A rendszerváltozás utáni legnehezebb év Szlovákiában

(Megjelent az Ezredforduló című, Ipolyszakállason kiadott lapban, 1998. március 10-én)

 

1. Mit vár az 1998-as évtől a szlovákiai politikában?

Az 1998-as év lesz a legnehezebb évünk a rendszerváltozás óta! Bár eddig néhányszor már próbára voltunk téve: az 1990-es parlamenti választások egy addig ismeretlen feladat elé állítottak bennünket. 1993-ban pedig szembe kellett néznünk az önállósult Szlovákiában kialakuló új helyzettel. Olyan problémákkal azonban, mint ebben az évben, még nem kellett szembesülnünk. Először készítsünk egy rövid leltárt.

Március 3-tól rövidebb-hosszabb ideig nem lesz köztársasági elnöke az országnak, és a valódi hatalom a kormányfő kezében fog összpontosulni. A hatalom koncentrációja növelni fogja a hatalommal való visszaélés lehetőségét. Ez nemcsak a jövőre nézve veszélyes, hanem ránk nézve is, mert jobban sújthatja a magyarokat, mint a többi szlovákiai állampolgárt. Vladimír Mečiar és köre ugyanis nemcsak az alkotmánysértésekről hírhedt, hanem a magyarellenességről is, és ez meg fog jelenni a pozíciója megerősítéséért vívott harcban.

Módosulni fog a választójogi törvény (de lehet, hogy a párttörvény is). A választójogi törvény módosításának két alapvető célja van: az egyik a koalíciók parlamentbe jutásának megnehezítése, a másik a kis pártok kizárása a parlamentből. Ennek következtében át fog alakulni Szlovákia politikai térképe — az eddigi koalíciók megszűnhetnek és újak keletkezhetnek, de pártok is megszűnhetnek. A Magyar Koalíciót is át kell alakítani. Az egyetlen ésszerű megoldás a három párt fúziója egy szövetségi párttá. Ezt a megoldást azonban mind ez idáig elutasította az MKDM és az MPP néhány vezetője.

Helyt kell állnunk a parlamenti választásokon, amely az eddigi erőpróbákhoz képest a legnehezebb lesz, mert csak egyesült pártként van esélyünk jól szerepelni. Ezt a célt attól függetlenül kell szem előtt tartanunk, hogy kikkel akarunk a választások után együttműködni, esetleg kormányt alakítani. Sőt, függetlenül attól, hogy sikerül-e a kormányváltás, vagy sem.

Előttünk áll a kormányalakítás feladata. Ha a mostani ellenzék győz a választásokon, akkor a magyarok nélkül valószínűleg nem lehet kormányt alakítani. Erőnket ezért úgy kell megszervezni, hogy növelni tudjuk a magyarok részarányát (a képviselők számát) a parlamentben. A kormányalakítás esetleges lehetősége miatt több száz szakembert kell felsorakoztatnunk mind a kormányban, mind az alacsonyabb szintű államigazgatásban.

Sikeresen kell szerepelnünk a helyhatósági és a kerületi önkormányzati választásokon. Ez a feladat még fontosabb lesz akkor, ha nem vehetünk részt a kormányalakításban.

Nem érdemes részletesebben felsorolni az előttünk álló feladatokat, illetve buktatókat, elég csak újra hangsúlyoznunk, hogy a szlovákiai magyar politika számára három nagy kihívást tartogat az 1998-as év: a pártegyesülést, a parlamenti választásokat és a kormányban való lehetséges részvételt. A harmadik kihívás egyúttal azt is jelenti, hogy meg kell buktatni Meèiar kormányát. Ha ez sikerül, akkor első alkalommal válik kormánytényezővé a magyarságot legitim módon és önállóan képviselő politikai erő Szlovákiában (beleértve a volt Csehszlovákiát is). /*/ Amennyiben ez bekövetkezik, fordulatot fog jelenteni mind a magyarság helyzetében, mind jogállásában. Ha ez nem sikerül, abban az esetben azzal kell számolnunk, hogy Szlovákia menthetetlenül szembekerül az európai országokkal (beleértve a szomszédos országokat is), és növekedni fog a különbség, a lemaradás a szomszédokhoz képest. Ennek a különbségnek pedig törvényszerűen átalakulást gerjesztő hatása lesz.

Változtathat-e Magyarország majdani európai uniós tagsága a felvidéki magyarság és a magyarországiak helyzetén?

Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy milyen lesz Magyarország európai uniós tagságának hatása a felvidéki magyarokra, már-már a képzelet világába tartozik. Ez háromismeretlenű folyamat, mely függ a magyarországi kormánytól, a szlovákiai belpolitikai viszonyoktól, beleértve a felvidéki magyarság politikai magatartását is, valamint az Európai Unió tűréshatárától.

Egyértelmű, hogy Magyarország (a Trianon utáni Magyarország) európai uniós tagsága történelmi jelentőségű esély. Nem csupán azért, mert így lehet a leghatékonyabban felszámolni a kommunizmus okozta károkat, és nem csupán azért, mert ezzel egy erős gazdasági tömb részévé válik az ország. E két el nem hanyagolható szemponton túl ugyanis még legkevesebb két olyan szempont létezik, amely történelmileg fontos. Az egyik, hogy Magyarország (a Magyar Királyság) 1526-ig annak az Európának volt egyenrangú királysága, amelynek nyugati részében ma az Európai Unió található (ide jut vissza Magyarországgal együtt Csehország, Lengyelország és Szlovénia). A másik tényező, hogy a Trianon utáni Magyarország — tehát a mai Magyar Köztársaság is — nemzetközi jogalanyisága révén a történelmi Magyarország jogfolytonosságának egyetlen megtestesítője, és mivel ez magában foglalta az egész magyar nemzetet, így az európai uniós tagság logikailag kiterjed az egész magyar nemzetre (akkor is, ha a nemzetközi jog mai állása ezt nem tükrözi).

A kérdés másik megközelítése a tagsági feltételek szempontjából érdekes. A NATO esetében is egyértelmű volt, hogy az új tagnak meg kell felelnie azon feltételeknek, amelyeket a NATO-országok egyenként és közösen is megfogalmaztak. A jelöltek felvételéről egyenként szavaznak az egyes tagországok parlamentjei. Az európai uniós tagság feltételei is hasonlóak: a belépő tagnak eleget kell tennie az összes elvárásnak, amelyek főleg politikai és belső jogi természetűek. Egyértelmű: a tagországok fogalmazzák meg a belépő ország belépésének feltételeit. Magyarország, mivel már feltehetően tag lesz, amikor a szomszédos országok belépése időszerűvé válhat, érvényesítheti elvárásait a szomszédaival szemben.

A kérdés harmadik megközelítése a legizgalmasabb, mert Magyarország uniós tagsága előnyeinek egy részét ki lehet (ki kell) terjeszteni a környező országok magyarságára is. Ez nagyrészt a magyarországi törvényhozástól, illetve a magyarországi kormány politikájától függ. Első lépésként meg kell határozni a magyar nemzet egységének jellemzőit, s ezeket alkotmányba kellene iktatni. Továbbá törvényt kell hozni a Magyarországon kívüli magyarság magyarországi jogállásáról. A következő lépésben pedig a Magyarországon kívül élő magyarok bizonyos feltételek mellett megkaphatnák a kettős állampolgárságot és a Magyar Köztársaság útlevelét. Ez azt jelentené, hogy a felvidéki magyarok Szlovákián kívül úgy jelenhetnének meg, mint az Európai Unió egyik tagországának állampolgárai. De mivel ez az összes Magyarországon kívül élő magyarra kiterjedhetne, így kb. 3-4 millió embert érintene, s ezt feltételezhetően a csatlakozási tárgyalások során is tárgyalni kellene. Arról nem is beszélve, hogy a kettős állampolgárság összes várható következményét nagyon alaposan meg kell vizsgálni.

A kérdés negyedik megközelítése futurológiai jellegű: milyen hatással lehet Magyarország európai uniós tagsága a környező országokra, pl. Szlovákiára. Abból kell kiindulni, hogy ha Szlovákiában nem változnak meg gyökeresen a viszonyok, akkor az országnak valószínűsíthetően nem lesz reménye arra, hogy az Európai Unió tagjává váljon. Ez pedig menthetetlenül mélyíteni fogja a szakadékot Szlovákia és uniós szomszédai között; el fog maradni mind fejlődésben, mind a demokrácia kibontakozásának ütemében a tagországoktól. Ez nyilván négy irányban fog kiváltani Szlovákiában belpolitikai mozgást:

  • az értelmiség egy részének és a vállalkozók zömének az elégedetlenségét fogja eredményezni,
  • előidézi a karriervágyó és a legtehetségesebb fiatalok elvándorlását,
  • fel fogja éleszteni a csehszlovák reminiszcenciákat,
  • feszültséget fog kelteni a Szlovákiában élő 600 ezer magyar körében

Ez a négy tényező gyengíteni fogja Szlovákia kohézióját, s ennek egyetlen ellenszere az 1998-as kormányváltozás, beleértve azt is, hogy a kormányba bekerül a magyarságot képviselő egyesült magyar politikai erő.

Annyi viszont már ma is megállapítható, hogy a XX. század utolsó évtizedében a szlovák politika két kardinális hibát követett el: siettette Csehszlovákia megszűnését, illetve Szlovákia önállósulását, valamint lekéste a NATO-tagságot és az európai uniós integrációt. Kérdés, lesz-e ereje és lehetősége javítani.

Elképzelése szerint hogyan javítható a szlovákiai magyar községek önkormányzatainak gazdasági helyzete? (Érez-e megkülönböztetést a szlovák községek önkormányzatainak javára?)

Szlovákiában az önkormányzatok helyzete államfilozófiai kérdés. Az erős önkormányzat ugyanis sok vonatkozásban helyettesítheti az államot. Viszont Szlovákiában eddig minden kormány (Csehszlovákia idején is) a központi államot tartotta egyedül üdvözítőnek. Ezért nem véletlen, hogy Szlovákia mindeddig nem társult a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájához. A charta vezérelve a szubszidiaritás, ez pedig a helyi és regionális (tehát a területi elvű) autonómiák kialakulását szolgálja. Az önkormányzatok kiszolgáltatott gazdasági helyzete csupán eszköze annak, hogy a központi hatalom kézben tarthassa az önkormányzatokat.

Egyébként a magyar többségű községek önkormányzatainak helyzete nem javítható elvonatkoztatva a többi helyi (tehát szlovák többségű) önkormányzattól. Csupán az szüntethető meg — például kormányváltozás révén –, hogy az újraelosztást ne befolyásolják politikai vagy nemzetiségi szempontok. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a jelenlegi rendszer nagyon is alkalmas a megkülönböztetésre. És ha ez lehetséges, akkor ez meg is történik. Leginkább a különböző állami alapok pénzét lehet részrehajlóan szétosztani — például a környezetvédelmi vagy a mezőgazdasági alapból származó támogatásokat.

Az önkormányzatok gazdasági (és közjogi) helyzete akkor stabilizálódna, ha fokozatosan lebontanák az állami hatásköröket, és a működtetésükhöz szükséges anyagiakat átutalnák az önkormányzatok kezébe. Ezzel egy időben át kellene alakítani az adórendszert is. Minden adónemben előre ki kellene jelölni, hogy abból mennyi (hány százalék) illeti meg a helyi és a regionális önkormányzatot. Nagyobb szabadságot kellene adni a helyi önkormányzatoknak a helyi különleges adók kivetésére bizonyos helyi beruházások finanszírozása céljából. A módszerek már ki vannak találva, csak le kell másolni és működtetni kell őket. Ehhez azonban egy másik Szlovákia szükséges.

* Tény az, hogy Dobos László tárca nélküli minisztersége nem a választások után kialakult politikai helyzet, hanem politikai egyezség eredményeként jött létre.