A szlovákiai magyarság önkormányzati igénye jogos és szükségszerű

(Duray Miklós írása a szlovákiai magyar választott képviselők és polgármesterek országos nagygyűlése előtt, 1993. december 15.)

Szlovákiában a magyar nemzeti közösség az 1918 óta tartó meghurcoltatások, a szülőföldjéről való kiűzetés, kitelepítés, széttelepítés, az erőszakos nemzetiségváltás, a gazdasági hátterének lerombolása és a különböző egyéb jogfosztások ellenére még mindig hatszázezres tömeget alkot Ez annak köszönhető, hogy e nehéz körülmények ellenére is megőrizte több mint ezeréves településszerkezetét, többször újrateremtette társadalmi szervezettségét, minden adódó alkalommal politikailag megszerveződött, és az 1945 óta tartó folyamatos elnyomásnak ellenállt.

A szlovákiai magyarság a kommunizmus bukása után a reneszánszát élő önrendelkezési folyamatban ismét magára talált, és olyan nemzeti közösségként fogalmazta meg magát, amely igényli, hogy az ország szlovák lakosságával együtt egyenrangú partnerként vegyen részt az állam igazgatásában és azon a területen, ahol él, saját önkormányzattal és közigazgatással rendelkezzen.

A magyar közösség Szlovákiában 437 városban és községben többségben él, további 85 településen jelentős (10-50%) hányadát alkotja a lakosságnak. Az ország ezen 522 területileg összefüggő településén a magyar ajkúak a lakosságnak csaknem 70%-át alkotják. Az ország parlamentjében 14 képviselő, a községi önkormányzatokban pedig több mint 4000 olyan magyar tevékenykedik, akikre a választók azért adták voksukat, mert a magyarok jogállásának javítását vállalták.

Ezzel párhuzamosan az ország alkotmánya és törvényei, valamint a kormányzat politikája korlátozzák a magyar nemzeti közösség jogait és demokratikus kibontakozási lehetőségeit.
Duray Miklós írása a szlovákiai magyar választott képviselők és polgármesterek országos nagygyűlése előtt, 1993. december 15.

A legszembetűnőbb a nyelvhasználatra és az identitás megőrzésére való jog megsértése. A szlovák parlament 1990 októberében a nem szlovák lakosságot diszkrimináló nyelvtörvényt fogadott el. Az önálló Szlovák Köztársaság alkotmánya nem biztosítja az anyanyelven való oktatás jogát Nem engedélyezik a magyarok által lakott községek magyar elnevezésének használatát.

Az 1945-ben a kollektív bűnösség szellemében hozott magyarellenes rendeleteket a parlament a mai napig nem nyilvánította semmisnek. Néhány új törvény pedig egyértelműen felújítja Beneš köztársasági elnök azon dekrétumainak szellemét, amelyekkel a magyarok gazdasági diszkriminációját teremtették meg.

Legújabban a szlovák kormány előterjesztett egy tervezetet az ország közigazgatási és területi átszervezésére, amely szerint olyan közigazgatási egységeket kellene kialakítani, hogy a magyar lakóterület szét legyen darabolva és a kialakított új közigazgatási területeken a magyarság leszavazható (10—20%-os) kisebbségbe kerüljön.

A magyar parlamenti képviselők és pártjaik eddigi javaslatai 1990-től kivétel nélkül el lettek utasítva, és a kormány sem hajlandó tárgyalni a magyar közösség legitim képviselőjével. Az eddigi petíciókat és a helyi népszavazások eredményeit a kormányzat szintén nem veszi tekintetbe. Az Európa Tanács felé pedig csak látszatmegoldásokat foganatosítanak.

Ezen okok miatt a magyar települések önkormányzatainak kezdeményezésére 1994. január 8-án Komáromban országos nagygyűlésre kerül sor, ahol a meghívott csaknem 5 000 magyar közlegitimitással rendelkező parlamenti képviselő, polgármester és önkormányzati képviselő közösen fogja kifejezni, hogy

  • bővíteni kell az önkormányzatok jogkörét az Önkormányzatok Európai Chartájának szellemében,
  • fogadjon el a parlament alkotmánytörvényt a magyaroknak a szlovákokkal egyenrangú jogállásáról,
  • legyen meghatározva az a terület, ahol a magyar lakosság él, és ott működjön saját területi önkormányzat, valamint közigazgatás.

A nagygyűlést a szervezők a Szlovák Köztársaság Alkotmányával és törvényeivel összhangban hívták össze. Tekintettel voltak a gyülekezésről szóló törvény előírásaira, valamint az alkotmány 26. cikkelyének 5. bekezdésére, 64. cikkelyének 3. bekezdésére, 66. és 67. cikkelyére, továbbá az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201-es ajánlására, melyet a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa ez évi 225. számú határozatában magára nézve kötelező érvényűnek fogadott el.

A két magyar parlamenti párt az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom december 7-én nyilatkozatban támogatta az önkormányzatok társulásának kezdeményezését, mert úgy ítéli meg, hogy a szlovák parlament és a kormány részéről továbbra sincs meg a politikai akarat ezeknek a kérdéseknek a rendezésére. A Szlovákiában élő magyar közösséget ellenségként kezeli, így akarván elterelni a figyelmet a súlyos gazdasági és szociális gondokról, valamint a belpolitikai válságról.

Megszakítás