Mit kellene tennie Szlovákiának az Európa tanácsi tagságért?

(Az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, a Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt Memoranduma a Szlovák Köztársaság felvételéről az Európa Tanácsba, 1993. február 4., Pozsony. Az alapszöveget Duray Miklós fogalmazta, jelentősebb változtatásokat A. Nagy László és Bugár Béla javasolt.)

 

A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, amely 1991. február 21-től tagja volt az Európa Tanácsnak, 1992. december 31-én megszűnt. A magát utódállamnak nyilvánító Cseh Köztársaság és Szlovák Köztársaság nemzeti tanácsaik révén kifejezték óhajukat, hogy az Európa Tanács tagjává váljanak.

A legitimitás kérdései

A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnésének ténye vitathatatlan, legitimitása viszont megkérdőjelezhető, mert

  1. A szövetségi állam megszűnéséről nem népszavazás döntött. A népfelségjogból származó önrendelkezési jog érvényesítését pártpolitikai döntések helyettesítették.
  2. A népszavazás hiányát egy, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnéséről 1992. november 28-án elfogadott szövetségi alkotmánytörvény pótolta (aTL 1992/542 sz. törvénye), amely mindösz-sze két szavazattal kapott többet, mint az elfogadásához szükséges szavazatarány.
  3. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 1993. január 19-én hozott döntésével elvetette a Szlovák Köztársaság területén megválasztott szövetségi gyűlésbeli képviselők becsatlakoztatását Szlovákia törvényhozói testületébe. Ezzel megsértette az előző pontban említett törvény 4. cikkelyét, és még kétségesebbé tette a szövetségi állam megszűnésének és az új államok létrejöttének legitimitását
  4. A Szlovák Nemzeti Tanács már 1992. szeptember l-jén Szlovákia alkotmányának elfogadásával egyoldalú lépést tett a szövetségi állam megszűnése felé. Ezt az alkotmányt tartalmi okokból az ellenzéki Kereszténydemokrata Mozgalom, valamint az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselői nem szavazták meg.

Szlovákia alkotmányával szemben felvethető kifogások

  1. Az alkotmány a „Mi, a szlovák nemzet..” bevezető szavaival a nemzetállam szellemét támasztja fel, és a „nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok” állampolgári másodrendűségét sugallja. Ezt erősíti az alkotmány néhány további meghatározása is.
  2. A kisebbségben élő nemzeti közösségek jogait illetően oíyan pontatlan megfogalmazásokat tartalmaz, amelyek e közösségek jogi helyzetének változásait a parlamenti többség kénye-kedvének szolgáltatja ki. Például előírja, hogy Szlovákiában a szlovák nyelv az egyetlen államnyelv (6. §). Más nyelvek használatát törvénynek kellene szabályoznia. Ugyanakkor kimondja, hogy az állami szervek és az önigazgatás területi szervei államnyelven kötelesek információkat nyújtani tevékenységükről. Ez eleve kizárja, hogy a kisebbségben élő nemzeti közösségek nyelve használható legyen a hivatalos kapcsolatban.
  3. Nem garantálja tételesen a nem szlovák nyelvű iskolák létezését A kisebbségben élő nemzeti közösségek számara „művelődési és kulturális intézmények” létesítését engedélyezi. Ezek fogalmilag nem azonosak a 42. cikkelyben meghatározott iskolai intézményekkel.
  4. Az alkotmány 34. cikkelye első bekezdésének értelmében a kisebbségben élő nemzeti közösségek csupán „nemzetiségi társulásokat” hozhatnak létre. Ez a megfogalmazás szűkíti az alkotmány 22. cikkelyének 2. bekezdésében biztosított, a politikai pártok alapítására vonatkozó általános jogot
  5. A „kisebbségek és etnikai csoportok” jogait érintő rendelkezések restriktívek, azaz jogkorlátozók. Az alkotmány 34. cikkelyének 3. bekezdése megfelelő jogalapot nyújt a jövőben a kisebbségben élő nemzeti közösségekkel szembeni diszkriminatív bánásmódra, azáltal, hogy egyedül őket említi a lehetséges dezintegrációs és az államnemzet jogait korlátozó tényezőként.
  6. Az alkotmány ugyan elismeri a községi önigazgatást, de a nagyobb területi Önkormányzati egységek létrehozását jelenleg még törvényileg sem garantálja.
  7. Az alkotmány nem biztosítja
    • a bíróságok függetlenségét a végrehajtó hatalomtól (145. cik.), és
    • a különböző tulajdonformák egyenjogúságát és egyenrangúságát (20. cik. 2.bek)
  8. Túlságosan nagy lehetőséget biztosít a demokratikus döntések eredményeinek felülbírálatára és megváltoztatására. Ezt főleg a köztársasági elnök törvény-visszaadási jogkörével, valamint a népszavazás eredményének a parlament általi érvénytelenítésével teremti meg.

A 3., 4. és a 7. pontban felsorolt kifogások kétségessé teszik, hogy Szlovákia hajlandó lesz^ betartani az Európa Tanácsban elfogadott Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok védelméről szóló egyezményének minden előírását.

Jogsértések

Az állami hivatalok és a kormány több intézkedése csökkenti a jogbiztonságot és diszkriminációs szándékról tanúskodik.

  1. Erőszakkal és tömegesen távolítják el a magyar nyelvű helységnévtáblákat és cserélik ki csupán szlovák nyelvűekre, noha ezen rendelkezéseknek nincsen semmilyen törvényes alapja.
  2. Akadályozzák a magyar keresztnevek, valamint a más ország területén született személyek keresztnevének anyakönyvezését Ezáltal megsértik azt az általánosan elfogadott elvet, mely benne foglaltatik a Szlovák Alkotmány 19. cikkelyének 1. bekezdésében is, miszerint a személy neve sérthetetlen.
  3. Az 1991. évi népszámlálás adatai szerint Szlovákia lakosságának 15,7%-a nem szlovák nemzetiségű, illetve anyanyelvű. Az állami költségvetés azonban diszkriminálja a kisebbségi nemzeti közösségek kultúráját és iskolaügyét.

    A kulturális költségvetés 2,6 milliárd koronát irányoz elő az 1993-as évre, de ebből csupán 130 milliót (5%-ot) a kisebbségek kulturális intézményeinek támogatására.

    Az iskolaügyi költségvetésben nehéz kimutatni a nem szlovák iskolákra fordított összeget Az 1991-es adat alapján azonban egyértelmű a hátrányos megkülönböztetés, mert 16 milliárd koronából csak 860 milliót (5,4%-ot) költöttek a kisebbségben élő nemzeti közösségek iskoláira.

  4. A szlovák kormány megsértette az ország alkotmányát, mivel nem az abban rögzített hatáskörrel Összhangban nevezte ki az alkotmánybírákat.

Recesszív politikai és gazdasági rendszerváltozás

  1. A szlovák kormánypolitikusok nyilatkozatai alapján már 1992. őszén sejthető volt, hogy a privatizáció korábbi üteme lelassul. A mai helyzet pedig arról tanúskodik, hogy ez a folyamat szinte teljesen leállt. Ezzel egyidőben a hitel- és az adópolitika korlátozza a magánvállalkozásokat is. Ez hatványozottan jelentkezik a mezőgazdaságban, ami főként a magyar népcsoportot érinti negatívan. A kormány fékezi a független bankrendszer kialakulását, és több jel utal arra, hogy fokozni szándékozik a fegyvergyártást és a fegyverkereskedelmet.
  2. A kormányváltás következtében számos vezető államigazgatási hivatalnokot bocsátottak el, közöttük sok magyart is, mert nem teljesítették a kormányzat törvénysértő, kisebbségellenes és jogkorlátozó rendeleteit.
  3. Az állam gyakran megsérti a sajtószabadságot és a hírközlő szervek függetlenségét A nagyszombati egyetem megszüntetésére tett kísérleteivel a jelenlegi hivatalos hatalom megkérdőjelezte az akadémiai szabadságot.

Újabb vagyonjogi diszkriminálás

  1. Amikor a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságot az Európa Tanács fölvette a tagországok sorába (1991. február 21-én), a prágai Szövetségi Gyűlés elfogadta a „bíróságon kívüli rehabilitációról” (kárpótlásról) szóló (a Ttl991/87-es sz.) törvényt E törvény szerint 1948. február 25-től 1990. január l-ig a politikai rendszer által okozott anyagi és egyéb károk szenvedő alanyai, valamint ezek leszármazottai kárpótlásban részesülhettek. A törvény nem vonatkozik azokra a károsultakra, akik az 1945—48 közötti időszakban nemzeti hovatartozásuk miatt az 1945-ben kelt 33-as és 108-as elnöki dekrétum alapján vesztették el vagyonukat Az említett két dekrétum alapján fosztották meg vagyonától az ország valamennyi német és magyar állampolgárát.

    A kárpótlási törvény vonatkozási ideje felújította a második világháború utáni nemzeti diszkrimináció vagyonjogi következményeit, ezzel elsősorban a magyar nemzetiségű állampolgárokat sújtva. Ez a törvény ma is érvényes a Szlovák Köztársaság területén.

  2. A Szövetségi Gyűlés 1991. május 21-én hagyta jóvá a földről és más mezőgazdasági vagyonról szóló törvényt (a Tt. 1991/229 sz. törvénye).

    Ez a törvény ugyanúgy határozza meg a vonatkozási időt, mint a kárpótlási törvény. Csupán az a különbség, hogy felújítja a Szlovák Nemzeti Tanács 1948. november 4-én hozott, a Tt. 26os száma alatt megjelent rendeletét, amely alapján a csehszlovák állampolgárságot visszanyert magyarok 1945-ben konfiskált földjeit különböző megszorítások mellett vissza lehet szolgáltatni eredeti tulajdonosaiknak (lásd a törvény 6. § 2. bek.). A földtörvény olyan értelemben diszkriminálja a magyarokat, hogy míg a többi állampolgárnak 250 hektár összterületben határozza meg a visszaadható földterületet, a magyarok esetében ezt továbbra is a 1948-ban hozott rendelet értelmében 50 hektárban határozza meg. Ezt a törvényt az 1992. február 18-án elfogadott törvény módosította (Tt 93/1992 sz. törvény), mely azonban a magyarokra vonatkozó korlátozást nem távolította el (lásd a törvény 6. § 2. bek.). Ez a törvény érvényes a Szlovák Köztársaság területén.

Szükségszerű változások Szlovákia jogrendjében

A fenti tényeket nem konfliktuskeltés végett, hanem a lehetséges jövőbeni konfliktusok megelőzése érdekében tettük szóvá. Az Európa Tanács mérje fel a helyzetet, és ellenőrizze a fenti tények valós voltát Fontosnak tartanánk, ha a Szlovák Köztársaság mielőbb eleget tenne az Európa Tanács normarendszerének. Ehhez, megítélésünk szerint elengedhetetlen lenne, hogy:

  1. a Szlovák Köztársaság összhangba hozza alkotmányát az Európa Tanács Parlamenti Gyűlésének 1990. október elsején kelt 1134-es sz. ajánlásával;
  2. az alkotmányban biztosítsa
    • a különböző tulajdonformák egyenjogúságát és egyenrangúságát;
    • a bírói hatalom függetlenségét a végrehajtó hatalomtól;
  3. módosítsa azokat a törvényeket és jogi normákat (nyelvtörvényt, anyakönyvi törvényt stb), amelyek nincsenek összhangban ezzel az ajánlással, illetve nincsenek összhangban az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok védelméről szóló Egyezménnyel;
  4. hatálytalanítsa az 1945—48 közötti, a nemzeti hovatartozás alapján diszkrimináló elnöki dekrétumokat és törvényeket, s kárpótlással mérsékelje ezek negatív következményeit Ebből kifolyólag változtassa meg a magyar és német nemzetiségű állampolgárokat hátrányosan érintő kárpótlási törvényt;
  5. távolítsa el a földtörvényből a magyarokat hátrányosan érintő kitételt
    A Szlovák Köztársaság a felvétellel egyidőben kötelezze magát, hogy:
  6. felülvizsgálja azokat a szerződéseket, amelyeket a csehszlovák állam a magántulajdonosok rovására más állammal kötött (pl. Csehszlovákia és Magyarország között 1947. februárjában megkötött lakosságcsere-egyezmény, amely jelentős anyagi kárt okozott a Szlovákia területén lévő, szülőföldjéről Magyarországra áttelepülni kényszerített magyaroknak, vagy az 1949-ben kötött csorba-tói kormányközi egyezmény stb);
  7. aláírja, majd ezt követően ratifikálja az Önkormányzatokról szóló Európai Chartát, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvekről szóló Európai Chartát és a környezetvédelemről szóló helsinki konvenciót.

Ezt a memorandumot négy magyar politikai párt nevében készítettük, melyek az 1992-es parlamenti választásokon elnyerték a szlovákiai szavazatok 10%-át Pártjaink a liberális, keresztény és konzervatív eszmerendszer értékeit tartják követendőnek, elutasítva bármely erőszakot, gyűlöletet és megkülönböztetést.

Meggyőződésünk, hogy a memorarídurmmkban kifogásolt jelenségek megszüntetésével és a felsorolt feltételek elfogadásával Szlovákia bekapcsolódása az európai integrációs folyamatba zavartalanná válhatna. Ez hasznos lenne mind Szlovákia összes polgára számára, mind az ország demokratikus fejlődése szempontjából.

A. Nagy László
az MPP
elnöke
Bugár Béla
az MKDM
elnöke
Duray Miklós
az Együttélés
elnöke
Popély Gyula
a Magyar Néppárt
elnöke