a Csemadok helyi szervezetei évzáró taggyűléseiket, mely jó alkalom lett volna a tömeges tiltakozásra. A kiszivárogtatott hamis hír miatt ekkor nem is indult be a tiltakozási hullám.
Ez év januárjában, midőn kiderült, hogy a kormány szabad utat engedett a törvényjavaslatnak, az időközben megalakult Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportja, mely a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságától vette át az iskolák védelmének feladatát, kb. 600 példányban körlevelet intézett a magyar pedagógusokhoz, szülőkhöz és Csemadok tagokhoz, melyben felkérte őket, hogy éljenek törvényadta jogukkal, és tiltakozzanak ezen alkotmányba ütköző törvényjavaslat ellen. A csoport körlevele február 10 és 12 táján került a címzettekhez. Február 12-én küldte el Duray Miklós is a köztársasági elnökhöz, a szövetségi kormányhoz, a nemzetgyűléshez, a Szlovák Nemzeti Tanácshoz, a szlovák kormányhoz és egyéb központi állami és pártszerveknek címzett levelét,
Jl
mely a SZER’ hullámhosszán vált közismertté. Ezt követően eddig nem tapasztalt meretü tiltakozás indult el az egész magyar kisebb*3 köreben. Március közepéig a tiltakozók száma megközelítette a tíze» Sokan azzal is kifejezték tiltakozásukat, hogy megváltoztatták koi% döntésűkét, és szlovák iskola helyett magyar iskolába Íratták gyermekük ť így Rimaszombatban az 1984/85-ös iskolaévre 1302 elsős elemistát írattak be a magyar iskolába, mely példátlanul nagy szám. A Pozsonyhoz közeli Zonctorony kisközségben a falu egész lakossága aláírta a tiltakozást) Pedagógusok, iskolaigazgatók tiltakoztak, sőt sok olyan szülő is, aki szlovák iskolába íratta a gyermekét. A pozsonyi Madách könyvkiadó párttagjai az üzemi pártcsoport gyűlésén jegyzőkőnyveztették tiltakozásukat. Azonban a Szlovák írószövetség magyar szekciója és ezáltal a szlovákiai magyar írók zöme néma maradt.
A tiltakozási hullám elérte a Csemadok Központi Bizottságát is, mely a szervezet megalakulásának 35. évfordulója alkalmából március 2-án tartotta ünnepi ülését. Az ülésen hárman szólaltak fel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Fuksz Sándor mérnök ismertette a jelenlévőkkel a Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportjának levelét, mely nyíltan alkotmány- ellenesnek nevezte a törvényjavaslatot, valamint felvetette a központi bizottság testületi tiltakozásának lehetőségét Gál Sándor költő felszólalásában kijelentette: „én továbbra is olyan iskolába akarom járatni gyermekeimet amelyben magyar nyelven folyik a tanítás . Krocsány Dezső, a Szlovák Nemzeti Tanács egyik alelnöke is felszólalt és hangot adott annak a reményének, hogy a törvényhozó testület nem fogadja el a törvényt a javasolt formában. Krocsány optimista hangvételű felszólalása azonban nem volt meggyózó, mivel az ó általa vezetett képviselői szak- bizottság egy héttel korábban változtatás nélkül fogadta el a törvényjavaslat szövegét. Krocsány felszólalásával kapcsolatban olyan vélemény alakult ki, hogy az optimista hangvétel hasonlóan a közvélemény manipulálását és elaltatását hivatott szolgálni, mind a novemberi minisztertanács üléséről kiszivárogtatott hamis hír.
A Csemadok Központi Bizottsága határozatban kötelezte a Csemadok országos elnökét, hogy a pártcsoport által tegyen lépéseket a párt központi bizottságánál a törvényjavaslat említett részének visszavonására.
A Csemadok KB pártcsoportját a Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága március 9-re hívta össze tárgyalásra, ahol a Csemadok KB 71 tagú pártcsoportjából 68 tag megjelent, és tizenketten szólaltak fel a törvényjavaslat ellen.4 Ez is eddig példátlan esemény, hogy ennyien merjék felemelni a szavukat a párt akarata ellen. A párt és a kormány részéről jelen voltak: Buša iskolaűgyi miniszter, valamint helyettese, Vlačichová, aki a magyar iskolák leépítésének egyik szellemi vezére. Fodor Zoltán minisztériumi osztályvezető, akit a Duray Miklós ellen 1983 elején folytatott perben a vád egyik koronatanújaként akartak felhasználni, Nagy Kázmér népjóléti miniszter és Jurik, a párt KB titkárságának főosztályvezetője. A Csemadok részéről jelenlévő párttagokat a párt és a kormány képviselőinek nem sikerült megnyugtatni, mert nem a törvény- javaslat átalakítását helyezték kilátásba, hanem a végrehajtási utasításokkal igyekeztek őket meggyőzni a javaslat helyes és átgondolt voltáról. Például kilátásba helyezték — lévén a Csemadok KB jelenlévő képviselői között sok pedagógus —, hogy az a magyar tanító, aki önként vállalja szlovák nyelven tanítani a magyar diákokat, tantárgyanként 800 korona fízetéskiegészitést kap. Ez pedig egy pedagógus számára a jelenlegi csehszlovák gazdasági válság idején talán csábítóbb összeg, mint a harminc ezüstpénz. A Csemadok párt-tagjait az az érv sem nyugtatta meg, hogy a Szovjetunióban is hasonló iskolatörvényt készítenek elő, hiszen tudott dolog, hogy Csemyenko, a szovjet párt mostani vezetője 1983 júniusában, Andropovnak a Legfelsőbb Szovjet elnökévé történt választása alkalmával elmondott beszédében türelmetlenül sürgette a nem orosz iskolák intenzív oroszositását.
Mindenképpen figyelemre méltó az a tény, hogy a Csemadok 1968 óta ilyen határozottan most lépett fel első alkalommal politikai tényezőként és érdekvédelmi funkcióban, és kitört a rákényszerített tisztán kulturális keretek közül.
A hatalom azonban párhuzamosan azzal, hogy tárgyalásra kényszerült a magyar kisebbség képviselőivel, minden eszközt megragad, hogy kihúzza a kisebbség lába alól a talajt.
Az egész magyar kisebbséget, mint társadalmi entitást az amatőr színjátszás és néptáncmozgalom szintjére igyekszik visszaszorítani. Ugyanis a Csemadoknak csak ezt a szervező funkciót engedélyezi. Azonban ennek a tevékenységnek is nagyon szűk keretet biztosit, hiszen a magyar amatőr mozgalom legfontosabb szakmai irányítóját, a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályát 1983 március elején, két éves huzavona után, megszüntették. A hatalom a Csemadok társadalmi és politikai súlytalanságát azzal is kifejezésre juttatja, hogy 1972 óta, amikor a szervezetet kizárták a Nemzeti Frontból és a kultuszminisztérium igazgatására bízták, bürokratikus módszerekkel gátolják a működését. Az 515 alapszervezetben tömörülő, több mint 70 000 tagot számláló Csemadokot kiszolgáltatják a minisztérium szűk látókörű és magyarellenes hivatalnokainak, akik egy tollvonással megváltoztatják a Csemadok választott szerveinek és tagságának a körülményekhez képest demokratikus módon hozott határozatait. A Csemadok elbagatellizálása a hatalmi szervek részéről most március 2-án is mutatkozott, a Központi Bizottság ünnepi ülésén, ahol a párt KB referensi szinten, a kultuszminisztérium pedig főosztályvezetői szinten képviseltette magát, holott a pártot a kulturális ügyek főosztályvezetőjének, a minisztériumot pedig a miniszterhelyettesnek kellett volna képviselnie. Ezáltal következett be az a helyzet, hogy Kovács Béla, a prágai magyar nagykövet, noha megérkezett az ünnepi ülésre, nem vehetett reszt azon. mert nem volt Jelen a szlovák kormány részéről a protokoll szerinti partnere, és emiatt nem nyújthatta at nyilvánosan Kőpeczi Béla magyar művelődésügyi miniszter üdvözlő levelét. Persze a szlovák kormány részéről sem ez az első eset, mikor tudatosan nem veszik figyelembe a diplomáciái protokollt. Ez történt a közelmúltban a komáromi Magyar Területi Színház ünnepi előadásán, de már 1976-ban a Rákóczi évfordulón is, amikor a Raköczi-kegyhelyeket meglátogató magyar kormányküldöttség fogadását megtagadta a szlovák kormány. Figyelemre méltó, hogy a kultuszminiszter helyettese a Csemadokkal szembeni protokoll kötelességének tudatos elmulasztását követően március 5-én , hivatalosan részt vett a Népművelési Intézet igazgatójának negyvenedik születésnapján, amely viszont nem volt protokoll kötelesség.
A hatalmi szervek jellemzően reagáltak az iskolaügyi törvényjavaslat ellen kialakult tiltakozásokra és egyéb ellenvéleményekre. A Csemadok országos elnökének, Sido Zoltánnak a szlovák part ideológiai titkára, Pezlár tiltotta meg, hogy felszólaljon a Nemzetgyűlésben a törvényjavaslat ellen. A politikai rendőrség parancsara pedig a Csemadok KB titkársága körlevélben utasította a Csemadok tagjait, hogy szolgáltassák be a politikai rendőrségnek a Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportja által kibocsájtott levelet, melyben tiltakozásra szólították fel a magyar kisebbséget
A politikai rendőrség tömegesen hallgatta ki a tiltakozókat, az iskolaügyet irányitő hivatalok pedig a magyar tanfelügyelőket, iskolaigazgatókat és tanítókat dorgalasban részesítették, és fegyelmi eljárásokat helyeztek kilátásba, mely a tanítók elbocsátását vonhatná maga után.
Március 5-én a Központi Bizottság’ az Új Szó szerkesztőségét arra utasította, hogy a készülő iskoiaügyi törvényt támogassa.
Ugyanebben az időben a Szlovák Sajtó- es Tájékoztatási Iroda február közepén először az Új Szó, egy héttel később pedig a többi magyar újság szerkesztőségét utasította a helységnevek írásával kapcsolatban. Az új rendelet szerint a csehszlovák rádió és a televízió magyar adasaban tilos a helységnevek magyar nyelvű említése, a sajtóban pedig első helyen szlovákul kőtelező a helységnevek írása, utána lehet említeni zárójelben a magyar elnevezést, ez azonban, nem vonatkozik azokra a helységekre, amelyek mostani szlovák neve új névadás és nem fordítás által keletkezett. így a tilalom 144 tisztán vagy túlnyomóan magyar lakosú helység nevére vonatkozik.*
Jól informált magyar kisebbségi körökben híre terjedt egy a köztársasági elnök és pártfőtitkár által Szlovákia vezetőihez irt titkos levélnek, melyben szántónkén tőlük az egységes szlovák nemzetiségű Szlovákia megteremtésében való késlekedésüket.
A csehszlovák nemzetiségi politikának magyarellenes éle a fent említett megnyilvánulásaival sokban kiegészíti a Csehszlovákia és Magyarország közötti viszony fokozatos romlását, melyet nem csupán a két ország gazdasági politikája közötti eltérések, a magyarországi liberálisabb politikai viszonyok, a marxista-leninista ideológia kevésbé dogmatikus értelmezése okoz, hanem az a törekvés is, hogy mindinkább leválasszák a magyar kisebbséget az anyaországról. Ezt szolgálja részben az is, hogy 1981 november végén csehszlovák részről korlátozták a magyarországi utazásokat Ezzel kapcsolatos a kelet-szlovákiai pártbizottság köreiben ez év februárjában elhangzott kijelentés is: ha már magyar nyelvű műsort sugároz a Csehszlovák Televízió ( hetente 30 percet), akkor zavarni kellene a budapesti televízió vételi lehetőségeit Szlovákia területén.
Az iskolaügyi törvényjavaslat ellen kibontakozott tiltakozási hullám miatt a politikai rendőrség nyomására elrendelték Duray Miklós részleges házifogságát Reggel 7 óra és délután fél négy között nem hagyhatja el munkahelyének épületét, annak ellenére, hogy már harmadik hónapja tart a I foglalkoztatási tilalma. Minden nap rendszeresen bejár munkahelyére, ahol I azonban nem kap munkát a munkaadójától. A részleges házifogság ellenére Durayt március 15-én a politikai rendőrség parancsára el kellett távolítani Pozsonyból. Hajnalban el kellett utaznia Besztercebányára, hogy ne vehessen részt március 15-én a ligetfalui Petőfi szobornál hagyományosan megrendezett emlékünnepélyen, ahol ez alkalommal kb. 800-an gyűltek össze, főleg fiatalok, hogy elhelyezzék az emlékezés köszörűit
Bizalmas értesülések szerint várható, hogy mégsem teijesztik a törvényjavaslatot a Szlovák Nemzeti Tanács elé elfogadásra. A törvényhozó testület ülését pedig a korábban meghirdetett március 12-i dátumról március 27-re halasztották. A közvélemény azonban már minden optimistán hangzó híreszteléssel szemben szkeptikus, mert több ízben tudatos ferdítésen kapta rajta az államhatalom és a párt legfelsőbb szerveit. Ezért a magyar kisebbség Csehszlovákiában állandó feszült figyelemmel és gyanakvással kíséri az állam vezetésének minden lépését.