A nemzeti és etnikai kisebbségek hátrányos megkülönböztetésének veszélyei az SZK Alkotmányában

(Az Együttélés Országos Tanácsa Intéző Bizottságának szakvéleménye, 1992 szeptember. Az alapszöveget Duray Miklós fogalmazta.)

A Szlovák Köztársaság első alkotmányát 1992. szeptember l-jén fogadták el.

Az általános szempontokat tekintve kifogásoltuk, hogy az alkotmány előkészítését siettették, és hogy az előkészületek csak a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Demokratikus Baloldal Pártja (a kommunista párt utódpártja) és a szélsőséges nemzeti erők, mint a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica slovenská segédletével folytak. Az alkotmánytervezetet nem bocsájtották általános vitára. Az ellenzéki parlamenti pártok csak a parlamenti bizottságokban és az egy napig tartó általános vitában mondhattak róla véleményt. Az ellenzéki pártok javaslatait a fent említett pártok elutasították.

Alapvető kifogásunk az, hogy az alkotmány lehetővé teszi, hogy a végrehajtó hatalom kezében összpontosuljon minden hatalmi eszköz, valamint lehetőséget nyújt a demokratikusan hozott döntések túlzott mértékű ellenőrzésére. Ez főként abban nyilvánul meg, hogy a kormányt és az államfőt feljogosítja a parlament által elfogadott törvények visszaadására, és lehetőséget ad a népszavazási eredmények semmissé nyilvánítására.

Az alkotmány bizonytalanságot teremt a magántulajdon terén. Lehetővé teszi az állam általi kisajátítását, valamint korlátozó törvények meghozatalát, melyek szerint bizonyos esetekben a tulajdonjog korlátozható azon szlovák állampolgárokra, akiknek állandó lakóhelye, valamint azon szlovákiai jogi személyekre, melyeknek székhelye a Szlovák Köztársaság területén van.

Legsérelmesebbnek azonban a nemzeti kisebbségek jogkörével kapcsolatos cikkelyeket tartjuk.

* * *

A Szövetségi Gyűlésben és a Szlovák Nemzeti Tanácsban az 1990— 1991-es években képviselőink két átfogó javaslatot terjesztettek be a nemzeti és etnikai kisebbségek jogi helyzetének alkotmányos megoldására.

A Szövetségi Gyűlés az Alapvető Emberi Jogok és Szabadságjogok Alkotmánylevelének tervezetéhez kidolgozott javaslatunkat teljes egészében elutasította, csupán néhány általunk felvetett szempontot vett figyelembe.

A Szlovák Köztársaság Alkotmányának előkészítése során 1991-ben a nemzeti és etnikai kisebbségek jogaira vonatkozó javaslataink önálló fejezetként bekerültek az alkotmánytervezet egyik változatába, de akkor az alkotmány előkészítési folyamata megszakadt.

Mindkét esetben a koppenhágai Emberi Dimenziók Konferenciáján 1990-ben elfogadott alapelvekből és az Európa Tanács Parlamenti Gyűlésének 1134. számú ajánlásából indultunk ki.

Az a javaslat, amelyet 1992-ben a Szlovák Köztársaság alkotmánytervezetéhez dolgoztunk ki, ezen a két dokumentumon alapul, továbbá a kisebbségek önigazgatásának elvén, amely új elemként jelent meg a javaslatunkban.

A következő jogok és szabadságjogok alapelveiből indultunk ki:

A nemzeti és etnikai kisebbségeknek joguk van

• szabadon dönteni nemzetiségükről és etnikai hovatartozásukról. Ennek a döntésnek a befolyásolása, valamint az elnemzetietlenítés és az asszimiláció szervezett formája tilos és büntetendő;
• kapcsolat létesítésére és fenntartására a nemzet tagjai között az országon belül, valamint az országhatárokon kívül, a nemzeti és etnikai sajátosságok fejlesztése és a hagyományok, a kulturális örökség megőrzése érdekében;
• részt venni nem kormányszintű nemzetközi szervezetek tevékenységében;
• nemzetközi szervezetekhez fordulni jogaik védelmének szavatolása érdekében;
• saját politikai képviselethez, amelyet a választási törvény biztosít;
• az anyanyelvük szabad használatára a hivatalos érintkezésben;
• az anyanyelvükön való művelődéshez a tanintézetek minden fokán és típusán;
• saját kultúrájuk fejlesztéséhez;
• az információknak az anyanyelven történő megszerzéséhez, birtoklásához, terjesztéséhez és cseréjéhez;
• saját kulturális és tudományos intézmények alapításához;
• szabadon kinyilvánítani jogos követeléseiket, érvényesíteni jogaikat, valamint részt venni e jogok gyakorlásában és e jogok gyakorlásának ellenőrzésében;
• döntéseket hozni önkormányzataik által identitásuk megtartását és fejlesztését érintő kérdésekben;
• különleges jogvédelemre a kisebbségi helyzetükből eredő hátrányaik kiegyenlítése érdekében;
• szülőföldjükhöz, lakóhelyük etnikai összetételének védelméhez, és az összetétel megváltoztatására irányuló bármilyen adminisztratív beavatkozással szembeni védelemre.

Javasoltuk továbbá, hogy

• a községeket tömörítő felsőbb szintű közigazgatási területi egységek kialakításánál a kisebbségek identitásának védelme érdekében vegyék figyelembe az etnikai és nyelvi viszonyokat;
• alakuljon meg a Szlovák Nemzeti Tanács mellett a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Tanácsa mint a kisebbségek önigazgatási szerve, amely elsősorban az oktatásügyi és kulturális kérdésekkel foglalkozzék;
• a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait és azok érvényesítésének részleteit a nemzeti és etnikai kisebbségek törvénykönyve (kódexe) rögzítse.

Javaslatainkat elutasították mind a Szlovák Nemzeti Tanács bizottságai, mind a plénuma.

A jóváhagyott alkotmány a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogait két cikkelyben (a 33. és 34. sz. cikkely) határozza meg. Ezek a cikkelyek a következő jogokat tartalmazzák:

A nemzeti kisebbségeknek és etnikai csoportoknak

• nemzetiségi szövetségekben való tomörülési jogát,
• művelődési és kulturális intézmények alapításához való jogát,
• az anyanyelvi műveltséghez való jogát,
• az államnyelv elsajátításához való jogát,
• az őket érintő ügyek megoldásában való részvétel jogát.

Ezek a cikkelyek közvetve lehetővé teszik a felsorolt jogok érvényesítésének kollektív formáit, emellett az alkotmány értelmében ezen jogok gyakorlása nem vezethet a Szlovák Köztársaság szuverenitásának és területi integritásának veszélyeztetéséhez, sem a többi lakosának diszkriminálásához.

Ezen cikkelyeken kívül néhány további rendelkezés is közvetlenül vagy közvetve — de negatív értelemben — összefügg a nemzeti kisebbségek jogi helyzetével:

• az alkotmány preambuluma közvetve a szlovákok nemzeti államaként határozza meg a Szlovák Köztársaságot, miközben formálisan utalást tesz a polgárokra mint az államhatalom hordozóira;
• a szlovák nyelvet mint a Szlovák Köztársaság államnyelvét határozza meg; ezzel helyettesíti az eddig használt hivatalos nyelv kifejezést.

Az alkotmányban rögzítve vannak bizonyos általános állampolgári jogok, amelyek a Szlovák Köztársaság minden lakosára vonatkoznak, ezzel szemben a kisebbségi jogok meghatározása korlátozó jellegű. Az alkotmány szellemében a kisebbségi jogok minimalizálásának elve érvényesül.

* * *

Az alkotmánynak a kisebbségekre vonatkozó két cikkelye (a 33. és 34. sz. cikkely), valamint néhány további rendelkezése, amely megteremti a kisebbségekhez való viszonyulás teljes jogi légkörét, a diszkriminálás lehetőségét rejti magában.

1. A társulási jog

Az alkotmány 29. cikkelye értelmében mindenkinek jogában áll másokkal társulni és politikai szervezeteket létre hozni (pártokat, mozgalmakat stb.) Az alkotmány 34. cikkelyének 1. bekezdése szerint azonban a nemzeti kisebbségek csak úgynevezett nemzetiségi szövetségeket hozhatnak létre.

Szó szerint értelmezve az alkotmány lehetőséget nyújt a nemzeti kisebbségek politikai szervezeteinek betiltására.

1. A művelődés

Az alkotmány általános érvénnyel biztosítja mindenki számára a műveltséghez és a művelődéshez való jogot. (42. cikkely)

A kisebbségek számára viszont csak a művelődési és kulturális intézmények létesítését teszi lehetővé. Az alkotmányban ugyanakkor benne foglaltatik a művelődési intézmény és az iskola fogalma közötti különbség (lásd a 42. cikkely 2. bekezdését és a 34. cikkely 1. bekezdését).

Nem biztosítja tételesen a nemzeti kisebbségek számára az anyanyelvi iskolák létrehozásának jogát, így az alkotmány szerint a létezők is megszüntethetők.

1. A nyelvhasználat

Az alkotmány (6. cikk J. bek.) a szlovák nyelvet egyértelműen államnyelvként határozza meg a Szlovák Köztársaság területén. Ez új jogi fogalom Szlovákiában, mivel az 1990 óta érvényes nyelvtörvény a hivatalos nyelvről rendelkezik. Ez a törvény is diszkriminálja a nemzeti kisebbségeket. A fentiek alapján várható a nvelvtörvény módosítása, amely a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogának további korlátozását vonhatja maga után. Az alkotmány ugyanis kötelezővé teszi az államigazgatási szerveknek és a területi önkormányzati szerveknek, hogy az állam nyelvén nyújtsanak tájékoztatást tevékenységükről (lásd a 26. cikkely 5. bekezdését).

1. Bizalmatlanság a kisebbségekkel szemben

Az alkotmányból egyértelműen következik a kisebbségek iránti bizalmatlanság. A kisebbségek jogairól szóló fejezetek rendelkezései a kisebbségek védelmének biztosítása helyett a jogaiknak minimalizálását teszik lehetővé. Ugyanakkor leszögezi, hogy ezen jogok gyakorlása nem vezethet a Szlovák Köztársaság szuverenitásának és területi integritásának veszélyeztetéséhez. Ilyen értelemben a nemzeti kisebbségeket olyan társadalmi csoportoknak tekinti, amelyek veszélyeztethetik az államot

1. A szülőföldhöz való jog megtagadása

Mivel az alkotmány nem tartalmazza tételesen a nemzeti kisebbségek szülőföldhöz való jogát, kétségessé teszi az őket védelmező egyik alapvető emberi jogot Ezenkívül az alkotmány nem biztosítja a nemzeti kisebbségek által lakott területek etnikai összetételének védelmét az adminisztratív intézkedésekkel és az asszimiláció szervezett formáival szemben. A kisebbségek szülőföldhöz való joga deklarálásának hiánya bizalmatlanságot vált ki a kisebbségekből a többségi nemzettel szemben.

A bizalmatlanságra okot ad az utóbbi évtizedek kormányai által engedélyezett olyan munkaerő-toborzás, amely lehetővé tette a nemzeti kisebbségek által lakott területekre való szervezett betelepítést A cigány lakosság áttelepítése szisztematikusan és szervezetten folyt Az elmúlt háromnegyed évszázad alatt a kisebbségek több millió tagját üldözték el, telepítették ki és deportálták szülőföldjéről.

1. A kisebbségek önigazgatásának, illetve autonómiájának elutasítása

A kulturális önigazgatásra, illetve autonómiára irányuló igényt a Szlovák Nemzeti Tanács agresszíven elutasította. A szlovák politika úgy értelmezi a kisebbségi autonómia minden formáját mint a szlovák államiság elleni támadást Javaslatunkat, miszerint „a felsőbb területi egységek kialakításánál érvényesüljön a természetes etnikai, regionális és nyelvi területi egységek fennmaradásának elve a lakosság identitásának védelme érdekében”, a Szlovák Nemzeti Tanács azzal az indoklással vetette el, hogy ez az állami integritás megbontására irányuló kísérlet

1. Kisebbségek — másodrendű állampolgárok

A Szlovák Köztársaság Alkotmánya egy nemzetállam alapdokumentuma. Erről tanúskodik az alkotmány preambuluma: „Mi, a szlovák nemzet… képviselőink által a következő alkotmányt hozzuk”. A preambulum egy esetben ugyan megemlíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket, de csak oly módon, mintha a szlovák nemzet tartozékai lennének.

A kisebbségek másodrendűségét hangsúlyozza az egyenlő politikai és művelődési jogok hiánya. Ennek további bizonyítéka, hogy nincs biztosítva a joguk

• a nem kormányzati nemzetközi szervezetek tevékenységében való részvételre és
• a saját nemzetük részeivel való kapcsolat tartására az ország határain kívül.

Az alkotmány diszkriminációs szándékát megerősíti az a korlátozó rendelkezés, amely azt sugallja, hogy a kisebbségek veszélyeztetik az állam szuverenitását és az ország területi integritását

* * *

Ezen alkotmány módosítása nélkül nem mérsékelhető a kisebbségek diszkriminálása, identitásuk, szülőföldjük és polgári egyenjogúságuk veszélyezettsége miatt érzett félelme, és nem rendezhető jogi helyzetük a koppenhágai Emberi Dimenziók Konferenciája Záródokumentumának szellemében.

A nemzeti kisebbségek jogainak kisebbségi törvénykönyvben való rögzítésére vonatkozó javaslatunk is elutasításra talált a szlovák politika részéről.

Ez az elutasító magatartás a Szlovák Köztársaság lakóinak legalább tizenöt százalékát sújtja.

Ez a tisztázatlan jogi helyzet fokozza a nemzeti és etnikai kisebbségeknek az etnikai tisztogatástól való félelmét.