Az elnyomott kisebbségből legyen társnemzet! (Bevezető)

(Bevezető az Önrendelkezési kísérleteink c. könyv egyik fejezetéhez)

 

1993. január 1. Csehszlovákia megszűnt – megalakult a független Szlovákia. A Szlovákiában élő magyarság jogállását újra kell fogalmazni. Elképzelésünk kialakításában a természettudományos szemlélet győzött. Ellentétben az ember által felállított rendszerekkel, amelyekben erőszakkal is fenntartható a kiegyensúlyozatlanság állapota, a természetes rendszerekben az egyensúlyi állapot, az ekvivalencia megteremtése irányában zajlanak a folyamatok. A különböző példák tanulmányozása és a logikus okfejtés révén jutottunk arra a meggyőződésre, hogy az államok külső határainak változatlansága mellett –- melyet egy nemzetközi egyezményes rendszer biztosít – csak akkor teremthetünk etnikai békét és utalhatjuk végleg a múltba a magyarság trianoni traumáját, ha a magyarság és a szomszédos nemzetek közötti társnemzeti – azaz egyenrangú partneri – viszonyt teremtünk. A társnemzeti elképzelés azonban még nagyobb elutasításba ütközött politikai partnereink részéről, mint a korábbi elképzeléseink. Csak tényként kell elmondanunk, hogy mindazok, akik folyamatosan elutasították javaslatainkat, kezdeményezéseinket, egyetlen egy esetben sem javasoltak más megoldást. Nem folyt dialektikus párbeszéd.